Azt állítják német lapok, hogy “Berlinből jött a parancs”.
Habár ahhoz képest, hogy az Európai Parlament sokéves küzdelem és huzavona után elfogadtatott egy jogállamisági mechanizmust, ami az alapvető jogok rendszerszintű sérelme esetén leállítja az unisós támogatások kifizetését, jelentéktelen ügynek tűnik, a német sajtót azonban élénken foglalkoztatja, hogy
miért nem zárták végül ki Deutsch Tamást a Néppárt EP-frakciójából.
Mint ismert, egy Othmar Karas nevű osztrák képviselő nyújtotta be az indítványt, miután Deutsch legestapósozta Weber frakcióvezetőt. Az internetadó elsüllyesztésével megbízott magyar politikus magát nyilvánosan porig alázva kétszer is megpróbálta visszaszívni, amiket mondott, de a Fidesz – illetve Szijjártó államköltségen – már a kilépés/kizárás utáni életet szervezte.
Mindezek után azonban kompromisszum született maga Weber előterjesztésére az EPP-frakció nem a kizárásról szavazott, hanem csak Deutsch felfüggesztéséről, felszólalási jogainak megvonásáról, tisztségeiből való visszahívásáról. Ezt el is fogadták 95%-os támogatással, ellene a Fidesz-KDNP szavazott, és azok, akik túl enyhének találták a szankciót (mint a lengyel Róza Thun grófnő).
Maga Deutsch a kormánylapban azt az értelmezést vetette fel, hogy ha őt kizárják,
akkor a következő percben a további 12 fideszes és KDNP-s képviselő is kilép a frakcióból, a Fidesz pedig a pártcsaládból.
A német és osztrák sajtó viszont további lehetőségeket is felvetett.
- A Neue Kronen Zeitung például azt, hogy a Néppárt nem pusztán a Fidesz kilépésétől tartott, hanem attól is, hogy ha átülnek a konzervatív frakcióba, követhetik őket a bolgár vagy a horvát tagpárt is.
- A Politico pedig azt, hogy a német ipar vethette be a lobbierejét az ügyben.
A részletekhez a folyamatról a Frankfurter Allgemeine és a Süddeutche Zeitung, valamint a Der Spiegel jutott. Ezek a lapok egyetértenek abban, hogy
- a parancs Berlinből jött;
- az indok pedig az volt, “a CDU és a kancellári hivatal azonban nem szeretné felhergelni Orbánt, nehogy a magyar Parlament ne hagyja jóvá a gazdasági mentőtervet”.
(Szelestey kolléga fordításában itt és itt.)
A lapok azt is hozzáteszik, hogy az utasítás előtt Berlin (a kancellária hivatal) egyeztetett Budapesttel (tkp. Felcsúttal), ezért okkal feltételezhető, hogy a félelem nem volt légbőlkapott attól, hogy a Fidesz-KDNP nem ratifikálja a koronaprogramot, hanem
Orbán fenyegette meg ezzel a németeket (és az egész Európai Uniót).
A lapok szerint a Fidesszel szembeni felháborodás már akkora volt a néppárti frakcióban, különösen a skandináv és a Benelux-képviselők részéről, hogy simán összejött volna a kétharmad, ami Deutsch kizárásához kellett – ha arról szavaznak.
Weber csak úgy tudta elérni, hogy ne a kizárási, hanem a felfüggesztési indítványt vegyék napirendre, hogy abba belekerült, februárban újra szavaznak, de ezúttal már DT végleges sorsáról. A nyilvánosságra hozott határozatból azonban Weber trükkösen kihagyta ezt pontot, amit utólag a szavazási káosszal magyarázott, de egy névtelen német CDU-s potentát azzal indokolt a Politocónak, hogy
Merkel az örökkévalóságig halasztaná a kizárásról való szavazást.
Ennek az lehet a legvalószínűbb magyarázata, hogy – és ezt már én teszem hozzá – mivel úgy tűnik, Orbánnak presztízsokokból fontosabb a valóséban semmire nem jó (hiszen páriasorban vannak) néppárti tagság, mint az EPP-nek, hogy végleg kitegye őket,
a német kancellár a kizárás lebegtetésével gyakorol befolyást Orbán fölött.
Tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet: ha a CDU megengedné, hogy kitegyék a Fideszt a Néppártból, azzal valójában csak Orbán kezébe adna újabb zsarolási lehetőségeket. Így viszont az ő nem szervét tudják szorongatni Berlinből, és addig jó, amíg nem veszi észre, hogy nem ő zsarol, hanem valójában őt zsarolják.