Sokan azt hiszik, hogy Orbán Viktornak komoly víziója van Magyarországgal kapcsolatban és tudatosan építkezik. A valóság sajnos nagyon messze áll ettől a kijelentéstől. 
A politológusok több szakszót is használnak a kormányzásra. Megkülönböztetnek háromfajta politizálást:
Polity, politics, policy (policies)
Az angol nyelvben
- a politizálásra,
- a politikai életben való részvételre,
- a politikai tevékenységre
- és a politika tartalmára, a kormányzati tevékenységre és szférára
három eltérő formájú és jelentésű szót használnak a politikatudományban.
1. Az angol polity kifejezés a kormányzati tevékenység (government) megnevezése; a politikai hatalmi rendszer és szervezetek eljárását foglalja magában, azokra utal.
2. A politics a politizáló tevékenységet, a politizálást jelenti.
3. A policy (t. sz. policies) kifejezés a politizálás tartalmára (programok, célok, elvek) utal. A magyar nyelvben szakpolitikát, közpolitikát értünk alatta, éppen ezért jelzős formában használatos. A „public policy” kifejezés az állami szervek ágazati szakpolitikáját jelöli. Az egyes társadalmi alrendszerek irányításának, politikai vezérlésének tartalmát jelzős szóösszetételekben olvashatjuk angolul, illetve fordítjuk magyar nyelvre oktatáspolitikának, egészségügyi politikának, agrárpolitikának, külpolitikának stb.
Ha ezek szerint a bontások szerint nézzük meg az Orbán-kormány hét éves teljesítményét,
azt láthatjuk, hogy teljes szakpolitikai bukás.
Miért? Ha megnézzük a fideszes kormányzást, alig történt valami az utóbbi hét évben.
Az Orbán-kormány
- Mindenhol erős központosítást hajtott végre – lásd a KLIK-et, vagy az egészségügyet és a megbízható kádereket tette meg a fontos pozíciókra. Elfoglalták a pozíciókat, de nem tettek velük semmi fontosat.
- Ugyanakkor kivonta a forrásokat erről a két fontos területről, hogy átcsoportosíthassa a kiemelt kormányzati projektekre (stadionok, korrupció). Ennek meg is lett az eredménye: a magyar oktatás és egészségügy romokban hever, sikerült teljesen szétverni. A kiemelt kormányzati projektekt (Orbán Várba költöztetése, a Liget beépítése, vagy a kerítés) semmilyen haszonnal nem jártak a magyar állampolgárok mindennapjai szempontjából.
- Erősen bünteti a szegénységet (egykulcsos adó, magas ÁFA, közmunka-program, segélyek és munkanélküli-támogatásak megrövidítése).
- A magasabb jövedelműeknek kedvez – Orbán dumája, hogy senkit sem hagynak az út szélén, színtiszta hazugság.
A legutóbbi két intézkedésük, hogy
- úgy oldanák meg a tanár-hiányt, hogy megfelelő képesítés nélkülieket is felvennének tanárnak, ill.
- visszavágnák a munkavállalók jogait
szakmailag teljesen kiforratlan, ostoba ötletek, amik arról árulkodnak: vagy valami gyakornokkal iratták meg ezeket, vagy maga az egész államapparátus képtelen a kormányzás munkáját elvégezni.
Lehet, hogy Orbán remekül tud
- csicskázni az üres Parlamentben,
- értelmezhetetlen plakátkampányt szervezni Brüsszel ellen,
- esetleg elfoglalni és gyűlöletpropagandát üvölteni az összes médiában
de fogalma sincs arról, mit kellene kezdeni ezzel az országgal és a benne lakókkal.
Amikor 2016 végén elmondta, hogy 2017 a lázadás éve lesz, megkérdezték tőle, mit gondol, milyen lesz Magyarország 10 év múlva, ezt válaszolta:
Erősebbek leszünk és gazdagabbak. Nem kell ezt túlbonyolítani. Rajtunk múlik. Rajtunk magyarokon, senki máson. Először is azon, hogy mire tartjuk magunkat. Hiszünk-e Magyarországban és a magyarságunk erejében? Hiszünk-e egymásban? Örülünk egymás sikereinek, vagy inkább irigykedünk és egymás ellen áskálódunk? Ha hiszünk Magyarországban, a magyar emberekben, egymásban, akkor szép jövő előtt állunk. Egy összetartó, erős nemzet kell, amelyik kiáll magáért, nem hagyja magát, nem hunyászkodik meg senki előtt, és végigmegy az úton, amin elindultunk. Sok múlik azon is, hogy mit adunk át a következő nemzedékeknek. Egy ország mindig olyanná lesz, amilyenné a gyerekeinket neveljük. Ha jó példát mutatunk nekik, ha őket is arra neveljük, hogy ne a könnyebb utat keressék, hanem a saját útjukat még akkor is, amikor nehezebbnek tűnik, akkor az ország újra naggyá lehet. Mit üzen Amerika? Tegyük naggyá újra Magyarországot!
Ennyi, nem kell ezt túlbonyolítani. Elpuffogtatunk pár gondolatot a nemzeti egységről, meg arról, hogy Magyarország nem hagyja magát.
Ha benézünk a propaganda, meg az uszítás mögé, semmi sem történik Magyarországon.
Semmi.
Orbán leszámol az ellenfeleivel, ha tud, meg nagyban megy a korrupció és az ostoba, uszító propaganda.
Magyarországon és Orbán fejében egyszerűen ismeretlen fogalom az, hogy közjó.
A köz az, amit el lehet lopni, ennyi. (Sajnos sok honfitársunk is így gondolja, ezért nem vált ki dühöt a folyamatos lopás.) Hogy mi lesz az országgal hosszútávon, mi lesz a következő generációval, mi lesz az egészségüggyel, oktatással, szociális problémákkal – ezek a kérdések még felületesen se érdekelnek senki a kormányzatban.
A gond az, hogy ebbe viszont mi halunk bele, magyarok. Aztán megy a kádéenpés hülyülés, hogy fogy az ország.
Orbánról évekkel ezelőtt, többször is, egymástól függetlenül fogalmazták meg politológusok és elemzők: tevékenysége kimerül a hatalom görcsös, harcos akarásában és megtartásában. A választói is csupán addig érdeklik, amíg bólogatnak a fideszes propagandát nézve, hallgatva és a megfelelő helyre húzzák az ikszet.
Aztán mindenki ott dögöljön meg, ahol akar.