Miért katasztrófa a budapesti olimpia ötlete?

Miért katasztrófa a budapesti olimpia ötlete?

Nézzük, mit tudunk.

  1. A magvalósíthatósági tanulmány 774 milliárd forintra becsüli a költségeket.
  2. Ez a duplája a 4-es metróénak, amelyik több mint 10 évig épült, és amelybe majdnem belerokkant Budapest.
  3. A valódi költségek viszont 5000 milliárdnál is többre tehetők.

De azért a Közgyűlés, meg az emeritus bajnokok egyként állnak ki a terv mellett, hogy Csepel rendezze a 202-es olimpiát. Hiszen hol lesznek ők már akkor? Terveink szerint mi viszont még itt leszünk.

Ami érdekes, hogy Orbán ezúttal nem veszi a vállára az ötletet, noha a legutóbbi terv éppen az övé volt. (2001-ben Lausanne-ban, Samaranch elnöki szobájából kijövet dobta be a 2012-es budapesti olimpia ötletét, anélkül hogy – talán az egy Szájeren kívül – bárkit megkérdezett volna.)

Előtte Rákosi elvtársnak volt még ilyen ötlete,

de csak Sztálin halála után, mert a nagy tanítót csak nem előzhettük meg ilyen fontos dologban.

Ezek a monumentális, megalomán ügyek három dologra alkalmasak:

  1. valamelyest forgatják az adott város nevét a világ turistáinak tudatában,
  2. az adott diktátor emlékművet állít magának a népnemzet elméjében,
  3. csődbe viszik a nem elég nagy országokat.

Orbán ezúttal csendben várja, hogy kész tények elé állítsák: ha majd rábólint a tervre, akkor ő egyáltalán nem egy megalomán, voluntarista autokrata, csak a népnemzet nyomásának engedelmeskedik, amikor majd beáll az olimpiai mögé. A MOB közgyűlése, meg a székesfővárosé már beállt, és bár olimpiát még mindig város rendez,  a kormánynak garanciát kell vállalnia a költségekre, szóval a végső szó az Orbáné.

És ő majd kegyesen rábólint a nép kívánságára.

guardathen.jpeg

(A 2004-es athéni olimpia létesítményeinek állapota 10 év után. Érdemes ránézni a többire, és fölmérni, mit láthatunk Budapesten majd a 30-as években.)

Ami pillanatnyilag zajlik, az a közvélemény megdolgozása (hasonlóan a bevándorlásügyi álkérdőívhez és teljesen igazi plakátkampányhoz), miközben a dolgok már eldőltek. 770 és a több mint 5000 milliárdos költségbecslések közötti eltérést az magyarázza, hogy

az infrastruktúra kiépítése fű alatt már zajlik.

Az persze váratlan volna, ha a nominális 774 milliárd nem emelkedne két, esetleg a háromszorosára. A vizes VB büdzséje például egyetlen nap alatt tudott megduplázódni, és és hol van még a vége. Remek lehetőség ez az építőipar meglódítására (lásd még: átmeneti GDP-növekedés), valamint a kormányközeli vállalkozók felhizlalására (lásd még:a nemzeti oligarchák rendszere).

Pici szépséghibája a dolognak, hogy mindez az állampolgár adójából történik. Voltaképpen semmi más, mint a jövedelmek konvertálása adók útján az egyik szociális rétegtől a másik felé. Mint az oligarchia szóból és Matolcsy 27 százalékos áfájából egyaránt következik,

ez aggregáció, a sokak felől a kevesek irányába történik.

Az orbanomics dübörög, Magyarország gond nélkül megengedhet magának egy olimpiát, hamár a nép (meg Csepel) olyannyira követeli. Ez pl. abból is jól látszik, hogy az olimpia támogatása után a Fővárosi Közgyűlés járatritkításokat helyezett kilátásba, ha nem fizeti ki valaki (főleg a kormány, tehát az állami költségvetés, tehát az adófizetők) a BKV 25 milliárdos adósságát.

Az LMP-s és a DK-s képviselőt, meg Pokornit leszámítva ettől még mindenki azt gondolta, hogy a magyar nemzet egységét nagyon jól szolgálja majd az olimpia.

A szerb határra tervezett kerítés nyilván nem viszi csődbe az országot, váratlan módon Matolcsy jegybankelnöksége se volt elég, Paks2-nek viszont már komoly esélye van erre. Az olimpiai ötlet minden bizonnyal nagy segítség lesz ehhez. De ha még így se menne, akkor tervezhetnénk Mars-expedíciót vagy egy újabb Kheopsz-piramist is.

De Paks2, meg az olimpia bizonyára önmagában megteszi majd,

Görögország utat mutat.

Valójában a Fidesz-féle politikai elitnek ez az utóbbi ötlete is annyira irracionális és komolytalan, hogy foglalkozni se volna szabad vele. És mivel ez nem netadó, hogy közvetlenül zsebbe vágóan érintse a magyar polgárokat (hiszen csak közvetve és hosszútávon érinti), át fog menni a terv, téphetjük mi a szánkat bármennyire.

Bízni, már csak abban lehet, hogy a NOB-ban nem ülnek az Orbánnak olyan cimborái, mint Blatter volt a FIFÁ-nál, és kiröhögik a magyar pályázatot. Az UEFÁ-nál vagy három EB-kandidálást röhögtek ki, így csak a vesztegetési pénzt bukta el Magyarország.

Ha itt is csak a korrumpálási költségeket kellene fizetni, és nem a teljes rendezés árát, akkor még

olcsón meg tudnánk úszni Orbán és az arrogáns, megalomán, voluntarista Fidesz-elit igen drága hobbiját.

Nem biztos, hogy jobban járnánk, ha a katonásdi volna a hobbijuk, mert a háború igen költséges dolog. De valószínűleg rosszabbul sem.

Facebook Comments