A legtöbben már pár nap után rosszul vagyunk a puffadástól, ha nem jön a vécén az ihlet. Na képzeld el, mit érezhetett a szélzsákember.

A Philadelphiai Orvosi Főiskola szerint a meg nem nevezett férfi egészséges, normális babaként látta meg a napvilágot. Igaz, kicsit puffadtabb volt a többi gyereknél, és néhányszor székrekedése is volt. A dolgok másfél éves korában kezdtek rosszabbra fordulni.

Ahogy nőtt, székrekedése egyre súlyosabbá vált, és mire elérte a 16 éves kort, már csak havonta egyszer volt bélmozgása.

A férfi egy veleszületett betegségben, aganglionos megakolonban, másnéven Hirschsprung-kórban szenvedett. Ez akkor következik be, ha a vastagbélben lévő idegsejtek nem fejlődnek megfelelően, ami jócskán megnehezíti az ürülék átjutását, ezáltal súlyos székrekedést okoz. 

Bár az orvosok tudták, hogy a betegségét a vastagbél problémája okozza, a műtét még nagyon kockázatos lett volna az 1890-es években. A férfi pedig ahelyett, hogy tovább kutatott volna segítségét, 20 éves korában

egy múzeum látványossága lett, ahol pénzért mutogatták
Szélzsák-, illetve Léggömbember néven.

 A férfi végül 29 évesen belehalt állapotába. A fürdőszobában találtak rá, ahol éppen vécézni próbált.

Halála után a sebészek eltávolították vastagbelét, amely 18 kiló ürüléket tartalmazott, és legvastagabb része 76(!) centi átmérőjű volt. A szerencsétlenül járt férfi múzeumi karriere halála után is folytatódott: vastagbelét a philadelphiai Mütter Múzeumban állították ki.