- A liberális értékek Magyarországon a művészetekben sem kívánatosak, ráadásul a rendszer terjeszteni akarja a térségben az illiberalizmust, mert Orbán bosszúra készül a csattanós strasbourgi pofon miatt
- Az európai szankciók már nem tudják feltartóztatni Orbán Viktort, legfeljebb a követőit riaszthatják el – félő, hogy a politikus immár áttér a közvetlen elnyomásra, mert személyes ellenségnek kezdi tekinteni a politikai ellenfeleket
- Az önkormányzati választások közeledtével a hajléktalanokból gyárt ellenséget a hatalom, Iványi Gábor szerint a rendszer cseppet sem keresztényi, hanem nagyon is pogány
Orbán Viktor rémülettel tölti el a magyar kultúrát, egyre erősebbek az aggodalmak az intézmények korlátozása miatt, ahogy nyomul az illiberális demokrácia programja. A beszámoló példaként említi Alföldi Róbertet, aki meg van döbbenve azon, milyen állapotba jutott a magyar művészet a harcias Orbán Viktor alatt. Mint mondja, egykor virágzott a kulturális élet, most azonban rohamosan terjed az öncenzúra. A színház igazgatókat, illetve a szakmai tisztségviselőket a hatalomnak nem kell külön felhívnia, vagy beidéznie a minisztériumba, tudják azok maguktól is, mi az elvárás. A miniszterelnök szigorító intézkedésekkel és az oktatás átszervezésével váltja be ígéretét, miszerint a politikai változásokat a kultúrára is kiterjesztik. Itt kicsiben az történik, amit az EU-ban csinál: harcol a liberális értékek ellen.
A CEU agresszív kampány célpontja lett, bizonytalanságban tartják, miután a kormány mindezidáig nem írta alá az akkreditációs megállapodást. Krekó Péter úgy ragadja meg a lényeget, hogy az Orbán-rezsim igyekszik meggyengíteni az intézményi autonómia minden formáját, a rendszer mindent a különböző világnézetek és civilizációk közti harc kereteibe akar betuszkolni. Most éppen a szellemi és kulturális szférát kívánja teljes ellenőrzést alá vonni, és éppen ezért tud hosszútávon fennmaradni. A színházak és egyéb intézmények erősen függnek az állami támogatástól, ami Alföldi szerint a szocializmus öröksége. A brüsszeli Európai Egyetemi Szövetség vezetője azt mondja, ha valóban betiltják a gender-tanulmányokat, az a tanszabadság és az intézményi önállóság nagyfokú megsértését jelenti. Ráadásul része a civil társadalom elleni intézkedés-sorozatnak.
Az MTA elleni fellépésről Török Ádám főtitkár azt mondja, sokként élték meg, amikor a szaktárca közölte, hogy a továbbiakban saját maga dönt költségvetésük csaknem felének felhasználásáról. Mint rámutat, a kormányt részben technokrata megfontolások vezették, de a döntésbe belejátszott a politika is. A Fidesz hívei ezzel szemben arra hivatkoznak, hogy a kormány csupán próbálja visszavenni a kultúrát a baloldaltól.
A tudósítás bőven elképzelhetőnek tartja, hogy a demokrácia támogatására és terjesztésére létesült Közép-Európai Egyetem áldozatul esik az illiberális hullámnak. Orbán Viktor az EU alapját képező értékek felszámolásán dolgozik, ezért az iskola a demokratikus eszmények globális csatájának frontvonalába került. A hatalom azt tervezi, hogy a következő évtől megtiltja új diákok felvételét, miután már megszigorította a nemzetközi egyetemek számára a működési feltételeket. Ez volna az első alkalom, hogy egy EU-állam kiűz egy felsőoktatási intézményt, ez is belejátszott az EP elmarasztaló döntésébe. Egyben mutatja, milyen mértékben igyekszik elhallgattatni Orbán Viktor a neki nem tetsző hangokat.
A rektor azt mondja, természetesen nem kizárólag velük van baj, ők csak egy sokkal nagyobb probléma részét alkotják. Túszul ejtették őket. Kérdés, hogy az EU részéről jelentkező nyomás segít-e a CEU-nak. A hírügynökség idézi Soros Györgyöt, aki tavaly kifejtette, hogy a jelenlegi magyar rendszer pontosan az ellentéte annak, amit az egyetem alapításával is igyekeztek életre segíteni.
A kommentár úgy látja, hogy az európai szankciók Orbán Viktort már nem képesek megállítani, de arra még jók, hogy eltérítsenek bárkit, ha az szintén az illiberális utat akarná választani. Rámutat, hogy ha a múlt héten csak a magyar migrációs politikáról kellett volna véleményt alkotni, akkor a döntés alighanem kedvező lett volna Budapest számára, hiszen amikor a tengerből kimentett emberek nem szállhatnak partra Európában, akkor a földrész politikai szükségszerűségként elfogadja a magas határkerítéseket és a menekültekkel szembeni embertelen bánásmódot. Azonban Orbán túlfeszítette a húrt. A Soros elleni antiszemita támadások, a CEU kiszekírozására szolgáló próbálkozások, a független nyomtatott sajtó felszámolása, a civilek elleni megtorlás és a Brüsszel elleni uszítás még az EPP-nek is sok volt.
