A jogállamiság alapja: a bűn nem annak függvénye, hogy ki követi azt el, a törvény egyformán súlyt le a megsértőire. Erről Magyarországon évek óta nem beszélhetünk. A választás évét akár arra is felhasználhatta volna az ügyészség, hogy bizonyítsa: nem Orbán füttyére ugranak. De jó előre jelezték: eszükben sincs levetni a fideszes mezt.
A 2014-es választások előtt hetekig másról sem szóltak a hírek, mint a volt szocialista politikus, Simon Gábor megvádolásáról. Sorjáztak a képek a rabláncon vezetett politikusról, előzetes letartóztatásáról, az állítólagos szoci korrupció leleplezéséről, százmilliós bankszámlákról. Az ügy végkimeneteléről már messze nem számolt be ilyen lelkesedéssel a kormánypropaganda: Simont végül 200 ezer forintra bírságolták meg. Alig többre, mint egy vaskosabb gyorshajtásért járó büntetés. Még az ügyészség sem kérte, hogy ültessék le azt a politikust, akit alig három évvel korábban az évszázad korrupciós vádlottjaként igyekeztek bemutatni, megelégedtek volna egy kis felfüggesztett börtönnel.
Mondanunk sem kell: Simon ügyét direkt politikai megrendelésre időzítette Polt Péter legfőbb ügyész a választások előtti hetekre. (Természetesen a politikai indíttatás semmivel nem csökkenti Simon Gábor bűnösségét.)
Hasonló eljárásokba most is belekezdett már az ügyészség: Czeglédy Csabát hurcolják éppen meg, meglehetősen bizonytalan lábakon álló vádak alapján. A politikai lóláb most is kilóg, mégpedig elég alaposan: Orbán füttyjelére ugrott az ügyészség, a parlament lényegében azonnal határozatot fogadott el a gyanúsított (még csak nem is vádlott!) bűnösségéről, a következő napokban pedig a kormány dönt majd az állítólagos károsultak kártalanításáról. Biztosak vagyunk abban, hogy a választás napjához közeledve egyre többször látjuk majd rabláncon vezetve a politikust. Az ügy végeredménye pedig teljesen mellékes lesz. A lényeg, hogy bele lehessen keverni bárkit az ellenzéki oldalról.
Az ügyészség azt is egyértelművé tette: esze ágában sincs szakítani a jelenlegi gyakorlattal. Polt, bár szavakban harciasan tiltakozik az ellen, hogy a Fidesz kesztyűsbábjának titulálják, tettei továbbra is ebbe az irányba mutatnak.
A legújabb húzása: miután a parlament gazdasági bizottsága kénytelen volt egy bírósági döntés nyomán kiadni a letelepedési kötvényekkel kapcsolatos anyagit, a dokumentumokat átnyálazó Magyar Nemzet egészen elképesztő visszaélésekre bukkant:
– akadt vállalkozás, amelyik 2013 május 27-én nyújtotta be kérvényét a kötvényforgalmazásra, a bizottság mégis május 23-án fogadta be azt,
– volt cég, amelyik egy nappal azelőtt alakult kötvényforgalmazásra, hogy Rogán Antal benyújtotta volna az erről szóló törvényjavaslatát a parlamentnek,
– több vállalkozás még a hiánypótlás során sem csatolta a szükséges dokumentumait,
– az egyik kötvény-kereskedőnek egy szobában van irodája a Távol-Keleten Habony Árpáddal,
– a kötvényforgalmazással foglalkozó cégek elsöprő többsége off-shore paradicsomban bejegyzett, valójában ismeretlen tulajdonú vállalkozás.
Mindezt a lap csupán megírta, az erről szóló dokumentumok eddig is elérhetőek voltak sokak – így például az ügyészség – számára is, csak épp a nyilvánosság elől próbálták rejtegetni azokat.
Megjelenésük után a szocialista Harangozó Tamás érdeklődött Poltnál: a hivatalos papírok láttán nem jut-e eszébe hivatalból nyomozást indítani az ügyben? A válasz nem igazán meglepő: nem. Az indoklás legalább megmosolyogtató. Polt szerint ugyanis az ügyészség csak olyankor indít eljárást, ha “hivatali hatáskörben jut tudomására” adat. Márpedig az újságot olvasó Polt – vagy bármely kollégája – akkor éppen nem ügyész, hanem egyszerű magánember, akinek egyáltalán nem kell odafigyelnie a sajtóra.
Amíg Polt áll az ügyészség élén, addig Magyarországon Iustitia nem vak, sokkal inkább inkább egy félszemű kalóz, aki a fideszes bűnök fölött szemet huny, szájában az Orbán által vetett zabla, kezében a fideszes lángpallos. Az igazság nálunk szabadságra ment.