- A lengyel kormány pont úgy reagál, mint a magyar, ha valamelyik szövetséges a lábára lép: Varsó szerint mélypontra jutott a viszony Berlinnel, miután a lengyel védelmi miniszter az ellenzék mellé állt;
- A szakadár katalán vezető megtapasztalta, hogy a tagállamok adják az erőt Európának is, viszont sokat ártott a régiók ügyének;
- A Német Újságíró Szövetség szerint komoly gondok vannak a sajtószabadság körül Kelet-Európa több államában, így Magyarországon is.
Varsóban hatalmas felháborodás fogadta, hogy a német védelmi miniszter szerint a lengyeleknél támogatni kell a fiatal nemzedék egészséges, demokratikus ellenállását, ugyanakkor fenn kell tartani a párbeszédet a kormánnyal, és Magyarországgal és Lengyelországgal közösen kell birkózni a közös értékekért. Van der Leyen egy tévévitában beszélt Európáról és a kérdést inkább csak mellékesen hozta szóba, hangsúlyozva, hogy lándzsát akar törni a kelet-európai államok mellett. Csakhogy kijelentését lengyel hivatalos részről úgy értékelték, hogy azzal az ellenzék támogatására hívott fel, és ily módon mélypontra juttatta a kétoldalú kapcsolatokat. A lengyel külügyminiszter azt állította, hogy a német politikus beleavatkozott az ország belügyeibe. A védelmi tárca gazdája magyarázatot követelt. A német katonai attasét mára berendelték a szakminisztériumba. A lap megjegyzi, hogy a német kormány már jó ideje úgy gondolja: nem szabad nyilvánosan hangot adni az aggályoknak a Lengyelországban zajló változások miatt, mert az csak németellenes hangulatot gerjeszt.
A katalán szakadárok nem egyszerűen a spanyol egységet támadják, hanem szétrombolják a régiók erős Európájának eszméjét. Azaz a válság messze túlmutat az EU tényleges hatalmi struktúráin. Puigdemont áldozatnak állítja be magát, az unió segítségét kéri, egyszóval ráerőlteti magát Brüsszelre. Harcát európai gonddá fújja fel, és úgy tesz, mintha a szervezetnek kellene megvédenie egy igazságtalan rendszertől. Csakhogy a póz groteszk, mert a baját kizárólag annak köszönheti, hogy súlyosan megsértette az alkotmányt. Ugyanakkor az események megmutatják, hogy az EU-nak a nemzetállamok adják az erőt és a stabilitást. Aki nekitámad az államnak, ez esetben egy tartomány, az hamar rájön, hogy a hatalom a tagországoknál van. Amúgy ugyanezt csinálja a jogállam két kihívója, a magyar és a lengyel kormány: azt bizonyítja, hogy a nemzetállam a legerősebb pillér Európában. Ugyanakkor a szakadárok számára egyszerű a szabály: csak azokat tűrik el, akik növelik a stabilitást. Ám a legtöbb esetben nem ez a helyzet. Ezt az üzenetet kell az uniós országnak Barcelonába küldeniük. Madridba pedig azt, hogy már van éppen elég mártír.
Határozatban állt ki a kelet-európai sajtószabadság mellett a Német Újságíró Szövetség közgyűlése. A dokumentum sürgeti az uniót, valamint az érintett kormányokat, hogy tartsák tiszteletben a média szabadságát és aktívan dolgozzanak azért. A szervezet elnöke külön kiemelte, hogy a szomszédos Lengyelországban az állam szócsövévé alakították át a közrádiót és –televíziót. A hatalmat bíráló újságírók nehéz helyzetben vannak, elhallgattatták őket. A döntés szerint ugyanakkor negatív példával szolgál Magyarország, Bulgária, Románia, valamint Magyarország is, ami ellen a Bizottságnak megfelelő lépésekkel kellene reagálnia. A testület egyúttal felszólította a Merkel-kabinetet, hogy nyomatékkal vesse be magát a török sajtó munkatársai mellett, és hogy a kétoldalú kapcsolatok igazodjanak a törökországi média szabadság helyzetéhez.