Fogy a levegő Orbán körül Strasbourgban, de mivel a Bizottság továbbra is mismásol, egy néppárti képviselő úgy gondolja, hogy az Európai Parlament már a jövő hónapban megszavazhatja a 7-es paragrafus alkalmazását Magyarország ellen.
- Macrontól mindenesetre Orbán nem sok jóra számíthat és a csehek, valamint a szlovákok is a németekhez húznak, semmint a különutas magyarokhoz és a lengyelekhez.
- Egy politikai pszichológiai elemzés szerint Orbánt freudi viszony fűzi Soroshoz, illetve a politikai tekintélyhez.
- A magyarországi német befektetők viszont attól tartanak, hogy megint jön a dirigizmus.
Egy konzervatív EP-képviselő szerint igencsak ritkul a levegő Orbán Viktor körül. A magyar politikus most is magára haragította az EU-t, ám utána ezúttal nem sok történt, de hamarosan más lesz a helyzet. A luxemburgi Frank Engel, aki már nyilvánosan megkérdezte a Fidesztől, annak mi keresnivalója van még az EU-ban, illetve az Európai Néppártban, úgy látja, hogy ha a magyar kormány nem támadná az uniót, akkor azon a napon össze is omlana az egész rendszer. A miniszterelnök lassan felfogja, hogy számára lassan elfogy a pálya, ezért volt a héten a szokásosnál sokkal kevésbé agresszív Brüsszelben. Az interjúalany kiemelte, hogy a Néppártban már egyáltalán nem támogatják Orbánt. Immár csak megszokásból ismételgetik, hogy nem lehet kitenni, mert akkor elszabadulna, de ezt csak nyilvánosan mondogatják, a zárt üléseken ezt nemigen hozzák szóba.
Engel emlékeztetett arra, hogy a tegnapelőtti vitában a Néppárt frakcióvezetőjének felszólalása kétharmad részben bírálatot tartalmazott, ami idáig nem fordult elő. Viszont Orbánnal legalább lehet vitázni, mert ő ellátogat Brüsszelbe, nem úgy, mint Kaczynski. Ellenben továbbra is úgy áll, hogy a magyar miniszterelnök hazajön és itthon előadja a saját publikumnak, hogy minden úgy megy tovább, mint eddig. Nem alkalmas a normális együttműködésre az, aki folyamatosan zsebreteszi a közösségi támogatást, de közben kampányt szervez, ‚Állítsuk meg Brüsszelt!‘-jelszóval. Itt nem lehet megkerülni a szavazati jog megvonását tartalmazó 7-es paragrafust. Engel reméli, hogy az Európai Parlament már májusban eljut idáig, ha már a Bizottság vonakodik élni az egyetlen hatékony eszközzel, amivel meg lehet fegyelmezni egy renitens tagot. A Néppártban nem Engel az egyetlen, aki emellett van. És biztos abban, hogy amikor szavazni kell róla, többségben lesznek.
A konzervatív Európa Parlamenti-képviselőknek egyre inkább tele van a hócipőjük Orbán Viktorral és azt akarják, hogy rúgják ki a miniszterelnököt a Néppártból. A középjobb politikusok annyira dühbe gurultak, amiért a magyar vezető semmibe veszi az uniós szabályokat, hogy egyrre többen szeretnék soraikon kívül látni. Idáig az EPP a legtöbbször lesütötte a szemét, amikor a Fidesz újra meg újra megszegte a normákat, azok betűjét és szellemét is. Sokan úgy gondolják, hogy a CEU ellen indított roham volt az utolsó csepp a pohárban. Frank Engel úgy nyilatkozott, hogy a legjobb volna, ha a magyar kollégák szépen vennék a kalapjukat. Egyúttal megerősítette, hogy az EP-n belül immár sokan támogatják ezt a gondolatot. Othmar Karas, az osztrák tagcsoport vezetője elítélte, hogy Orbán nem győzi ostorozni Brüsszelt, illetve hogy gratulált Erdogannak a népszavazás eredményéhez. Egy svéd képviselő pedig azt fejtegette, hogy a kormányfő miatt nehéz benntartani a Fideszt a jobboldali pártcsaládban. Úgy tudni, hogy a CDU-s Elmar Brok arról beszélt egy belső pártegyeztetésen, hogy számukra mind inkább lelkiismereti kérdéssé válik Orbán magatartása. Beavatott források szerint most már az EPP vezetője, Joseph Daul, valamint a frakcióvezető, Weber is kezdi elveszíteni a türelmét.