Csak éppen Magyarországon nem jön át az üzenet, hogy a közösség alapértékeit igenis tessék tiszteletben tartani. A magyar médiát ugyanis szinte teljes egészében a hatalom tartja kézben, így az csak azt jelenti, amit a miniszterelnök mondott dühös beszédében. De a jogállami eljárás egyébként sem hat, sem nem nevel, sem nem riaszt el. Amikor egy kormány megszüntette a nyilvános vitát és tetszés szerint befolyásolja a közvéleményt, semmilyen külső magyarázat nem jut el az emberekhez. A strasbourgi határozat inkább erősíti az Orbán-rendszert, amelynek a túléléshez szüksége van a külső fenyegetésre. És az EU-ban, mint ellenségképben igen nagy a lehetőség.
Az uniós intézményeknek a tagállamokkal vállvetve sakkban kell tartaniuk az illiberális magyar államot. A politikus helyenként bizarr megnyilvánulásai azt igazolják, hogy valóban messiásnak tekinti magát. Terjeszteni kívánja a totalitárius látszatdemokráciát a szomszédos országokba, illetve a Balkánra. A térségben azonban még nincs minden veszve. Még van független sajtó és ellenzék, civil társadalom. Brüsszel még meg tudja mutatni az illetékes kormányoknak, hol vannak a határok, és hogy melyek az értékek, amik szavatolják a biztonságot és a szabadságot. Csak gyorsan kellene cselekedni, mert Orbán vereséget szenvedett és a meg akarja bosszulni.
Vége a pávatáncnak: az EU végre lépéseket tesz a magyar kormány megbüntetésére, ám ezzel párhuzamosan Orbán Viktor a szavakról áttér a tényleges elnyomásra. Így jellemzi a helyzetet Csáky Zselyke, aki a Freedom House számára elemzi a fejlődő demokráciákat. A szakértő megállapítja, hogy idáig valójában a kormányfő szabta meg, meddig mehet el az adott ponton a demokrácia felszámolásában, de azért mindig tett némi engedményt, mert fontos volt számára a klubtagság. Hogy most radikálisan szakított ezzel a módszerrel, az azt jelzi, hogy merész és kockázatos vállalkozásba kezdett. Ha valóban sikerül összetoboroznia az összes euroszkeptikus, populista erőt, akkor azok alkothatják a 3. legjelentősebb frakciót Strasbourgban, ám aligha tudják megbénítani az EU-t. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egy ilyen szélsőséges koalíció ritkán tart sokáig, előbb-utóbb elmerül a nemzeti érdekek diktálta belső vitákban és erre rámegy a pártok népszerűsége.
Orbán stratégiája az állandó terjeszkedésre épül, folyton új ellenségekre van szüksége. Lásd a migráció, Sorost és a CEU-t. Most éppen a tudomány és az oktatás van soron. De idáig politikai számítás alapján válogatta ki a célpontokat, a harc nem torkollt erőszakba. Ám a jelek arra utalnak, hogy e pillanatban nagyon is abba az irányba tart. Orbán ugyanis olyan helyzetbe navigálta magát, amelyből nemigen tud kifarolni, csakis politikai öngyilkosság árán. Nem jelentheti be pl., hogy Sorostól már nem kell tartani. Úgy látszik, hogy kezdi azt hinni: a politikai ellenségek neki személyes ellenségei. Ám ez tragikus volna az ország számára, mert azt jelentené, hogy a kormányfőt jobban érdekli a személyes bosszú, mint a demokrácia homlokzatának megőrzése.
A civilek elleni fellépés igazolja, hogy az elnyomás immár kezd túllépni a retorikán. A „Stop, Soros” értelmében egy évig terjedő szabadságvesztéssel torolhatják meg, ha valaki segíti a migránsokat. A cél az, hogy a félelem légköre alakuljon ki és a bírálók ne merjenek véleményt nyilvánítani, az NGO-k ne vállaljanak be több ügyfelet. Aligha folyamodott volna a hatalom ilyen szigorú büntetéshez, ha a szavak szintjén akart volna maradni. De persze ettől még lehetséges, hogy Orbán a végén mégiscsak visszakozik mind a civilek, mind a CEU ügyében. Ám amikor börtönnel fenyeget, akkor egyre nehezebb számára visszafordítani a hajót és fenntartani a látszatot.
A migránsok után Orbán Viktor a hajléktalanoknak megy neki. Az érintettek a jövő hónap közepétől nem lakhatnak közterületen, mellesleg éppen ez volt az egyik oka, hogy az EP a jogállami eljárás beindítására szavazott. Az Európa Tanács és az ENSZ elítélte a jogszabályt. A kormány azonban azzal érvel a lapnak, hogy Cipruson és Máltán szintén bűncselekménynek számít, ha valaki az utcán él. Iványi Gábor erre azt mondja, galádság, amit a hatalom a legelesettebbekkel művel. Azt mondja, hiába próbálta megértetni a képviselőkkel, hogy a fogva tartás többe kerül, mintha segítik az újra beilleszkedést. Mivel közelednek a helyi választások, gyorsan kellett találni egy új réteget, amelyet meg lehet bélyegezni, hiszen menekültek nem jönnek.
A Máltai Lovagrend szerint jelenleg 7 ezer embernek nincs otthona. Orbán Viktor a kereszténység védelmezőjeként tünteti fel magát, olyasvalakinek, aki az irgalmat fő erénynek tekinti. A hajléktalanok elleni, erősen vitatott törvény megszületésével párhuzamosan beleíratta az alaptörvénybe a keresztény identitás és kultúra védelmét. Ám Iványi Gábor szerint ez nem más, mint puszta csalás, mert a rendszer valójában durván istentelen, pogány.