A XXI. században mintha minden a tudatosságról szólna. Környezettudatosan igyekszünk élni a mindennapjainkat. Tudatosan táplálkozunk. A kormánysajtóból arról is értesülhetünk, hogy mik a valódi magyarságtudat ismérvei, és hogy részesülhetünk-e ebben a magasztos élményben – függetlenül attól, mi magunk hogy érzünk ezzel kapcsolatban. Az idei békemenet előtt a CÖF arról is tájékoztatott, hogy a rendezvényen mindenki védettségének tudatában vehet részt – ezek szerint tehát létezik védettségtudat is.
És most, kedves olvasó, tegye a szívére a kezét, és vallja be őszintén: Ön mennyire termékenységtudatos a mindennapokban? Na és, ami a lényeg: a gyermekei mennyire azok? Mert ezen múlhat országunk jövője!
Ha eddig esetleg eszébe sem jutott volna, hogy erre is kiemelt figyelmet kellene fordítania, van egy jó hírünk. A Kopp Mária Intézet november 9-én délelőtt konferenciát szervez Termékenység – Tudatosság? A magyar fiatalok termékenységtudatosságáról címmel. Jó hír, hogy a rendezvény csupán három óra hosszú – 9-től 12-ig tart – , így a résztvevők utána siethetnek is haza, hogy a gyakorlatban hasznosíthassák a délelőtt kapott iránymutatásokat.
A program, rövidsége ellenére, viszonylag szellősnek mondható. Egy tizenöt perces helyettes államtitkári nyitóbeszéd és egy ötperces köszöntő után következik maga az esemény, ami két részből áll. Először egy húszperces kutatási beszámolót hallgathatnak meg a jelenlévők A magyar fiatalok termékenységtudatossága címmel. Majd egyórás kerekasztal-beszélgetés következik, a programleírás szerint „a gyermekvállalási korban lévő magyarok termékenységgel kapcsolatos attitűdjeiről, ismereteikről, teendőkről”. Úgy tűnik, hogy az itt adódó kínzó kérdésekre hamar választ lehet találni, mivel a rendezvény tematikus része ezután le is zárul. A további programpontok: közös fotó készítése a résztvevőkkel (5 perc), és állófogadás (75 perc). Azaz: a körítés összesen 100 perc, a valódi tartalom 80 perc.
Talán akad, akiben a fentiek ismeretében megmoccan a kérdés: egy húsz perces prezentációt és utána egy órányi beszélgetést ugyanarról a témáról miért kell konferenciának nevezni? Természetesen azért, mert ez egy Nagyon Fontos Téma. Vagy esetleg azért, mert közeledik az év vége, lassan el kell számolni az összes pénzzel, amit a családvédelmi program ürügyén kaptak a kormányközeli szervezetek. A járvány miatt az év első felében nem lehetett rendezvényeket tartani, legfeljebb csak online, így a „konferencia”, és azon belül is a „catering” oszlopban tavaly előirányzott tételekkel még gyorsan kezdeni kell valamit. Itt a negyedik hullám is, könnyen lehet, hogy november közepe után megint szigorodnak az előírások. Nosza, rendezzünk hát konferenciát, még ha nincs is igazán miről, és együk meg az összes lazacos szendvicset, amit idén eddig nem volt alkalmunk! Így mindenki jól jár: minden előirányzott tételt le lehet fedni számlákkal, beszámoló anyagot lehet készíteni a konferenciáról újabb elszámolható összegért. És közben ismét érvényesülhetnek a kormányzati családpolitika legfontosabb elemei:
- nagy mennyiségben új állampolgárokat létrehozni, miközben a már meglévők életkörülményeire sem figyelem, sem pénz nem jut
- aszerint tartani valakit értékesnek vagy értéktelennek, hogy mennyi utódot hoz létre
- látszólagos előnyhöz juttatni, valójában évtizedekre elkötelezetté tenni azokat, akik családot szeretnének a közeljövőben
- magukra hagyni azokat, akiknek saját gondolataik vannak arról, hogyan tervezzék meg az életüket.
Azt semmiképp se felejtsük el, a kormányzati agymosáson túl: van olyan, hogy valaki termékenységtudatos. Tudatában van annak, hogy termékeny, és felelősen dönt arról, hogy ezt a képességét hogyan használja. Például nem hoz létre utódokat csak azért, mert országának épp hatalmon levő vezetői tenyészállományként tekintenek rá, nem állampolgárként.