Az újság úgy látja, hogy gyengült a néppárti nyomás Orbánra, miután az unió kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen. Egy névtelenséget kérő forrás az közölte, hogy szombaton, az uniós csúcs előtt tartandó EPP-tanácskozáson alaposan megdorgálják a miniszterelnököt. Megmondják neki, hogy most már elég, ne lázítson a saját tábora ellen, de a kizárás kérdése nem merül fel. Az érv továbbra is az, hogy könnyebb ellenőrizni a politikust a pártcsaládon belül. Prózaibban ez azt jelenti, hogy a konzervatívok nem kívánnak lemondani a Fidesz 12 EP-képviselőjéről, mert csupán 27 fős többségük van Strasbourgban a szociáldemokratákkal szemben.
FT
Az előfizetőknek szétküldött helyzetértékelésben a lap úgy látja, hogy Orbán Viktor Brüsszelbe helyezi át a harcot. A politikus már korábban meghirdette, hogy az idei a forradalom éve lesz, a fő hajtóereje pedig az unióval szembeni ütközet. Szerdán azért ment el az Európai Parlamentbe, hogy megvívjon sok-sok ellenfelével. A kormányhű magyar média szemében illiberális vonalával ő győzött a külföldről finanszírozott egyetemek, illetve civil szervezetek ügyében. Joggal gondolják viszont azt a bírálók, akik többségben voltak, hogy ők egy egészen már vitában vettek részt. Még a Néppárt frakcióvezetője is megkérdőjelezte a CEU elleni támadás értelmét. Orbán azonban viszonylag sértetlenül került ki a csatából: a Fidesz EPP-tagsága nincs veszélyben, legalábbis jelenleg. A Bizottság nem foglalkozott a 7-es cikk alkalmazásával, mert tudja, hogy a lengyelek úgyis megvétóznák azt. Ugyanakkor Magyarországon hatékonyan működik a politikai gépezet, amely hatalmon tartja a miniszterelnököt. Az európai képviselők ugyan jócskán hangot adtak elégedetlenségüknek a magyar politika miatt, ám ők nem kerültek be a kormánybarát médiába. A cikk megismétli a szerkesztőség véleményét, miszerint a magyar illiberális demokrácia szembemegy az EU értékeivel.
A francia elnökválasztások nagy esélyese azt közölte, hogy győzelme esetén szankciókat kezdeményezne az EU-ban Lengyelország ellen, illetve hogy keményebb vonalat vinne azokkal az államokkal szemben, amelyek megsértik az unió elveit, beleértve Magyarországot. Macron úgy fogalmazott, hogy ha valamely ország nem tartja tiszteletben a jogokat és az értékeket, akkor ott megtorló intézkedéseket kell tenni. Hozzátette, hogy ha hatalomra kerül, akkor 3 hónapon belül döntés születik a lengyel kérdésben. Mint mondta, az nem lehetséges, hogy az unió ne tegyen semmit, amikor egyes országok úgy járnak el az egyetemek és az oktatás, a menekültek és az alapvető normák ügyében, mint a lengyelek és a magyarok. A politikus tanácsadója hangsúlyozta, hogy a politikus egyaránt üzenni akart Oroszországnak, az Egyesült Államoknak és az EU többi részének, mármint hogy határozottan kiáll a közös értékek mellett. A hírügynökség szerint mindez azt jelenti, hogy Macron, akinek nagyon jó esélyeket jósolnak a jövő vasárnap esedékes 2. fordulóban, szóval, hogy Macron a demokratikus értékekért vívott harc élére kíván állni a szervezeten belül.
