Elveszített egy mandátumot és sorozatban a harmadik országgyűlési körzetet a Fidesz. Első egyéni mandátumát nyerte a Jobbik. Régi káderrel kaptak ki a szocialisták. A tapolcai eredmény különösebben váratlan nem volt (a Fidesz várható vereségéről itt írtunk), a kormányzást érintő közvetlen következménye nincs.
De a politikai verseny állásának áttekintésére tökéletes.
1. A Fidesz csak közvélemény-kutatást tud nyerni, választást nem
Október óta a felmérések szerint egymillió támogatót veszített a Fidesz, ennek ellenére vezet azonban a közvélemény-kutatóknál. És megint csak ennek ellenére: hiába vezet, komoly választást nem tudott nyerni. Három időközi országgyűlési körzetet (Újpest, Veszprém, Tapolca), és az ózdi megismételt polgármester-választást is elveszítette.
Miből adódik ez az ellentmondás? A legvalószínűbben abból, hogy a Fideszt a felmérések tendenciózusan fölülreprezentálják, azaz jóval több polgár mondja magát fideszesnek, mint amennyi végül a fejek összeszámlálása után találtatik. Erről Veszprém után itt és itt is írtunk. Ez a tendencia nem új fejlemény, még a két, 2010-ben és 2014-ben kétharmaddal megnyert általános országgyűlési választáson is megmutatkozott.
A 40-es évekbeli kriptokommunisták után a magyar politikában kb. évtizede megjelentek a pszeudofideszesek. A különbség, hogy míg előbbiek tagadták kommunista voltukat, miközben azok voltak; utóbbiak állítják a hovatartozásukat, de nem cselekszenek, azaz szavaznak annak megfelelően. Sőt, egyáltalán nem szavaznak.
2. A Jobbik anélkül erősödött meg október óta, hogy bármi érdemlegeset csinált volna
A kívül néppárt, belül szélsőjobboldal az októberi önkormányzati választások után indult erősödésnek a felmérésekben. Az Ózdon nyert polgármesteri szék még nem volt meglepetés, Kelet-Magyarországon eddig is versenyben voltak, de tavaly őszig teljesen esélytelennek tűntek egy dunántúli egyéniben nyert parlamenti mandátumra.
Több szavazatot most sem szereztek, mint 2014-ben, de hogy azt stabilan tudták hozni, ahhoz kellett
- a váltópárti kép kialakulása,
- az erőszakos imázs levetkőzése,
- a grass-root kampány,
- helyben erős szervezet és jelölt.
Csak hozzák, amit tudnak: konzisztens politikával és szelídebb külsővel ígérnek világmegváltást, gyors, egyszerű megoldásokat és azonnali jólétet. Aki eléggé le van csúszva – és nem cigány -, azt nem is lehet hibáztatni azért, hogy elhiszi ezt. Bennük még nem csalódtak legalább.
3. A baloldal továbbra sem éri el a kistelepüléseken élőket
Az MSZP viszont semmit nem tud ígérni a rászorultaknak, illetve a deklasszálódástól leginkább tartóknak.
Minél nagyobb egy település, annál több esélye van a baloldalnak a mandátumszerzésre. Ez az alapelv továbbra sem dőlt meg, azaz még mindig igaz, hogy a kistelepüléseket, a falvak és kisvárosok lakóit továbbra se éri el se az MSZP, se bármelyik szövetségese.
Ez a probléma a 90-es években a Fideszt is érintette, erre tartotta, majd nyelte le a Kisgazdapártot. A szocialistáknak viszont nem is ködlik ilyen partnerük, jóllehet a kistelepülések nélkül egy háromosztatú politikai térben szinte lehetetlen választást nyerni. (A probléma ismét elérte a Fideszt is: a Jobbik megverte a tapolcai körzet falvaiban.)
Te se érted ezt? (Kép: MTI/Nagy Lajos)
4. Az MSZP nem tudja megszólítani a bizonytalanokat
Az MSZP-DK jelöltje a tapolcai körzetben négyezerrel kevesebb szavazatot kapott, mint egy évvel ezelőtt, miközben hat hete Veszprémben szélesebb összefogással többet szereztek, mint tavaly áprilisban. Pad Ferencet még a magszavazóik egy része se támogatta, míg a névleg független Kész Zoltán mögé gond nélkül oda tudták állítani a törzsválasztóikat, és a jelölt helyben ismert személyisége további voksokat nyert meg a kormányellenes bizonytalanok közül.
Az MSZP ezúttal stratégiát váltott, és a legnagyobb nemjobboldali ellenzéki pártként erőből próbált egy “igazi baloldali” jelöltet átvinni, de csak a DK állt mellé.
A megmaradt 800-900 ezres szocialista szavazótábor akkor is kitart pártja mellett, ha az közéjük lövet, viszont pártja kérésére – ha nem is zokszó nélkül, de – hajlandó átszavazni bárki közös ellenzéki jelöltre. Ez Veszprémben bebizonyosodott. Tapolcán meg az, hogy ez a tábor önmagában kevés a győzelemhez, viszont az MSZP megkopott brandje és régi káderei (pláne Gyurcsánnyal súlyosbítva) nem tudtak szavazatot szerezni az el nem kötelezettek közül.
5. A centrális erőtér nem bukott meg, vagy ha igen, akkor nem most
A helyzet a tekintetben tovább sem változott, hogy három politikai táborra oszlanak a választók, viszont ha úgy értjük a centrális pártrendszert, hogy egy domináns párt és tőle jobbra és balra egy-egy esélytelen közepes, akkor ez már hat hete megbukott, amikor egy független jelölt a Fidesztől és a Jobbiktól balra állók szavazataival simán verte a kormánypártokat egy megyei városban.
Politikai mozgástér tekintetében még mindig a Fidesz van a legkényelmesebb helyzetben, és egy esetleges kiegyensúlyozott 2018-as eredmény utáni koalíciós kényszerben ő döntheti el, kivel akar kormányozni. Hasonlóan, mint az Osztrák Néppárt 1999-ben. Igaz, a szélsőjobbos Szabadságpárt kormányba emelése uniós bojkottot váltott ki. De az is igaz, hogy annak semmilyen eredménye sem volt.
A centrális erőtér olyan értelemben bizonyosan létezik, hogy az Orbán-kormányt és pártjait elutasító választók pillanatnyilag kétharmados többségben vannak az azt támogatókkal szemben. Orbán biztosan nem pont erre gondolt 2009-ben Kötcsén. Mivel azonban a protestszavazatok két, egymástól politikailag a lehető legtávolabb álló tábor között oszlanak meg, az is megtörténhet, hogy a gyurcsányi méretű elutasítás ellenére, ha minden így marad (illetve a Fidesz némileg erősödni tud), 2018-ban is Orbán alakíthat kormányt.