A Román Csarnok frissen felújított, aranyozott, gazdagon díszített falai és mennyezete önmagában, kiállítás nélkül is lenyűgöző. De milyen élményt nyújthatott a csarnok 100 éve, amikor itt állították ki a múzeum legérdekesebb látványosságait?
Szépművészeti Múzeum, Román Csarnok, 1906
Száz évvel ezelőtt a Román Csarnok csodásan díszített terében kapott helyet a gliptotéka, vagyis a gipszmásolatok tára, ami a Szépművészeti Múzeum egyik legfontosabb attrakciója volt.
Miért voltak érdekesek a másolatok?
A gipszmásolatokra ma már sokan csak legyintenének, az internet elterjedése és a tömegturizmus megindulása előtt azonban nem sok lehetősége volt egy átlagembernek megcsodálni például Donatello világhírű szobrait. Éppen ezért a 19. század gyűjteményeiben az volt a nemzetközi trend, hogy a híres művek másolatait elkészítették gipszből. A képzőművészet szerelmesei így mindenhol megcsodálhatták a műveket. Vagy legalábbis azok hitelesített másolatát.
A Szépművészeti Múzeum a másolatokat a legjobb műhelyekből rendelte, a darabokban érkező utánzatokat pedig a múzeumban illesztették össze, és itt látták el azokat a megfelelő patinával is.
.jpg)
Román Csarnok, Szépművészeti Múzeum, 1909–1913 (?) (Régi Szobor Gyűjtemény fotóarchívuma)
A múzeum földszinti tereit, a Román és Reneszánsz csarnokot, valamint a Michelangelo termet is úgy tervezték, hogy egy-egy művészettörténeti korszakot mutassanak be. A tereket pedig az eredeti darabok mellett az adott korszakból származó szobrok másolataival díszítették. A mai irányzattal ellentétben akkori még nem választották szét a gyűjtemény eredeti alkotásait és a másolatokat, hanem egymás kiegészítéseként, egyenértékű alkotásként állították ki őket. A Román csarnokban voltak beépített másolatok, mint a freibergi és gyulafehérvári kapu, valamint több szobor, melyek helye és összetétele többször is változott, az aktuális koncepció szerint.
.jpg)
Donatello: Gattamelata, gipszmásolat. Román Csarnok, Szépművészeti Múzeum. (Fotó: Pesti Napló, 1927. február 6.)
.jpg)
Szent Péter vértanú síremléke (Sant’ Eustorgio), Román Csarnok, Szépművészeti Múzeum. (Fotó: Pesti Napló, 1927. február 6.).
A második világháború pusztításai a múzeumot sem kerülték el. Hatalmas károk keletkeztek az épületben és az öntvényekben is. A Román Csarnokot mindeddig a pénzhiányra hivatkozva nem hozták helyre. A gipszmásolatok restaurálására azonban más okból nem került sor: a műfaj egyszerűen divatjamúlttá vált, a gipszszobrok elértéktelenedtek. A háború után a tetőt befedték, a tér nagy részét bepolcozták és itt helyezték el a megmaradt szobormásolatokat, hosszú évtizedekre elzárva a közönségtől.
.jpg)
A Román Csarnok a gipszmásolatok elszállítása és a restaurátori felmérés alatt, Szépművészeti Múzeum, 1945. (Régi Szobor Gyűjtemény fotóarchívuma)
A felújításra 70 évet kellett várnunk. Az itt maradt szobormásolatokat a komáromi Csillag erődbe és a Szabolcs utcában megépülő Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ látványraktárába szállították. A gyönyörűen felújított Román Csarnokot húsvét után ismét bezárják, hogy egy nagyszabású Leonardo-kiállítást készítsenek elő.
Forrás: MúzeumCafé, Népszava