A Jobbik európai polgári kezdeményezést indított az európai bérunióért – ezt látja most a köztereken az óriásplakátokon. Kár, hogy az egész ordas nagy kamu. 
Az európai polgári kezdeményezésnek az a lényege, hogy az európai választópolgárok valamilyen ügyre fel tudják hívni az Európai Bizottság figyelmét. Az Európai Bizottság az tesz javaslatot a jogszabályok megalkotására. Természetesen csak olyan ügyekben tehet javaslatot, amik uniós hatáskörbe tartoznak.
A Jobbik kezdeményezése itt pukkad ki először: a Bizottság egyértelműen kizárta azt, hogy a bérek kérdésében lehetséges az uniós jogalkotás. Leírja, hogy a fizetések kérdésében, a sztrájkjog kérdésében, valamint a munkáltatói sztrájkjog vonatkozásában kizárt az uniós jogalkotás, mert
ezek nem uniós hatáskörök.
Lattmann Tamás nemzetközi jogász egy mandineres interjúban ki is fejtette: nincs olyan, hogy az Unió majd olyan jogszabályt alkot, amiben kimondja, hogy az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elv a különböző tagállamokban kötött munkaszerződések közötti egyenlőséget is jelentené. Ez a kezdeményezés így nem más, mint üres politikai PR és szemfényvesztés a Jobbik részéről.
A második dolog, amin a Jobbik kezdeményezése elúszik: a mennyiség. Ugyanis a Bizottság azonban csak akkor foglalkozik az európai polgári kezdeményezéssel, ha hét tagállamban összegyűlik az egymillió aláírás.
A Jobbik politikai pr-akciója tehát lehet, hogy népszerű – ki ne szeretne holland szintű béreket kapni Magyarországon -,
de már eleve bukott ügy.
A Jobbik elmondhatja, hogy ők ezért harcolnak. És az első nagy csata, hogy betámadják a választási hatóságokat, pedig nekik tényleg semmi közük nincs az egészhez. Majd utána, amikor megy az aláírásgyűjtés, akkor is lehet kommunikálni, hogy ők éppen küzdenek az európai bérekért. Mivel borítékolható, hogy végül nem történik semmi, akkor lehet majd kire mutogatni.
Egyes vélemények szerint a Jobbiknak a bukott kezdeményezés jó lehetőség is lesz majd, hogy ebből a kényszerből felvett pro-európai álláspontból kifaroljon és visszatérjen a szokásos Európa-ellenes álláspontra. Elmondhatják, hogy ők akartak európai béreket, de a Bizottság nem.
Augusztus végén Schiffer András, az LMP volt elnöke, tegnap pedig Illés Zoltán, volt fideszes környezetvédelmi államtitkár írta alá a kezdeményezést. Mindezekről a Jobbik házi médiája, az Alfahír is tudósított, nagy csinnadrattával. Meg is kérdezték Schiffert, hogy miért írja alá az ívet, erre ő a következő érveket hozta fel:
- “…a legfontosabb dolognak is tartom, hogy az Európai Unió döntéshozói a növekvő bérkülönbségekkel, a Kelet- és Nyugat-Európa között tátongó szakadékkal kezdjenek végre valamit”;
- amíg egy tagállamban, mint például Magyarországon, egy olyan kormány van hatalmon, amelyiknek az első számú célkitűzése, hogy a leszorított bérekkel versenyezzen, addig csak is korlátosan lehet eredményeket elérni a bérek megemelésében;
- “Itt az idő, hogy egy másik Európáról kezdjünk el gondolkodni.”
- A négyszabadság-elvére épülő Unió egy farizeus, szabadkereskedelmi logikát követ: a munkaerő szabad áramlása anélkül, hogy az egyenlő munkáért egyenlő bért elvét bevezetnénk, csak az új gyarmatosítás eszköze.
Később Schiffer a Jobbik standja előtt maga is bevallotta:
„Az egyenlő munkáért egyenlő bért egy tradicionális szociáldemokrata követelés.” Aztán ügyesen hárított:
„… az udvari sajtó Lattmann Tamás liberális miniszterelnök-jelöltet kéri fel arra, hogy fikázza a béruniót, az szerintem egy egyértelmű színvallás: az álarc ellenére Magyarországnak egy neoliberális gazdasági politikát folytató kormánya van, és az ellenzék jelentékeny része úgy balliberális, hogy tulajdonképpen jobboldali.”
Jól látható, hogy Schiffer András nem jogi érveléssel, hanem politikai halandzsával – propagandával – válaszolt a jobbikos propaganda-kérdésekre. Elvekben lehetne támogatni tehát a kezdeményezést – hiszen ki ne akarna több pénzt keresni -, de az igazi kérdés itt az: vajon mire használja a Jobbik Schiffer Andrást, illetve Illés Zoltánt és fordítva?