16 hazug állítás, amivel Baán László traktál bennünket a Liget Projekttel kapcsolatban

16 hazug állítás, amivel Baán László traktál bennünket a Liget Projekttel kapcsolatban

Baán László, a Liget projektért felelős miniszteri biztos hosszú interjút adott csütörtökön a Klubrádió Reggeli Személy című műsorában. Bardóczi Sándor tájépítész segítségével néhány nyilvánvaló hazugságot szedtünk össze a kormánybiztostól.baan_laszlo.jpg

 

“Épületek csak oda épülnek, ahol már korábban is voltak”

Nem igaz: ennek a legkiugróbb példája a Néprajzi Múzeum, ahol eddig soha nem volt épület. Ez volt a park történeti főbejárata, a Rondó. Az épület megépítésével pedig örökre elvész annak a lehetősége, hogy a Rákosiék által lebetonozott felvonulási tértől ez a rondó visszanyerje az eredetihez közeli formáját. Továbbá van ebben a mondatban egy még rafináltabb elkenés is: minden tervezett épület kicsit vagy sokkal nagyobb lesz a lebontott elődjénél, az összes hasznos négyzetméterben pedig két-háromszoros szorzókkal dolgozik az aláépítések és a szintráépítések miatt. Vagyis nő a beépítettség. 

“Az évi négymillió látogató döntő többsége intézménybe jön.”

Nem igaz: a Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kara 2014-ben végzett Baán László megbízásából ezzel kapcsolatban felméréseket, és ezek egyértelműen kimutatták, hogy a látogatók több mint 60% kifejezetten a zöldfelületért látogat a Ligetbe, az intézmények együttesen sem érték el a 40%-ot a célmegjelölésben. 

“Itt nem arról van szó, hogy egy létező zöldfelületet elkezdünk szétszabdalni, hanem egy tradicionálisan intézményi beépítettségű közparkot megújítunk.”

Nem igaz: ugyanis ha nem arról lenne szó, akkor nem kellett volna a projekt első lépéseként a Városligeti törvénnyel kivonni a területet az építésügyi törvény és a budapesti építés-szabályozás hatálya alól. A meglévő állapot megmaradása, a rehabilitáció biztosított lett volna anélkül is. Ám a projekt minden tekintetben túlterjeszkedni akart ezeken a szabályokon, azaz itt nem a közpark megújítása történik, hanem masszív beépítés. 

“Semmi más nem történik, mint a Ligetet a saját 120 éves hagyományai alapján újítjuk meg.”

Nem igaz. A Liget hagyományai nem 120 évesek, hanem – ha hihetünk az 1836-os kataszteri térképeknek- minimum 180 évesek. A Milleniumi Kiállítás nem a Városliget eredettörténete, hanem a 120 évvel ezelőtt megtörtént nagy katasztrófája. A közparkot 1980-ra sikerült hellyel közzel – de még akkor sem teljesen – kivakarni, és az intézményterületből újra a közparki irányba tolni.

“120 éve eldőlt az a kérdés, hogy miért a Ligetbe kell építkezni.”

120 éve az dőlt el, hogy a főváros odaadja – hangsúlyozottan ideiglenesen – az államnak a Városligetet, hogy ott valósítsa meg az ezeréves fennállását fényező időszaki kiállításait. 120 éve a főváros azt kérte az államtól, hogy ezek után az ideiglenesen emelt pavilonok elbontásával az eredeti közparki állapotba állítsa vissza a területet. Ezt a kérést az állam 120 éve nem volt képes maradéktalanul teljesíteni, sőt mára odáig juottunk, hogy egy 120 éves ideiglenes kiállítás a hivatkozási alap arra, hogy miért kell és lehet intézményi sűrűségben beépíteni a világ első közparkját. 

“Az állatkertben szintén átültetett fák köszönik élnek és virulnak. Olyan technológiával dolgozik a cég, hogy akár 100 vagy 150 éves fákat is át tud ültetni eredményesen, ezt történt a Rondónál is.”

Nem igaz. Az állatkertben átültetett fák egy része mostanra vagy elszáradt, vagy kidőlt. Már egy évvel az átültetések utáni becslések szerint az átültetett koros fák 23%-a elpusztult. A fák lábon halnak meg, 2-3 évig képesek a törzsben, gyökérben eltárolt tartalékaikból túlélni, azaz ez a “sikertörténet” még nem zárult le. A Rondónál egy 100 év körüli tölgy már az átültetés során elpusztult, ez a tölgy bolygatás nélkül további 50 évig legalább el tudott volna élni. A szóban forgó cég egy átültetőgép gyártó cég, a látottak alapján nem sok ismerete van arról, hogy hogy milyen típusú fákat, miként lehet szakszerűen átültetni. Remek gépeket gyárt, amelyeket faiskolákban remekül lehet használni. Ezek a gépek nem arra valók, hogy 60-100 éves fákat átültessenek velük. 