Az elemzés arra figyelmeztet, hogy Európa hívei ugyan örülnek a francia fejleményeknek, de nyugodtan aggódhatnak Lengyelország miatt, mivel a kontinens illiberális keleti felén a nacionalista populizmus nagyon is jól van. Az EU legsürgetőbb összecsapása persze nem Varsóval, hanem Magyarországgal zajlik az illiberalizmus kapcsán, mivel Orbán Viktor már évek óta próbálgatja, meddig bírja türelemmel a szervezet. De ő legalább szóba áll az unióval, ellenben Kaczynski csak igen ritkán találkozik más vezetőkkel. És a Tusk újraválasztása ügyében elszenvedett kudarc arra utal, hogy a lengyelek diplomáciailag egyre távolabb kerülnek Brüsszeltől. Elidegenítették maguktól a németeket és a franciákat, és a csehek és a szlovákok is inkább Németországhoz húznak, semmint hogy kövessék a szembenállás útján Orbánt és Kaczynskit, a feltételezett visegrádi szövetségeseket.
De ettől a lengyel kormány belpolitikai programja még agresszívabb, mint bármikor korábban. Márpedig ez próbára teszi az EU-t, mármint hogy több-e egy sokat méltatott szabadkereskedelmi klubnál. Ennek áldozatul eshetnek a bőségesen áramló brüsszeli támogatások. De a büntetés ölthet békésebb formát is. Ha Macron győz, az megerősíti az unió elszántságát az integráció elmélyítésére. Ez azonban azzal fenyeget, hogy fokozza a megosztottságot a mag és a keleti periféria között. Merkel vonakodik majd, hogy lemondjon a lengyelekről, de a francia elnöki poszt várományosa kevésbé lesz elnéző és az illiberális keleti kicsapongások másokat is az ő oldalára állíthatnak. Lengyelország nem fog kilépni a szervezetből, de az EU-ban egyesek nagyon is szeretnék magukra hagyni a lengyeleket.
A portál freudi politikai küzdelemnek minősíti azt, ami Orbán művel Sorossal szemben. Charles Gáti azonban azt mondja, nem kell Freud hívének lenni, hogy valaki lássa: a miniszterelnöknek a tekintéllyel van gondja, legyen szó akár az EU-ról, akár Sorosról. Az unió leckézteti, mint egykor az apja, aki annak idején sokszor még jól meg is verte. Arról nem beszélve, hogy az amerikaiak is hajlamosak kioktatni és ez azért nyomasztja Orbánt, mert ő az USÁ-ban és Sorosban is egyfajta apafigurát lát. Pedig ők a befektetővel egykor azonos úton jártak, ám mostanra már esküdt ellenségek. Az üzletember sokféle vonatkozásban a kormányfő politikai keresztapja. Kettejük ellentéte tükrözi, de bizonyos fokig meg is határozza az ideológiai elválasztó vonalat a liberalizmus és a nacionalizmus között. Jarabik Balázs, a Carnegie Alapítvány elemzője úgy ítéli meg, hogy a gond a magyar belpolitikából ered. A CEU elleni roham pár nappal azután fokozódott, hogy Jobbik közzétette plakátjait a kormányszintű lopásokról. Ez már a választási kampány kezdetét jelentette és a Fidesz úgy gondolta: kell valami konfliktus, hogy mozgósítsa a szavazóit. Ez olyan harc, amiről úgy gondolták, hogy idehaza meg lehet nyerni. A választás tétje a túlélés. Mind Gáti, mind Jarabik azon a véleményen van, hogy Soros azért is jó célpont, mert a kormánypárt rajta keresztül meg tudja szólítani a társadalomban meglévő rejtett antiszemitizmust. Bár annak létét Orbán soha nem ismerni el – tette hozzá Charles Gáti.
FAZ
A Lex CEU és az unióval kialakult újabb viszály miatt a német befektetők félnek, hogy megint a jogbiztonság hiánya és az állami beavatkozás időszaka következik Magyarországon. Vagyis – mondja Dirk Wölfer, a Német-Magyar Kereskedelmi és Iparkamarától -, hogy visszatér a kiszámíthatatlanság és a kormányzati önkény. Meg hogy újból testre szabják a törvényeket, ha büntetni akarnak bizonyos cégeket. Ami pedig a nemzeti konzultációt illeti, arról Richter Sándor, a Bécsi Nemzetközi Gazdasági Összehasonlító Intézet szakértője úgy gondolja, hogy az igazából propaganda és csupán arra jó, hogy manipulálja az embereket az EU ellen. Minden Brüsszel-ellenes kritika dacára azonban az ország egzisztenciálisan nagyon is kötődik az unióhoz. A jegybank szerint a nettó közösségi támogatások a GDP 5,5 %-nak felelnek meg.
