Helló, diktátor! Mizujs nálatok?
Az Alkotmánybíróság ugye már nem tud belepofázni abba, hogy mi lesz? Remélem, sóhivatallá fokoztátok le? És örömmel hallom, hogy sikerült csupa mamelukot beleültetni. Nagyon helyes diktátorkám, ezt így kell. És remélem a választási törvényt is megmatekoltátok? Az a legjobb, ha a nép azt hiszi, választ, de közben meg az van, amit mi akarunk.
Diktátorképző, első elemi.
Még jó, hogy. A parlamenttel meg nem kell ám törődni. Nincs nálatok egy ilyen kis Rogánféle? Ő péntek délután, persze szigorúan munkaidő után, bead egy jó hosszú törvényjavaslatot a káposztatermesztés szabályairól, amelynek 178. paragrafusának g pontja arról szó, hogy ezentúl a királyi vár a tiéd, és kész. Nem egy nagy ügy ez. A király is jól lakik és a káposzta is megmarad.
(Kép: MTI)
És természetesen az önkormányzatoknak coki. Na nehogy már iskolájuk vagy kórházuk legyen. Egyrészt telekspekulációs okokból is a legjobb, ha minden a miénk. Másrészt meg, ha egy iskolaigazgatót is a miniszter nevez ki, rögtön súlyba helyezik a pofájukat ezek a rebellisek.
Ja, színészt ismersz egyet-kettőt? Nem, nem kell megnézni egyetlen darabban sem, ne ijedj meg.
A lényeg, hogy üldögéljen mögötted, amikor beszélsz és néha bólogasson, meg kacagjon lelkesen, amikor poénban vagy. Ezután lökj neki valami díjat. És el is van intézve. Ettől kezdve bármikor előránthatod, kinevezed valami színház élére és ott sem lesz többet baj. Mondjuk, lehet hogy néző sem, de az meg kit érdekel.
Ja és a sajtó.
Azt meg kell venni, vagy ki kell csinálni.
Pár kilométer autópálya építéséből nagyszerűen lecsippenthető annyi, amennyiből meg tudsz venni kilóra tévét, rádiót, újságot. Nem mintha nem lenne mindegy, mit pofáznak, de mégis.
Ja és az adók. Ha egyik tévé még mindig okoskodik, hopp oda neki egy kis különadó, aztán majd rendet tanul.
És ha van pár jó barátod diktátorkám, akkor az sem baj, ha velük viteted el az összes közbeszerzést. Lehet kétszeres áron is, meg háromszoroson is, semmi izgalom.
Na most, ennek több előnye is van. Mert van az úgy, hogy egy diktátornak hirtelen el kell hagynia hőn szeretett hazáját, különben, hát izé. Ceausescu. Szóval, jobb felkapni a nyúlcipőt. Ilyenkor nem árt, ha valahol távol egy hűséges, ám szigorúan tartott nagykövet rendelkezik egy pár olyan bankszámlával, amelyen összekuporgattunk annyit, hogy
ne kelljen nélkülözni a későbbiekben.
Ez sokkal kellemesebb, mint valami buta agyonlövés áldozatának lenni. Ráadásul, ha borul a bili, akkor sincs semmi baj, mert megvonod a vállad és azt mondod, hát tehetek én arról, hogy egy gázszerelő mit csinál?
Ja és ha vannak drága hobbijaid, bátran foglalkozz vele. Az államnak rengeteg a pénze a te mániáidra. Például, nem akarsz egy szép stadiont a kerted végébe? Oda lehet aztán rendelni sztárzenekarokat meg más afféle alakokat, akik szeretnek a kis diktátor fényében fürdeni.
Ja, és időnként szívasd meg a népet, hogy
tudják, ki az úr a házban.
Szerintem nagy móka, ha például bezáratod a boltokat szerdára. De még jobb, ha vasárnapra. Na, akkor aztán pénteken meg szombaton mindenki szerencsétlenkedik a tömegben, és ez nagyon jó, mert megtanulják, hogy te akkor törlöd fel velük a padlót, amikor csak akarod. Ez fontos. Nem, lázadni nem fognak. Ki van ez próbálva.
Na, helló diktátor.
Dési János