Amíg hazánkban a balosan-jobbosan mocskos és persze sokszor töketlen, politikai játszmákkal vagyunk jócskán elfoglalva – érthető is, hiszen saját tomporunk múlik ezeken a dolgokon -, addig a világ összes többi pontján, fáradhatatalanul zajlanak az események.
Jobbára azt is mondhatnám, hogy a világgazdaság határozza meg a külpolitikát, ettől függ a “világbajnok” magyar belpolitika “neszenekedje“: de most nem is ez a lényeg.
Oké, most nem kicsit leszek szentimentális, tessék nyugodt szívvel a szememre vetni mindezt.
Mindenkinek van édesanyja. Az újságírónak, a hentesnek, a postásnak, a hullamosónak, a jogásznak, de még a politikusnak is. (Jobbára) Szeret, felnevel minket, időt, energiát és lehetőségekhez mérten anyagiakat nem sajnálva tőlünk. Nem panaszkodik, teszi, amit tennie “kell”.
Egy idő után persze elkezdjük önálló életünket, cselekszünk meggondolva vagy meggondolatlanul, ő mégis általában egyetlen napot kap tőlünk, ezt hívjuk anyák napjának.
Jó, befejezem. Nem szeretnék Coelhoi “bölcseleteket” püfölni az éterbe, szerintem mindenki érti, miről van szó.
Miért írom ezen sorokat?
Ezért
A Khaama Press afgán hírügynökség jelentése szerint, Afganisztán Faráh tartományában, egy asszony minimum huszonöt tálib fegyveressel végzett egy hétórás tűzharcban, miután azok szeme láttára lelőtték egy ellenőrzőpontnál szolgálatát végző, rendőr fiát. A tűzharcban a nő lánya és férjének felesége volt harcostársa, az elhullott fegyvereket összeszedve.
Az eset után az afgán belügyminisztérium szóvivője úgy fogalmazott, hogy “Afganisztánban a nők által szervezett tálibellenes fegyveres kampány az ellenállás szimbólumává vált.”
Jó kis “kampány”.
Ezért?
Mindenkinek van édesanyja. Az újságírónak, a hentesnek, a postásnak, a hullamosónak, a jogásznak, de még a politikusnak is.
Kicsit gondoljunk bele abba, hogy amennyiben valakivel rosszat teszünk, annak az édesanyját is megbántjuk, Azt gondolom, erre pedig nincsen szükség. (Az esetleges következmények pedig beláthatatlanok is lehetnek.)
Gondoljunk bele, és hátja jobb lesz a világ, mondjuk 10 másodpercig.
Aztán minden megy változatlanul tovább.
“Jó” kis világ ez.
Képeink internetes forrásból származnak