Egészen visszavett az arcából, mert kiderült, mégse ők Európa jövője.

Az első beszédet 2018 júliusában mondta. Tusnádfürdőn még hallatlan önbizalommal nyilatkozott:

Végül is mindannyiunkat ugyanaz a kérdés érdekel, a mai hallgatóságot is gondolom, hogy mi lesz, mi történik majd a következő egy év múlva esedékes szabadegyetemi találkozónkig. Mi történik 2019. júliusáig. (…)

Az európai elit csődöt mondott és ennek a csődnek a szimbóluma az Európai Bizottság. Ez rossz hír. A jó hír, hogy az Európai Bizottság napjai meg vannak számlálva. Én meg is számoltam, mintegy háromszáz napjuk van hátra, és lejár a mandátumuk. (…)

Tisztelt hölgyeim és uraim, vegyünk tehát magunkon erőt, vállaljuk ezt a szellemi vitát és az európai parlamenti választásokra így vértezzük fel magunkat! Nagy pillanat előtt állunk, meglátjuk, bekövetkezik-e, az esély itt van, de nem egyszerűen a liberális demokrácia, az arra fölépült liberális nem demokratikus politikai rendszereknek mondhatunk búcsút a következő év májusában, hanem a ’68-as elitnek is úgy, ahogy van. Tisztelt hölgyeim és uraim, ha a ’68-as elit megy, akkor már csak egyetlen kérdésre kell válaszolnunk, hogy ki jön? És erre azt a szerény választ kell adnunk, hogy

mi jövünk,

higgadtan, nyugodtan, visszafogottan azt kell mondanunk, hogy jönnek a ’90-esek, a ’68-asok helyett jönnek a ’90-esek, az antikommunista, keresztény elkötelezettségű, nemzeti érzelmű nemzedék következik most az európai politikában. Harminc éve még azt gondoltuk, hogy Európa a jövőnk, ma pedig azt gondoljuk, mi vagyunk Európa jövője. Hajrá! Köszönöm szépen a figyelmüket!

Azután viszont történt egy s más.

• Például a svédországi választás eredménye megmutatta, hogy a barna ár nem önti el Európát, ami után a Néppárt elvetette Orbán stratégiáját, és megszavazta az Orbán-kormány jogállamiságot tipró politikájának elítélését.
• Néhány hónappal később az EP zöld utat adott a jogállamiság megsértésének szankcionálásához, az uniós támogatások felfüggesztéséhez.
• Majd újabb kettővel később a Fidesz néppárti tagságát is felfüggesztették.
• Ráadásul a jelek arra utalnak, hogy a szélsőjobboldallal nem lehet többséget szerezni a következő parlamentben, a Néppárt, a baloldal és liberálisok együtt viszont kényelmes irányítói szerepet szerezhetnek.

Igazi vesszőfutás volt az utóbbi bő fél év Orbán számára. Annyira, hogy ez még neki is feltűnt. Ha – a Magyarországon kétségkívül sikeres – hangnemet nem is fogta vissza, a politikai ambícióit radikálisan csökkentette.

Hol van már az, hogy illiberális Kelet-Európa jelentené az Unió jövőjét, meg hogy ő maga vezetné a Néppárt kampányát?

A második beszédét 2 napja, szombaton egy migrációs konferencián mondta, amit még az eredeti stratégiába illően szerveztek. Azt mondta például, hogy semmi nem indokolja, hogy Magyarország ma egy vezető szerepet játszon a migrációról szóló vitában. Se az ország lélekszáma, se a gazdasági, se a katonai ereje.

mi, magyarok tudjuk, hogy persze európai egyenjogúság van, de azért a méret számít, és mindenkinek megvan a maga helye a világban. És ez a hely, ami a mienk, ez a méret nem predesztinál bennünket arra, hogy mi bármilyen európai vitában, különösen egy összeurópai vitában olyan kiemelkedő szerepet játsszunk, mint a migrációs vitában. Az első dolog, amit szeretnék mondani, hogy a helyzet természetellenes. (…)

Sem Magyarország, sem Magyarország politikai vezetői

 – ideértve engem is – nem akarnak semmilyen vezető szerepet játszani Európában.

(…) olyan rossz reputációja Nyugat-Európában miniszterelnöknek és országnak, mint nekem és Magyarországnak, talán még sosem volt.

Bár persze azt tagadta, hogy az egész helyzet az ő hibájából alakult volna ki, mert ez a “Jóisten akarata”, meg a politikai think-thankeké, meg amiatt van, mert

Európában egy erős vezető ahelyett, hogy elismerést kapna, a mainstream sajtótól automatikusan „veszélyes” titulust kap. (…)

Nekünk kell egy nagy ország, aki végre Nyugat-Európából ugyanazt mondja, amit mi. Ellenkező esetben hiába tartunk mi ki közép-európaiak, Európában vereséget fogunk szenvedni.

Magyarország demográfiai, gazdasági és katonai ereje persze már tavaly is ismert volt. De az mindenesetre figyelemreméltó, hogy legalább magát a tényt elismerte: Orbán eljutott a “mi jövünk”-től, az elitcserétől és az illiberális hatalomátvételtől addig, hogy magyar miniszterelnöknek (és vele az országnak) soha nem volt ilyen rossz reputációja Nyugaton, és hogy semmiféle vezető szerepet nem akar már játszani.

Az utóbbi bő fél évben voluntarizmus akkora nagyot bukott, hogy még maga Orbán se tudta már letagadni a kudarcot.