Valójában azt mondta, hagyják a fenébe a szankciókat, az EU törődjön bele, hogy Minszkben embereket kínoznak és ölnek a rendőrök, hogy a demokrácia nyomokban sem létezik, a választásokat elcsalják.
Eddig csak halogatott. Előbb Szijjártó szólalt meg a nevében, múlt csütörtökön, miszerint fontos a partnerségi viszony Lukasenkával. Másnap, pénteken ugyanő támogatta, hogy legyenek szankciók Európa utolsó előtti diktatúrájával szemben.
Majd, valamikor, egyszercsak, esetleg. Mert éppen a szankciókról nem döntöttek a külügyminiszterek és portyázók, hanem
eltolták azokat a távoli, bizonytalan jövőbe.
Ez Orbánnak is nagyon megfelelt: a virtuális szankciókat messzemenően támogatni tudja. Hiszen ő alig 2 hónapja megígérte Lukasenkának, hogy az eddigi szankciókat is el fogja töröltetni az Unióval, nemhogy újak bevezetését szavazná meg
Orbán egész eddig nem szólt meg. 10 napot kellett várni, hogy reagáljon elcsalt választás utáni helyzetre.
Illetve egész pontosan most se ő szólat meg, hanem a sajtósa, a Havasi nevű, aki szerint Orbán 2 tanácskozáson is részt vett szerdán. Az elsőn, az ún. V4-ekén azt közölte, hogy támogatja a lengyel álláspontot. Akármi mi is legyen az, mert azt
most se sikerült elárulni, hogy mi a lengyel álláspont.
A második, összuniós videókonferencián
Orbán Viktor arra szólított fel, hogy a fehérorosz válság után kialakult helyzetben az Európai Unió mielőbb készítsen valódi, átfogó geostratégiai tervet, amelynek az emberi jogi és demokratikus vonatkozásokon kívül katonai és gazdasági szempontokat is tartalmaznia kell.
Lefordítom, amit diplomáciai kódnyelven mondott.
- Gazdasági szempontok: ne felejtsék el, hogy Putyinnak kell az az ország.
- Katonai szempontok: vegyék tekintetbe, hogy az oroszok erősebbek.
Magyarul az az átfogó “geostartégiai terv”: tegyék zárójelbe az emberi jogi szempontokat, hogy emberek ezreit fogták le, kínozták meg Minszkben, néhányat meg is öltek, meg a demokratikus szempontokat, hogy 70% a diktátor ellen szavazott.
Mindez nem számít. Az számít, mit akar a Putyin cár. Hogy ad-e pénzt, meg hogy küldi-e a tankokat. Az összes többi uniós állam- és kormányfő pontosan értette, mit mondott Orbán, és hogy mit akar valójában.
Ők lefordították maguknak a virágnyelvet: a magyar miniszerelnök valójában azt mondta, hagyják a fenébe a szankciókat, az EU törődjön bele, hogy Minszkben embereket kínoznak és ölnek a rendőrök, hogy a demokrácia nyomokban sem létezik.
Annak a Fidesznek az elnöke és miniszterelnöke fejtegette ezt,a melyik 2006 után egész politikai agendát épített az ún. szemkilövetésre, amivel a belarusz helyzet össze se hasonlítható, mert ott
éles lőszerrel lőnek, halottak vannak, meg elcsalt választás.
De ez már nem érdekli se Orbánt, se a Fideszt – a “geostratégia” számít nekik, nem az emberek élete és szabadsága.
Kevesebb szankció, több kínzás.
Ide jutottunk. Nem mondhatni, hogy nagy meglepetésre.