A londoni Queen Mary Egyetem egyik jogászprofesszora erősen gondolkodik azon, hogy részt vegyen-e egy közelgő szakmai konferencián Budapesten. Eric Heinze hangsúlyozza, hogy ő az eszmék versengésének a híve, ezért általában nem támogatja a bojkottot, ám most más a helyzet, miután az Országgyűlés keresztülhajszolta a törvényt, amelynek célja, hogy kipaterolják a CEU-t az országból. Ráadásul a szimpóziumot rendező egyetemet a katolikus egyház tartja fenn, és igencsak támogatja a Fideszt. A rendezvény témája amúgy a szólásszabadság. Azon kívül az egyik hozzászóló hosszú éveket szolgált abban a kormányzati testületben, amely levezényelte a média elleni támadást. Kelet-Európában nehéz megvonni a határt a jó és rossz között. Orbán és Putyin nem akarja a nyugatra kényszeríteni a saját, illiberális ideológiáját, örülnek annak, ha a másik oldal nem szól bele az ő értékrendjükbe. A nyugati tudósok számára jelenleg az a dilemma, hogy ha együttműködnek tekintélyelvű rendszerekkel, akkor elárulják azok áldozatait. Ha viszont nem kooperálnak, akkor a szabad kutatásnak fordítanak hátat. A szerző következtetése az, hogy el kell menni az ilyen eseményekre, de meg kell őrizni a kritikus szemléletet. És nem szabad elfogadni az a mantrát, amely még tudományos körökben is továbbél a volt szocialista országokban, hogy ti. a nyugat pont annyira rossz, mint a kelet és semmit sem vethet utóbbi szemére.
A vendégkommentár rámutat, hogy az Orbán-rezsim a Horthy-Magyarországot tekinti mintaképnek, a Soros elleni kampány pedig régi idők antiszemita propagandájára emlékeztet A szerző, Karl Pfeifer osztrák újságíró hozzáfűzi, hogy nagyon is tudja, miről beszél, mert a háború idején gyerekként közelről figyelhette a magyar sovinizmust és antiszemitizmust. Így pontosan érzékeli, hogy amikor a hivatalos magyar sajtó Sorost a nemzetközi pénzügyi elit ügynökének állítja be, akkor burkoltan zsidózik. Nem kell ezt nyíltan csinálni, a társadalom széles rétegei így is értik, miután nem dolgozták fel a saját előítéleteiket. De az ügy nem korlátozódik a Soros elleni támadásra. Aggasztó, amikor Orbán arról szónokol, hogy az etnikai homogenitás nélkül nem lehetséges a jólét. Hiszen a Horthy-korszakban az etnikai tisztaság nevében tiltották meg a nemi kapcsolatot zsidók és nem zsidók között. A zsidógyűlölet azonban jelenleg is grasszál. A retorikai méreg az egyre inkább tekintélyelvű és intoleráns rendszerből fakad, és a hatalom tudatosan veti be, hogy ellenőrzés alatt tartsa az országot. És mivel a vidéki lakosság nagy része a kormányhű orgánumokból tájékozódik, így elhiszi a hivatalos propagandát, mármint hogy aki kormányt bírálja, az a nemzet ellensége. Ha pedig a civil szervezetekkel elhallgattatják az utolsó ellenzéki hangokat is, akkor a csapda bezárul mindazok számára, akik nem tartoznak Orbán holdudvarához.
Németország számára különösen Magyarország esetében nehéz, hogy visszaküldje mindazokat, akik illetéktelenül kértek menedéket a német hatóságoktól. Berlinből az első negyedévben 1327 ilyen kérelem érkezett Budapestre, de a magyar társszervek csupán 28 embert fogadtak vissza. Tavaly valamivel jobb volt még az arány, akkor 12 ezer esetből 294-szer volt sikeres a próbálkozás. Sokszor az is meghiúsítja a kezdeményezést, hogy német bíróságok megtiltják az érintettek visszatoloncolását. Mint pl. legutóbb az a lüneburgi ítélet, amely az indoklásban kimondta, hogy Magyarországon embertelen és megalázó bánásmód fenyegeti a menedékkérőket. Előzőleg a hannoveri közigazgatási bíróság is rendszerszintű hibákat állapított meg a magyar menedékellátásban.