Minden jel arra utal, hogy
beárazta már a Fidesz a tapolcai vereséget.
Csütörtökön Orbán ugyan elrándult kampányolni a körzetbe, de csak villámkörúton, alig 100 emberek előtt beszélt, semmi nagygyűlés a főtéren, tömegek, Békemenet, ilyesmi.
Letudta a kötelezőt.
Amellett olyanokat mondott, hogy a mostani választás nem politikai és nem kormányzati kérdés, ha ugyanis most nem nyernek, akkor
Na, bumm! Legfeljebb nem 65 százalékkal kormányzunk, de így is Európa legerősebb kormánya leszünk. Nix ugribugri, végigcsináljuk az elkövetkezendő három évet.
A rádióban még rá is erősített: a támogatottsági adatoknak semmi jelentősége nincs.
Akárhogyan is alakulnak a népszerűségi mutatók két választás között, a kormánynak egyetlen lehetősége van, hogy amit vállalt, azt teljesíti, attól nem szabad eltérni, akkor sem, hogy ha konfliktusokkal jár.
Ez arra mutat, hogy a Fidesz vezetése olyan adatokat lát, amelyek szerint veszítenek, vagy legalábbis olyanokat, amelyek szerint szoros és megjósolhatatlan a szavazók döntése. Ezért igyekeznek csökkenteni a választás jelentőségét. Ha mégis nyernének, akkor az bónusz.
Akik számára a tapolcai-ajkai-sümegi mandátumnak kétségtelen tétje van, az a Jobbik, meg az MSZP.
- A Jobbiknak az kérdés, hogy az imázsváltás hozta népszerűség megjelenik-e szavazatokban is: sikerül-e a belül szélsőjobboldali, kívül néppárti alakulatnak egyéni mandátumot nyernie.
- Az MSZP számára az a tét, hogy működik-e a különutas stratégiájuk, amelyben nem keresik az együttműködést az összes, a Fidesztől balra álló formációval, mint Veszprémben, hanem megelégszenek a DK-val, és a saját dominanciájukat tekintik fő célnak.
Komoly tömegek fogadták, aka spontán gyűlés (Kép: Facebook/Orbán Viktor)
A jobboldal a kétharmadot már Veszprémben, másfél hónapja elbukta, a kormánytöbbséget nem fenyegeti veszély, azonban mégsem teljesen tét nélküli számukra a vasárnapi eredmény.
A tavalyi három sikeresen abszolvált választás óta a Fidesz
- akármivel próbálkozott, minden besült,
- a szimpatizánsaik már nem a szavazóik,
- és Orbán sem képes új politikai irányra.
A Kedves Vezető láthatólag valamiféle csodafegyverben bízik, ami ciklus második felére hozna gyümölcsöt. Ez lehet akár a keleti nyitás, mely pillanatnyilag tökéletes kudarc, vagy a keményen dolgozó kisemberek elhódítása a baloldaltól és a Jobbiktól, de momentán ebből sem sok minden látszik.
Némiképp olyan helyzetben van, mint Gyurcsány volt 2006-07-ben:
majd javulnak az adatok, és a választásokra megfordítjuk, elvtársak.
Vagy Hitler Sztálingrádot és még inkább Kurszkot követően. De nem volt Wunderwaffe, vagy ha volt, akkor későn, valamint főleg a ellenségnél.
A helyzet, ha nem is analóg, de emlékeztet a szocik 2004-es, az EP-választási vereség utáni helyzetére is. Annak sem volt, illetve kellett volna legyen közvetlen hatása a kormányzásra.
Nincs belpolitikai következménye
– ez volt a mondás először. Aztán tessék, mégis lett. Medgyessy lemondott, aztán leváltották, majd mégis lemondott.
Ha a Fidesz elbukja Tapolcát is, valamint tovább csökken a támogatottság, akkor elveszik a hit a 2018-as győzelemben és a miniszterelnök vezetői kompetenciáiban, és meglehet, Orbán se szöszmötölhet még három évig a kormányzással.
És akkor mégis lesz bumm, meg ugribugri.