- PÖCS;
- Mindennapos éneklés;
- Pedagógus-életpálya-modell (ami nincs is);
- Egyetemek összevonása-szétválasztása politikai alapon;
- Gimnáziumok leépítése;
- Utolsók lettünk a PISA-teszten.
Megírtuk már többször, hogy mi történik: leépítik az oktatást, egyre kevesebb a forrás, egyre több az értelmetlen, abszurd szabály.
Megírtuk azt is, mi lenne a megoldás, amit nekünk, magyaroknak ilyenkor tennünk kellene:
nem egyénileg háborogni a Facebook-on, hanem utcára vonulni és tömegesen tüntetni a saját országunkért, a saját életünkért, a gyerekeink boldogulásáért.
Czunyiné dr. Bertalan Judit köznevelésért felelős államtitkár
Igazából, már nincs is mit írni. Tóta W megírta a mindennapos éneklést, azon még sírva röhögtünk. Ma már csak sírunk, ahogy az óvodapedagógusok a PÖCS-öt minősítik.
Önök újra megkérdőjelezik az intézményvezető kompetenciáját. Megkérdőjelezik az elhivatott kollégák több évtizedes szakmai munkáját. Olyan pluszmunkát kívánnak, melyre jó érzésű ember, ha nyugodtan akar aludni, csak NEM-et mondhat. Mert Ők, MI vagyunk azok, akik vásárra visszük a bőrünket. Azok a hétköznapi óvodapedagógusok, akikről Önök a legtöbb esetben elfelejtik, hogy mi is pedagógusok vagyunk.
Leírtuk már azt is,
mennyire fontos lenne
- az oktatás modernizálása,
- a pedagógusok megbecsülése,
- hogy a politika kivonuljon az egész rendszerből,
- hogy ne miniszterek idióta ötleteinek legyenek a gyerekeink kiszolgáltatva.
Mindent megoldana, ha a szülők, a tanárok és a gyerekek szépen odavonulnának több tízezren a Parlament elé. Nem kéne háborogni. Nem kéne kiabálni. Csendben nézni egy ideig a Parlamentet. Csak elég sok embert kellene összehozni.
…és akkor a gyerekeink szövegértése nem lenne a béka segge alatt (konkrétan az utolsó Európában).
Ha meg tudtuk csinálni az internetadó ellen, meg lehet csinálni a mindennapos éneklés, meg az egyéb hülyeségek ellen és egy okosabb jövő mellett.
Mégis, mindenki kussol, néhányan keserűen röhögnek a Tóta W-féle cikkeken, aztán ezek szépen csendben kivonnak még pár milliót az oktatásból és bevezetik a mindennapos éneklést. De gondolkodni, olvasni, számítógépet használni nem tanulnak meg a gyerekek, helyette a pedagógust majd a szülők értékelik.
Csak egy mondatot írunk még le, konkrétan egy Tesco-pénztárossal beszélgettünk a múltkor a legújabb kormányzati pótcselekvésről, amikor az szaladt ki a száján:
“Megint nem a gyerekkel foglalkoznak”.
Nincs többet hozzá tenni.