“Alapvetően meglévő zöld helyébe nem kerül épület.”

Nem igaz. Ha ez így lenne, egyetlen fát sem kellene átültetni. 

“Az épületek párkánymagassága nem lehet magasabb a 25 méteres Dózsa György úti irodaházaknál.”

A közparkokban az építési törvény szerint nem lehet magasabb épületet építeni 7,5 m-nél. Nagyon kevés, hogy a projekt megpróbál a parkon kívül, beépíthető területekhez illeszkedni párkánymagasságban, ugyanakkor nem tartja be a máshol országosan kötelező szabályokat, amelyek nem véletlenségből lettek így meghatározva. 

“A Néprajzi Múzeum egy mesterséges dombot képez majd a Ligetben, amely nagyon illik a Ligetnek az angolpark jellegéhez – gondoljunk bele a XIX. században szintén vittek be mesterséges elemeket, romokat, satöbbi ezekbe a kertekbe”.

Lehet, hogy sem Baán Lászlónak (aki egyébként közgazdász), sem az Ingatlanfejlesztő Zrt. munkatársai nem próbálnának meg kerttörténeti stílusokból nyilvános előadást tartani, mert abba mindig belesülnek. A néprajzi teteje volt már az interpretálásukban barokk kert is. Most éppen a romantikus kertirányzat néhány évtizedig tartó szentimentális ágának folyományaként próbálnak lenyomni egy túlméretezett kortárs épületet a budapestiek torkán. A Városligetben sosem volt tervben mondjuk a tataihoz hasonló szentimentális műromok megvalósítása, klasszikus tájképi kertként épült meg. Mert bizony megépült. 1839-re minden fontos eleme készen volt Nebbien tervei alapján. 

“A Néprajzi Múzeum Magyarországnak egy olyan különleges gyűjteménye, ami a Ligetben került bemutatásra először.”

A Néprajzi gyűjtemény az ezredéves kiállításkor került a Ligetbe – ideiglenesen. Előtte ez a gyűjtemény 1872-ig a Nemzeti Múzeumban, illetve a 1873-tól, Xantus János vezetésével az Iparművészeti Múzeumban kapott helyet. A 24 lakóportából álló néprajzi falut a Ligetből rögtön elbontották a milleneumi ünnepségek után. Vagyis a gyűjtemény mindössze 1-2 évet töltött a Ligetben, visszakerült az Iparművészetibe és a Nemzetibe, majd onnan 1924-ben a tisztviselőtelepi Tündérpalotába. 

“Ahogy látom, a faátültetések nagyján túl vagyunk.”

Nem igaz: főként a tényleg megépülne a Zene Háza, az Új Nemzeti Galéria és a Magyar Innováció háza, valamint a két utóbbit felszín alatt összekötő 300 férőhelyes mélygarázs is. 

“A Ligetnek egyáltalán nem lesz nehéz fenntartani az állapotát, egy négyszer ekkora intenzitású parkot Amszterdamban sikerül fenntartani.”

Bátor ígéret ez abban a városban, ahol soha semmit nem vagyunk képesek fenntartani, különösen a zöldfelületeket nem. Millenáris park, Erzsébet tér. Ezek az előképeink. 

“Mi tanultunk a korábbi hibákból, ezért ha bárki rámegy a honlapunkra, ott megvan az a fakezelési protokoll, ami darabra megmondja mi lesz az egyes fákkal.”

Ez a faápolási protokoll írja elő többek között, hogy vegetációs időszakban se gallyazni, sem átültetni nem lehet. A rondónál nemrég megtörtént átültetések még az Ingatlanfejlesztő Zrt. saját faápolási protokollját sem tartották be. Ez nem éppen bizalomépítő, hitelességnövelő dolog. 

“A ligetbudapest.org honlapon minden adat megtalálható.”

Kivéve a projektelemek engedélyezési tervei, illetve a fakivágási tervek, amelyekből egyértelműen kiolvasható lenne a mindmáig homályban tartott – mennyi fa érintett? – kérdésre az egzakt válasz. Ezeket a Zrt célzott közérdekű adatigénylésre sem hajlandó nyilvánossá tenni. 

“Új étterem már nem épülhet a Ligetben a meglévőkön és a múzeumokba integráltakon kívül.”

A VÉSZ (Városligeti Építési Szabályzat) legutolsó módosításakor az építési helyeken kívül legfeljebb 5, 60 m2 alapterületű vendéglátást szolgáló új építmény építési lehetőségét iktatták be. 

“A nagy tömegrendezvényeket el akarjuk kerülni.”

Az idén is meg lett rendezve a május egy, óriási vurstlival, a borfesztiválok, pálinkafesztiválok, nemzeti vágta, úszó vébé, futóversenyek gyilkolták ott a gyepet, iszonyatos vadparkolásokkal az elmúlt 5 évben, amióta az az állami cég, akinek a vezetője ezt mondja, a kezelésébe vette a parkot.

Facebook Comments