Koko Kovacs előbb bevallja, hogy nem fideszes, majd amikor ez kisebb vihart kavar az interneten, már azt állítja, hogy soha nem is volt az.
Ilyen az, amikor a biodíszlet visszamenőleg is föllázad.
Nem vagyok Fideszes!! Nem is voltam!! Akkor sem amikor felültem a tribünre..akkor sem amikor Orban Viktorral találkoztam, akkor sem amikor felajánlott politikai feladatokat visszautasítottam, akkor sem amikor ha kellett segítettem nekik.
A londoni reptéren írt hosszadalmas kifakadásából az hüvelyezhető ki, hogy azért nem tartja magát fideszesnek, mert
- nem éljenez vakon és ujjongva minden kormányzati intézkedést,
- nincs és nem is volt közel a párthoz,
- nem értett egyet minden döntésével,
- nem járt rendszeresen a gyűlésekre,
- és a jelenlegi kormányzópárt több intézkedése és politikusa is vállalhatatlan számára.
Az probléma, hogy a köznyelvben nem ezt jelenti fideszesnek lenni. A pártkötődésnek nem feltétele a párttagság, parlamenti képviselőség vagy államtitkárság. Azt készséggel elfogadjuk, hogy a Széchenyi-terven nyert pénzt nem politikai szimpátiájának kifizetésére kapta, de egy
közéleti személyiség akkor nevezhető valamely párthoz kötődőnek, ha azt nyilvánosan támogatja.
És Kovács István ezt tette.
Kokó 2002-ben (alig egy évvel a Julio Pablo Chacón elleni vereségét követően) az országgyűlési választás két fordulója között ült föl Orbán mögé a Kossuth téri nagygyűlés tribünjére. Ezután (és miután rendre jobboldalinak nevezte magát) nehéz azért azt gondolni, hogy nem jobboldalon kisgömböcként mindenkit lenyelő Fidesz embere.
Kokó ezek után sérelmezi, hogy a másik oldal, a jelenlegi ellenzéki szavazók, a nemfideszesek nem túl jó véleménnyel bírnak róla.
Ömlik rám az aljas zsigeri gyűlölet. (…) Az igazságérzetemet bántja a megrögzött Fidesz es Orban utáloktol rám ömlő gyűlölet.
De most komolyan, mit várt?
A mögé a miniszterelnök mögé ült föl az emelvényre, aki akkor azt hirdette, hogy a haza nem lehet ellenzékben. Ti. az ellenzék, a későbbi győztesek hazaárulók, ők maguk meg nem fogadják el az eredményt.
(Nem árt itt megjegyezni, hogy a szélsőjobber Budaházy akkor a Fidesz – szerinte elcsalt – kormányzása érdekében szervezett hídblokádot; azt meg nyilván mindenki tudja, hogy Vona Orbánnal közös „polgári kör” tagja volt.)
Azt Kovács is elismeri, hogy Fidesz-szavazó volt, és az is tény, hogy eddig nem adott hangot a különvéleményének. Hát, mit lehetett volna gondolni róla? Hogy liberális demokrata? Vagy elkötelezett baloldali?
Kifakadásának van több olyan eleme is, ami sértettségre utal:
- 2002 óta csak tízszer találkozhatott Orbánnal,
- 2010 óta pedig csak 4-5-ször.
- És visszautasította a felkínált “politikai feladatokat”.
Ami magyarul annyit tesz:
nem vonták be a köreikbe, nem kínálták meg elfogadható tisztséggel és befolyással,
jóllehet például az úszó olimpiai bajnok Czene Attila államtitkár lett egy időre, az öttusa-világbajnok Balogh Gábor meg kormányfői tanácsadó.
Így azért már könnyebb tisztán látni, hogy mik a komoly bajok a Fidesszel.
Kovácsnak nem tetszik, hogy
- vannak vállalhatatlan intézkedései,
- vannak vállalhatatlan politikusai.
- Az elmúlt év néhány intézkedése egyenesen kritikán aluli.
- A kommunikációja szintén.
- Ezért egyre kevésbé érdemlik meg a támogatást.
- Sőt, már Orbán se szimpatikus.
Nem is kérdés hogy nem ezért ültem ki a tribünre sőt most is megtenném ha lenne ki mögé.. Akkor még volt!!!
(Ezt azért nehéz másként értékelni, minthogy a volt bokszoló már Orbánból is kiábrándult.)
Így nem egy gerinctelen féreg, egy gyáva menekülő beszél (mint ami ellen tiltakozik), hanem
egy elbizonytalanodott egykori szavazó, aki pártja táborából éppen a pártnélküliek közé készül.
Ráébredt végre, hogy politikai marketingeszköz volt, csak a neve kellett, bevenni soha nem is akarták a brancsba. Akkor már inkább soha nem is volt fideszes.
(Az idézetek betűhívek. Kép: Facebook/Orbán Viktor)