A baloldal a nyilvánosság előtt tépi-szalámizza le magát.
Lengyel László politológus állítólag megkereste a DK egyik elnökségi tagját, Niedermüller Pétert, hogy hogy Gyurcsány Ferenc kizárásával, előtte való titokban tartással tárgyaljanak. Niedermüller Péter erre beszámolt a tárgyalás részleteiről a pártvezetésnek.
Tegnap mi is hihetetlennek találtuk a titkos összeesküvést. A hétvégén Gyurcsány Ferenc ugyanis nyilvánosan nekiment egy titokzatos „közírónak”, aki állítólag a DK ellen és ellene szervezkedik, a hátuk mögött tárgyalásokat folytat az ellenzékkel. Még aznap Gréczy Zsolt, a DK szóvivője hozta nyilvánosságra, hogy Lengyel Lászlóról van szó.
Ma Gyurcsány újra nyilatkozott a Klubrádiónak; azt mondta: „normális, tisztességes tárgyalásokat kell folytatni”. Szerinte egy épülő viszonyt súlyosan rombol, ha nem nyilvános tárgyalásokat folytatnak, hogy másokat kizárjanak. Hozzátette, sok cselszövésnek volt tanúja, nem kell szó nélkül hagyni, és újra kell építeni a bizalmi viszonyokat.
Gyurcsány Ferenc úgy beszél, mintha lennének bizalmi viszonyok. A politikában nincsenek igazán bizalmi viszonyok.
De ha lennének is, utoljára a baloldali pártok között keresnénk őket.
Ugyanis totális csődhelyzetbe kormányozták magukat; a baloldalnak már csak a 2018-as vereség hiányzik. Az lesz a mélypont, ami – reméljük – tisztítótűzként hat majd a jelenlegi „baloldalon”. Amit ezek a pártok folytatnak, az nem politizálás.
A politika arról szól, hogyan lehetne az országnak jobb. A Fidesz el tudja hitetni a szavazóival, hogy az országért cselekszik, miközben kilopja a szemünket. A baloldal még erre is képtelen. Mert marhatnák egymást, intrikázhatnának, ahogy jó esik –a Fidesz is ezt teszi a háttérben – és közben eljátszathatnák a kormányképes erőt.
Amit előválasztás-nem előválasztás, megegyezés-nem megegyezés szintjén művelnek, teljesen bizonyítja a kormányképtelenségüket és inkompetenciájukat.
Ugyanezt művelték az előző választások előtt és semmit sem okultak belőle. De oda se neki: folytatják.
Pontosan ezért nem tud pártot választani az emberek több, mint fele évek óta. És ezért „vezet” a Fidesz toronymagasan: mert az elvtársak elkúrták. Nem kicsit, nagyon. És azóta is, minden egyes megszólalásukkal elkúrják.
A politika egy olyan terep, ahol
- egyszerre kell kompromisszumokat megkötni és átvinni a saját akartunkat,
- ahol imázst kell építeni és szerénynek maradni,
- ahol tudni kell eltűnni és megújulva visszatérni.
- El kell tudni választani, hogy mi tartozik a nyilvánosságra és hogyan hozzuk azt a nyilvánosság tudtára.
- Ahol bázist kell építeni, erőset, és szellemi tartalommal feltölteni az egyszerű hívószavakat.
Mindezek a kompetenciák és elgondolások teljesen hiányoznak a baloldalból. Tisztán látszik abból, ahogy egymással viselkednek, ahogy nyilatkoznak: az egyik diktátumokkal próbálja előbbre vinni a dolgokat, a másik összeesküvés-elméleteket tereget ki, ja és mindenki látványosan utál mindenkit.
Az összefogósdi értelmét vesztette.
Önmagukról folyamatosan szegénységi bizonyítványt kiállító MSZP és DK-t látunk. Mintha minden pofonba direkt szaladnának bele, pont mint a pankrációban vagy egy Bud Spencer-filmben. Viszont fele annyira se szórakoztató. A Fidesznek még az öklét se kell kitartania, mert a két ellenfele egymást üti.
A színpadon lévők nem szándékosan szórakoztatják a nézőket: a karakterükből fakadóan tragikomikus helyzetekbe sodródnak, amelyeken a néző vagy keserűen csóválja a fejét, vagy röhög a markába. Pont annyira néz ki rosszul, mint amikor valaki fejhangon a bikicsunájt énekli valamelyik tehetségkereső show-ban. Csak sajnálni tudjuk, a rosszindulatú meg röhög rajta.
Ha az ellenzéknek lenne esze, abbahagynák. De nincs. A füstölgő romokon tépik egymást tovább, ahelyett, hogy körülnéznének. És ők akarnak kormányozni, országot vezetni. A szomorú az, hogy ezek a romok nem csak a baloldal romjai, de az egész országéi is.