Ha láttatok már igazán régi portréfotókat, biztos nektek is feltűnt, hogy ezeken a képeken soha sem mosolyognak az emberek. De vajon miért? Kizárt, hogy a múltban mindenki rosszkedvű lett volna. De akkor miért nem mosolyognak a képeken?
Utánajártunk, és több magyarázatot is találtunk.
1. Hosszú exponálási idő
A mosolyok hiányára az egyik gyakori magyarázat a hosszú exponálási idő. A fényképezés kezdeti szakaszában ugyanis elég sokáig kellett mozdulatlanul állni a kamera előtt, mire az elkészítette a fotót. Ha valaki megmozdult, a fénykép homályos lett. Egy semleges arckifejezést pedig könnyebb volt hosszú ideig mozdulatlanul fenntartani, mint egy vigyort.
Ez az elmélet azonban csak a fényképezés legelső szakaszában állná meg a helyét. Az 1900-as évektől már voltak olyan kamerák, amelyek, igaz, még mindig lassúak voltak, de nem annyira, hogy ne lehetett volna mosolyogni.
2. Mint egy festmény
Egy másik elmélet szerint a korai fotózást erősen befolyásolta a festészet – ahol ugye szintén nem volt jellemző a mosolygás. Ma a fotózás lényege legtöbbször az, hogy életünk egy pillanatát örökítsük meg.
Régen azonban nem a pillanat elkapása, hanem egy személy szinte időbe fagyott bemutatása volt a lényeg.
3. A halottak halhatatlansága
Ma egy fénykép (például Facebook-profilkép) célja általában az, hogy mindenkinek megmutassuk, milyen jól nézünk ki. Régen azonban a fénykép nem erre szolgált, sokkal inkább emlék volt. Ezért is terjedt el a halál utáni fényképezés szokása. A családok sok esetben csak egy szerettük halála után készíttettek közös képet, hogy így őrizzék meg emlékét.
Az pedig evidens, hogy miért nem mosolygott senki egy ilyen fotón.
4. Rohadó fogak
Egy további feltételezés szerint a rothadó, hiányos fogsorok is okozhatták a fénykép-mosolyok hiányát. Simán előfordulhatott, hogy a portréalanynak nem voltak a legjobb fogai, ám ez valószínűleg senkit nem riasztott volna vissza a mosolygástól, hiszen akkoriban szinte mindenkinek hiányos és ápolatlan volt a fogsora.
Arról nem is beszélve, hogy mosolyogni csukott szájjal is lehetett volna.
5. Lenézett mosolyok
A legvalószínűbb elméletnek az tűnik, hogy régen a mosolygásról egészen más véleménnyel voltak mint manapság. A viktoriánus korban tényként kezelték, hogy csak a szegények, az erkölcstelenek vagy a részegek vigyorognak (az életben és képen egyaránt). Az 1800-as években tehát elképzelhetetlen volt, hogy a felsőbb társadalmi osztályok tagjairól mosolygós fénykép készüljön.
Jó példa erre a humorista Mark Twain is, aki szintén nem engedhette meg magának, hogy igazi személyiségét felfedje a fényképezőgép előtt:
„A fénykép a legfontosabb dokumentum, és hát így nincs annál rosszabb, mint egy ostoba, bolondos vigyorral a szánkon lekapva, megörökítve megmaradni az utókornak.”
