Váratlanul jelentős kérdéssé vált az MSZP máskor amúgy papírformaszerű és ennek megfelelően dögunalmas elnökválasztása. Eleve vannak elnökjelöltek. És ami még érdekesebb, politikai stratégiák is versenyeznek.
Az egyik esélyesnek tekintett elnökjelölt, Molnár Gyula bedobta, hogy mindenkit le kell ültetni a vasárnapi asztalhoz, amin mindenki az érti, hogy az MSZP kössön tartós szövetséget a dezertált pártelnök Gyurcsány Ferenccel és jelenlegi pártjával, akire, akikre eddig leginkább mint konkurenciára tekintettek.
És joggal.
Itt van mindjárt 5 ok, hogy az MSZP számára miért érne föl öngyilkossággal, ha újra összeállna Gyurcsánnyal.
1. Egyszer már cserbenhagyta őket.
Gyurcsány 2009-ben azért mondott le a miniszterelnökségről, mert nem akart személyesen bevállalni egy újabb megszorító programot (a későbbi Bajnai-csomagot). Ezzel viszont lehetetlen helyzetbe hozta a szocialistákat: alig egy évvel a választások előtt ott álltak politikai program és eladható miniszterelnök-jelölt nélkül.
Ráadásul a megszorításokat is kénytelenek voltak támogatni, mert ha nem teszik, akkor összedől az ország. Egy előrehozott választáson meg ugyanúgy kikaptak volna, mint ahogy végül ki is kaptak.
Ha Gyurcsány hamarabb, még 2006-2007-ben távozik, lehetett volna reményük újraépíteni magukat. Az MSZP még ma is annak hatása alatt van, ha úgy tetszik, azt nyögi, hogy
- Gyurcsány nem mondott le időben,
- amikor meg lemondott, az MSZP számára már késő volt.
A személyes érdekeit a párté elé helyezte. De miért várja, hogy ezt megbocsássák neki, vagy mi a garancia arra, hogy legközelebb nem ugyanígy fog eljárni?
2. Szétszakította a pártot.
Gyurcsány a 2010-es kampányban már a jövőre tekintett. Nem a vereség vagy a kétharmad elkerülése volt a célja, hanem az MSZP-t akarta újra átvenni Mesterházytól.
- A listán bekerülő képviselőket választás után szinte azonnal lemondatta volna a mandátumukról, hogy arról belső pártszavazás dönthessen, és be lehessen tolni a saját embereit.
- Amikor ezzel nem ért célt, akkor előbb belső platformot, majd új pártot alapított, amibe áttette volna az MSZP még meglévő vagyonának egy részét is.
A DK mint választási szövetség, mint népfrontpárt, mint szocdem-liberális-konzervatív koalíció azonban eleve bukásra volt ítélve: se a jobboldalról, se – az alig létező – centrumból nem gyűjtöttek híveket.
Csak a szocik kárára tudtak, ha éppen tudtak növekedni.
Azok csatlakoztak hozzájuk, akik Gyurcsányt szerették volna a baloldal vezérének, de addig is baloldaliak voltak. Csak éppen MSZP-sek. A DK erősödése csak illúzió: nem nő a tábor, csak a meglévőt osztják újra.
3. Nem hoz szavazatot.
A DK-t azonosítják az elnökével. Az világos, hogy a jobboldaliak nem szavaznának egy Gyurcsány-pártra, de a pártszakadás miatt a baloldalon finoman fogalmazva se osztatlan a támogatottsága. A döntő azonban az, hogy a választási eredményben meghatározó szerepet játszó aktív bizonytalanok között is magas az elutasítottsága.
Ezért se Gyurcsány, se a pártja nem hoz szavazatot.
Idestova 10(!) éve a legnépszerűtlenebb magyar politikus, elutasítottabb még Novák Elődnél is. Legfeljebb Csurka vagy Torgyán volna összemérhető vele.
4. Mozgósítja a Fideszt.
Illetve mégis hoz szavazatot, csak a másik oldalra. A jobboldalról olyan szinten nincs remény Gyurcsánnyal átcsábítani szavazatokat, hogy őket inkább a Fidesz mellett lehet mozgósítani, ha a volt miniszterelnök fölkerül egy baloldali összefogás listájára, vagy bármilyen szerepet vállal benne, vagy akár csak gyanítható, hogy ő is mögötte áll.
Bármennyire elégedetlen legyen is a Klikkel, az iparszerű lopásokkal, az egészségüggyel vagy a luxuskormányzással, egy eddigi fideszes simán leszavaz az Orbán-listára, ha közte és Gyurcsány között kell választania.
Ezt maga Gyurcsány is elismerte:
A Fidesz összetartozásában kimondhatatlan erős elem az antigyurcsányizmus. Ezt az ellenséget időről időre meg kell mutatni, különösen, amikor gyengül a tábor.
Gyurcsány mintha büszke is volna arra, mennyien utálják. Pedig egészen nyilvánvaló a konklúzió, ha valóban az Orbán-kormány és a Fidesz–KDNP leváltása lenne a célja. (Bővebben erről itt írtunk.)
5. Az összefogás Gyurcsány stratégiája.
Mindezeket már 2013-ban is látta az akkor formálódó Bajnai-Mesterházy szövetség. Gyurcsány hiába hisztizett, fél éven át tudomást se vettek róla.
- Tudták, hogy nem hoz szavazatot,
- És ha a kihagyásával létrejött összefogás elég erős kormányváltó alternatívának látszik, akkor Gyurcsány hívei – akik a legélesebben Fidesz-ellenesek – kénytelenek lesznek majd az Együtt-MSZP listára szavazni, még ha a vezérük nem is szerepel rajta.
A stratégia nem is Gyurcsány kihagyásán bukott meg, hanem hogy a kiábrándult jobbosokat Bajnainak se sikerült begyűjtenie, a rezsicsökkentés viszont a Fideszhez vonzotta az aktív bizonytalanokat.
Bár nyilvánosan csodát (komoly mozgósítóerőt) vártak Gyurcsány beemelésétől, ez nyilvánvalóan – a föntebb mondottak miatt – illúzió volt. A 2014. januári bejelentés arról, hogy hogy Gyurcsány és a DK (valamint Fodor, de annak nem volt jelentősége) is csatlakozik az összefogáshoz, már a vereség beismerése volt – 3 hónappal a választás előtt.
Azzal Gyurcsány is tisztában volt, hogy csak a baloldali tábort lehet újraosztani. Az, hogy a DK-nak pár éven belül 15-17 százaléknyi szavazót prognosztizált, semmi mást nem jelenthetett, mint hogy az MSZP-től akarja elcsábítani őket.
A stratégia azonban kudarcot vallott, de legalábbis késedelmet szenvedett: a DK nem nőtt megfelelően. Ezzel magyarázható, hogy mára Gyurcsány ismét azt üzente, összefogás kell.
És az MSZP egyik elnökjelöltje most támogatja abban Gyurcsányt, hogy miután
- cserbenhagyta,
- majd kettévágta őket,
- elcsábította a szavazóik egy részét,
- szembement a két kampányukkal is,
most szélárnyékba kerüljön, és elismerjék, mint a baloldal egyik legitim vezetőjét.
Ha ez nem öngyilkosság, akkor semmi sem az.
(Képek: MTI, Index)