Ott ült az a sok jóravaló ember nyakkendőben és nagyestélyiben, a Magyarország Barátai Alapítvány második világtalálkozóján 2015. május 9-én Budapesten és mind komolyan bólogattak, amikor Orbán elpuffogtatott pár frázist arról, hogy a világ a káoszba süllyed, Európa haldoklik és tehetetlen, a magyaroknak különös észjárása van és követnünk kellene a keleti, autoriter államokat.
A beszéd legjobb részeit itt válogattuk ki. Gyűjtés, videó, szavazás.
Ezt egyszerűen nem lehetett viccesen felfogni.
Orbán Viktor diskurzusa és világ-értelmezése valamiféle beteges vegyülete volt
- a kommunizmusnak („Mi, kommunisták, különös emberek vagyunk” – ki is mondta?),
- a félelemnek és értetlenségnek a nagyvilág felé,
- a bezárkózásnak
- és a paranoiának.
Mindehhez vegyük hozzá a világ működésének teljes félreértelmezését, a szándékos csúsztatásokat, a tények félremagyarázását
és a diktatúrák éltetését.
„Ne legyünk provinciálisak!” – erős indítás; Orbán Viktor beszédírói nem tudják, mi az a provincializmus, ha tudnák, nem adnák a szájába. A minielnök maga a provincialitás megtestesülése: vidékies bunkó, aki a szotyolát köpködi a felcsúti stadion padlójára és a Vidi-meccsekhez igazítja még a miniszterelnöki találkozóit is. Ő maga teremtette meg magáról az „egyszerű magyar gyerek vagyok, hö”-képet.
A magyarok különös észjárása visszatérő motívum a Vezér beszédeiben: mi magyarok, előbbre valóak vagyunk a többieknél, mi máshogy oldjuk meg a dolgokat, ezért néznek ránk furcsán a többi népek. (Ha a magyarok helyére behelyettesítjük a „kommunistákat”, kiköpött Kádár-beszédet kapunk.)
Ez is csak színtiszta nacionalizmus: nem vagyunk előbbrevalóak, hacsak nem a korrupcióban, bár egyes közel-keleti országok, akikkel a minielnök szívesen barátkozik, azért még ebben is megelőznek bennünket. A sajátos magyar észjárásról pedig annyit: ahány magyar, annyi észjárás. (Ez amúgy egy meglehetősen túlhaladott gondolat, hogy egy nemzetnek lehet sajátos lelkülete, észjárása.)
Orbán olyan, mintha Conan, a barbár próbálná értelmezni és pallosával jókra, meg gonoszokra osztani a világot. A katyvasz közepén az öreg Európa önmagával vitázik, eltévedve a vudu világába. Mindenhol káoszt lát.
Nem érti, miről van szó.
A demokráciát, az értelmes vitát vudunak bélyegezni több, mint csúsztatás –
olyan blöff, amit csak kontrollvesztett diktátorok szájából hallhatunk.
Európa egyáltalán nem bizonytalanodott el a saját identitásával kapcsolatban; megpróbál egyensúlyozni, ragaszkodni az értékeihez, figyelembe venni a nemzetek és kisebbségek hangját, érdekeit – és ez a szintetizálás rengeteg energiáját emészti fel, mert sokszínű és különböző. (Ezt hívják amúgy demokráciának.)
De attól még messze nem tehetetlen és bizonytalan.
Viktor, te mikor beszélgettél utoljára bécsi átlagpolgárral? Mert tudnod kell, hogy ezek a bizonytalan identitású emberek, akik a vudu világába menekültek, éppen vezető helyen vannak az országok boldogságlistáján. Míg a magyarok valahol az utolsók közt.
Ami energia a nemzetközi rendszerben van, az az autokratikus nagyhatalmaktól származik, ezek cselekednek, míg a demokráciák csak reagálnak.
Na, ja, Oroszország is szépen megtámadta Ukrajnát, nem is volt vita róla. Éppen akkor lőtték le az ellenzék vezérét Moszkva belvárosában.
A világ ma arról szól, hogy amíg Európa vitatkozik, addig a Kelet dolgozik.
Aha, azért éheznek Észak-Koreában annyian, meg azért végeznek ki arrafelé annyi embert. Szépen dolgoznak a saját megsemmisítésükön.
Visszatérő toposz, hogy
Orbán arra hivatkozva akarja az diktatúrát bevezetni, mert a világ bizonytalan és veszélyes.
Majd ő meg a sajátos észjárása megvéd bennünket, nekünk vitatkoznunk se kell. Hitler is ezzel jutott uralomra. Sokan be is dőltek neki.
A párhuzam itt nem áll meg. Hitler beszédeiből és a Mein Kampfból is következtetni lehetett a szándékaira. Sokszor Orbán is elpofázza a terveit, ha nagyon figyelünk például a tusnádi mondataira. Csak azt nem tudjuk, ez mi volt. Egy beteg elme lázálma? Vagy programbeszéd, amit érdemes szem előtt tartanunk, ha a jövőbe akarunk látni?