Nem jött be a terve, már az arcát mentené és a békéért könyörög.
Az orosz elnök múlt pénteki (június 17-ei) beszéde elé a propagandája nagy várakozásokat igyekezett felépíteni. Azt írták és mondták, hogy Putyin valami rendkívülit, valami nagyon fontosat fog bejelenteni.
Ehhez képest nem jelentett be semmit. Legalábbis magában a beszédben. Mert utána, kérdésre válaszolva kifejtette, hogy nem ellenzi Ukrajna uniós tagjelöltségét, mert az EU nem katonai szervezet. És egyébként is,
Ukrajna szuverén ország; azt tesz, amit akar.
Ez radikális fordulat az eddigi viszonyulásukban, de a világsajtónak – és benne a magyarnak – nem tűnt úgy, hogy az orosz elnök valójában totális fordulatot deklarált. (Pl. a hvg.hu is azt a címet adta a beszámolójának, hogy Putyin nem visszakozik.)
Pedig dehogynem. Nagyon is.
Az oroszok azóta ugyanezt mantrázzák. Peszkov elnöki szóvivő az Unió belső ügyének nevezte Ukrajna tagjelöltségét, Zaharova külügyi szóvivő európai belügynek, főnöke és Szijjártó druzsbája, Lavrov pedig arról beszélt, hogy az EU és egy “másik ország” kapcsolata nem jelent rájuk veszélyt.
Szuverén ország,, európai belügy – messzire jutottunk onnan, hogy február végén még az ukránok “nácik” alóli felszabadítása volt Moszkva deklarált hadicélja.
A hivatalos megnyilatkozások és a propaganda egyaránt azt hangoztatta, hogy Ukrajna voltaképpen nem is létezik, mesterséges ország, a cárok és főtitkárok ajándéka. amelynek vissza kell térnie az orosz világba.
Az ukránok meg pláne nem léteznek, valójában kisoroszok ők, akiknek újra egyesülniük kell a nagy- és a fehéroroszokkal.
A Moszkvával magát egyenrangúként kezelő vezetés valójában náci, távozniuk kell, hogy olyan kerülhessen a helyükre, akik képes együttműködni az oroszokkal. Valójában természetesen behódolni Putyinnak.
Denacifikáció és demilitarizáció volt a hivatalos jelszó, Kijevet akarták elfoglalni, és több irányból megszállni Ukrajnát. Most meg már szuverén ország, amelyik azt tesz, ami akar; oda csatlakozik, ahová akar.
Az eredeti hadicélok megsemmisültek, Ukrajna (vezetése, lakossága és hadserege egyaránt) kitartott, az offenzívák sorra kudarcot vallottak:
- Februárban nem sikerült elfoglalni Kijevet deszantművelettel.
- Márciusban a veszteségek miatt fel kellett hagyniuk Ukrajna a határokról induló megszállásával.
- Áprilisban nem sikerült bekeríteniük és felszámolniuk az ukrán főerőket a Donbaszban.
- Májusban el sem tudott indulni a Herszonból Mikolavjev és Odessza (meg Transznyisztria) irányába tervezett offenzíva.
- Az odesszai partraszállást meg se merték megkísérelni.
A donbaszi offenzívájuk oda jutott, hogy konvencionális tüzérséggel rommá lőnek egy-egy falut, majd odamegy egy felderítő raj megnézni, mi maradt belőle. Ha vannak még ott ukránok, akkor újrakezdik a bombázást. Ha visszavonultak (mint legutóbb Szeverodonyeckből), akkor az oroszok birtokba vehetnek egy totálisan elpusztult, lakhatatlanná vált települést, ahol 100 évig a fű se fog nőni. Hatalmas siker.
A bonmot szerint az oroszok soha nem olyan erősek, mint azt gondolják magukról, de nem is olyan gyengék, mint azt ellenségeik szeretnék látni.
De mostanra kiderült (ha valaki nem hitt volna Afganisztánnak vagy Csecsenföldnek), hogy a bonmot nem igaz: az oroszok gyengék. Moszkva már csak egy benzinkút. Mostanra nemcsak gazdaságilag, technológiailag, ideológiailag és demográfiailag nem nagyhatalom, de már katonailag sem. A világ (előzőleg) második legerősebbjének tartott hadserege csúnyán besült a huszadikkal szemben.
A nagyszabású célok kudarcot vallottak, a Szovjetunió és a történelmi Oroszország újrateremtése elbukott, már az arcmentés folyik.
Putyin pillanatnyilag a területet a békért elvre próbálja rávenni Zelenszkijt, hogy az eddig hódításait megtarthassa. Az ukrán elnök viszont sokallja a 120 ezer négyzetkilométert, az ország eredeti területének ötödét, és egyelőre nem enged.
Az orosz elnök ezért az utánpótlásától akarja megfosztani. Elzárta az európai gázvezetékeket (az Északi és a Török Áramlatot is), hogy ezzel zsarolja ki, a Nyugat szüntesse be Ukrajna támogatását. Ami – tervei szerint – rávenné az ukránokat, hogy törődjenek bele a területi veszteségbe, mondjanak le az ország 20%-áról.
Most itt tartunk. Néhány ezer négyzetkilométeren megy az alkudozás, hogy Putyin megőrizhessen valamit hazai presztízsének maradékából.
Ha már a kezdeti terv csúnyán besült, és nem sokáig tart már ki a hidegháborús tüzérségi lőszerkészlet sem.