A 10 éves balatonőszödi beszéd jelentősége a magyar politikatörténetben nyilvánvaló.
És itt nem csak a nyilvánosságra hozatalt követő hónapok eseményeire gondolunk.
De ahogy az őszödi beszéd egyenesen következett a 2006-os választási kampányból, az őszödi beszédet kauzálisan követte a vizitdíjas népszavazás, azt meg a Fidesz kétharmados győzelme, és hogy kedve szerint rendezhette át az alkotmányos rendet, beleértve a választási rendszert is.
Az őszödi beszéd szimptomatikus, önmagában jelez egy korszakot, és rámutat annak minden fontosabb jellemzőjére. 10 évvel a kiszivárgás után megkíséreltünk összegyűjteni néhányat a legfontosabb tanulságok közül.
Íme:
1. Beviszkizve tilos beszédet mondani.
Még zárt körben, nem nyilvánosan is. Ez – amennyire magától értetődőnek látszik – egyes politikusok számára annyira nem az. Már akkor se volt, azóta meg pláne. Már eltelt 10 év, neked kiváltképpen nem kellene ragaszkodni a rossz szokásaidhoz.
2. Ne terítsd szét a felelősséget!
Nem elkúrtátok, hanem elkúrtad. Nem hazudtatok, hanem hazudtál. Te voltál a főnök, a többiek csak neked engedelmeskedtek. Ha követhetetlen, költekező, pazarló gazdaságpolitikához adtad a neved, ne azzal próbáld mosni a kezeidet, hogy közösen csináltátok. Ha a választási győzelem egyedül a te érdemed volt, akkor az ahhoz szükséges ígéret – miszerint nem lesznek megszorítások – egyedül a te felelősséged.
3. Ne tegyél beismerő vallomást!
A politikában a hibát minden körülmények között tilos elismerni – ez a mondás állítólag még Napóleontól származik. Ha bevallod, hogy hibáztál, és ígéred, hogy megjavulsz, azt – legelvakultabb híveiden kívül – nem “igazságbeszédnek“, hanem mindközönségesen beismerő vallomásnak fogják tekinteni, és az ígéreteidet meg már nem hiszik el.
A bűnözőt se mentik fel a beismerő vallomás után. Sőt, inkább elítélik.
4. Ne hozd nyilvánosságra a beszédet!
Még akkor se, ha fantasztikusnak érzed. Még akkor se, ha nagyon jól sikerült. Mert egy beismerő vallomás csak beismerő vallomás marad. Még akkor se hozd nyilvánosságra, ha attól tartassz, majd az ellenfél teszi meg. Ha attól félsz, hogy rád gyújtják a házat, nem feltétlenül szükséges azzal megelőzni, hogy magad gyújtod fel.
5. Ne tetézd újabb hibákkal!
- Például azzal, hogy megígéred, hogy lemondassz, aztán nem teszed meg.
- Vagy hogy félreismered az ellenfelet, és azt hiszed, a Hősök terére azért hirdet nagygyűlést, mert az jól hangosítható, máskülönben nem akarna Csurka örökösének látszani. (Dehogynem akarna.)
- Az inkonzisztenciát ne próbáld azzal leplezni, hogy negyedóránként új programot hirdetsz meg.
- Azzal meg pláne ne próbáld, hogy éppen – főleg a választók számára – szimbolikusabb ügyben, a vizitdíjas népszavazásnál maradsz konzisztens. Ha jól tudod, hogy a választók majd az eltörlésére szavaznak, jobb neked, ha magad törlöd el előre, és nem várod meg, hogy a szavazóid az ellenfél táborába átkerüljenek, és csak utána lépsz. (És törlöd el, mert más választásod úgysincs.)
- Végül, hogy akkor mondassz le, amikor már késő. A választások előtt egy évvel nem lehet cserbenhagyni a táborodat, csak azért, mert látod, hogy az évek óta, az előző választási kampány be nem tartott ígéretei miatt előállt permanens válságot nem sikerült kezelned. Akkor már neked kellett volna elvinned a balhét, nem elmenekülni előle.
+1 Azzal nem válsz a politika nagy túlélőjévé, ha ennyi hiba, dilettáns döntés és félresikerült program után még mindig ragaszkodsz hozzá.
Inkább ismerd el, hogy ez nem a te pályád. Csak egy hatalmi játszma mellékterméke voltál, egy lázadás röpített a csúcsra, ahol aztán szétverted a saját táborodat, és azóta is megosztod, amivel csak az ellenfélnek kedvezel.
(Kép: Index)