Ismét beletörölték a Fidesz elnökének orrát a tavalyi kudarcába. 
Semmi váratlan dolog nem történt az Európai Parlamentben, amikor plenáris ülés 446 támogató, 178 ellenző szavazattal elfogadta azt az állásfoglalást, amely felhívja a Tanácsot, gyorsítsa fel és bővítse ki a magyar és a lengyel kormány elleni, ún. jogállamisági eljárásokat, amelyek végső soron a rezsimet finanszírozó uniós támogatások, illetve a szavazati jog megvonásához is vezethetnek.
Közvetlen következménye ugyan nincs az EP szavazásának, mindössze megismételték a 2018 szeptemberi szeptemberi eredményt, amikor elfogadták az Orbán-rezsim hatalomkoncentrációját ellenző Sargentini-jelentést, és elindult a magyarországi kormány ellen a 7-es cikkely szerinti eljárás.
Az üzenetértéke azonban jelentős.
- Egyrészt azt mutatja, hogy az erőviszonyok nem változtak: az EP (a tavaly megválasztott képviselők) jelentős többsége továbbra is elutasítja az orbáni politikát.
- Másfelől azt is jelzi, hogy a Néppártban (EPP, a Fidesz “saját” pártcsaládja) sem nőtt a támogatás; sőt, a jobbközép képviselők túlnyomó többsége is megszavazta az állásfoglalást.
Megbukott a Fidesznek az az állítása, hogy őket nem lehet kizárni, mert a Néppártban jelentős a támogatottságuk. Orbán és a Fidesz mellett csak a spanyol, a francia és az olasz néppárti delegáltak tartottak ki, ellene szavaztak viszont az EPP-ben meghatározó súllyal jelen lévő skandináv, Benelux- és német képviselők.
Ez megmutathatja a Néppárt vezetésének, hogy a Fideszt kizárni jó lesz, nem kell félniük egy pártcsalád-szakadástól. Már csak azért sem, mert a kiszakadtaknak nincs hová menniük.
Az állásfoglalás elfogadása ellen szavazott ugyan az EP jobbszéle, néhány néppárti mellett a lengyel kormánypárt által dominált konzervatívok és az egyértelműen szélsőjobboldali identitáriusok. Ez a három irányzat azonban jószerivel csak Orbán támogatásában ért egyet, minden másban egymással is szembenállnak.
Az internacionalista nacionalizmus fogalmi ellentmondás.
Pillanatnyilag úgy néz ki, nem vezet sikerre Orbán terve, hogy egyesesítse a jelenleg 3 különböző frakcióban és a függetlenek között is ülő európai szélsőjobboldalt, és az EP döntéseire nézve meghatározó erőcsoportot hozzon létre.
Ezen már másfél éve dolgozik.
- De sem a Néppártot nem tudta belevinni a szélsőjobboldallal való szövetségbe.
- Sem többséget nem tudott szerezni az EP-ben.
Pedig már tavaly januárban, az évi egyetlen sajtótájékoztatóján közölte, hogy kudarc lesz, ha ez nem jön össze:
Hát mi azt akarjuk, hogy Európában a bevándorlásellenes erők összefogjanak, adjuk össze az erőnket
– üdvözlöm az erre vonatkozó lengyel–olasz kísérletet, ami éppen tegnap történt –, és összefogva, európai léptékben mi együtt erősebbek legyünk, mint a bevándorláspárti és migrációpárti erők. Hát mi is összefogunk! (…) itt most az európai választások kapcsán nemzetközi méretekben mérik össze az erejüket a bevándorlásellenes és a bevándorláspárti erők. Szép dolog, hogyha a Fidesz lesz a legerősebb párt százalékban számolva az Európai Parlamentben, de
ez keveset ér, hogyha ott a migrációellenes erők továbbra is kisebbségben lesznek.
Tehát itt most nekünk európai léptékű, ha úgy tetszik, nemzetközi sikerre van szükségünk.
Valójában most ez történt. Orbán – főként Magyarországon – eladta győzelemnek, ami voltaképpen – saját bevallása szerint is – vereség volt, és most beletörölték az orrát a kudarcba.
A labda most a tagállami kormányok képviselőiből álló Európai Tanács térfelén van. A Parlament a csütörtöki szavazással megüzente, hogy továbbra is szorgalmazza az Orbán-rezsim elleni szankciókat. A Néppárt ismét elengedte a kezét, már csak a szélsőjobb áll ki mellette.