Nem találtak alkalmasabb embert a feladatra. 
Elkezdődött a kampány a jövő májusi EP-választásra, az jól látszik, hogy az MSZP a proeurópa-trackra próbál felülni. Ezt jelzi például az a videó, amit a párthoz tartozó kapcsolat.hu publikált a Facebookon, és amiben Molnár Zsolt, az MSZP budapesti elnöke beszél a II. világháború kitörésének minapi évfordulója kapcsán arról, hogy
- ez volt a világtörténelem legsötétebb időszaka,
- amit előre jeleztek a 20-as évek nacionalista, fasiszta, náci mozgalmai,
- amelyek nincsenek tekintettel a demokratikus hagyományokra,
- és nincsenek tekintettel az alapvető emberi humánumra.
- Az MSZP és a magyar baloldal elkötelezett, soha többet ne legyen háború, soha többet ne legen világégés.
- Csak egy erős EU garantálhatja, hogy a népek békében, tisztességben és párbeszédben éljenek egymással
Nem lehetnek újra tízmilliók áldozatai különböző ordas eszméknek!
A harcos antifasiszta deklarációnak különösen pikáns ízt ad azonban az, hogy az MSZP valódi erős emberének tartott Molnár korábban éppen nem erről az oldaláról volt ismert. Sőt, a 90-es évek évek elején szkinhedek társaságában fordult elő sűrűn és rendszeresen, focimeccsen és politikai gyűlésen egyaránt
Amikor a botrány ezügyben 2014-ben kipattant, azt ugyan tagadta, hogy maga is szkinhed lett volna (mert nem volt kopasz, pedig nem minden szkinhed vágatta a fejét tarra), de azt nem, hogy ilyen közegben mozgott. Akkori ismerősei arról számoltak be, hogy
Csurkához közel álló, jobboldali radikális eszméket vallott.
Arra pedig álló- és mozgóképes bizonyíték is akadt (lásd például a felső fotót), hogy Molnár ott volt 1992. október 23-án a Kossuth téren, ahol a zászlólengető szkinhedek, a korabeli vélemények szerint Boross Péter Belügyminisztériuma által szervezett csoportok és egyéb megjelent szélsőjobboldaliak kifütyülték Göncz Árpádot; belefojtották a szót az akkori köztársasági elnökbe.
Nincs nyoma, hogy a mostani szocialista országgyűlési képviselő, a parlamenti titkosszolgálati bizottság volt elnöke már akkor is tiltakozott volna demokratikus hagyományok és az alapvető emberi humánum ilyen módon való semmibevétele ellen. Sőt, megjelenéséből, öltözékéből és a társaságából inkább ennek ellenkezőjére lehet következtetni. Molnár utóbb nem árulta el, hogy ő maga mit kiabált; a tömeg viszont azt, hogy
hazudtatok eleget.
Az egyáltalán nem bűn, ha valaki megváltoztatja a politikai nézeteit. Még az sem az, ha ezt gyökeresen teszi, mint Molnár. Pláne, ha éppen demokratikus-humanista irányba fordul, és nem az ellenkezőbe, mint mondjuk Orbán (aki akkor karakánul elítélte a szélsőjobboldali akciót).
Az MSZP kampányfelelősei – ha vannak náluk ilyenek – azonban esetleg találhattak volna egy tisztább múltú politikust, csak akad náluk egy ilyen, akitől talán hitelesebben hangzana a baloldal pacifista és antifasiszta elkötelezettségének demonstrálása.