Rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be Sepp Blatter, a FIFA alig pár nappal korábban újraválasztott elnöke, hogy lemond a posztjáról. Mindez különösebben senkit sem lepett meg, még akkor sem, ha a hét végén még azt mondta, „folytatni fogom a munkámat”.

Akkor ugyan kifejtette, hogy minden a legnagyobb rendben, na jó, pár közvetlen kollegáját elvitték a rendőrök, de semmi izgalom, ő ura a helyzetnek, majd rendet csinál és különben is, becsületes, mint egy ma született bárány.

De már ekkor sem kötött volna senki nagyobb összegű fogadást arra, hogy sokáig húzza.

Aztán a sajtótájékoztatóján beszélt arról, mennyire fontos neki a foci, meg hogy élete a FIFA, meg patyolattiszta lélek, és ezzel nagyjából vége is volt. Igaz, eredeti bejelentése úgy hangzott, hogy összehív egy új kongresszust, s ott választhatnak neki utódot, addig marad.

De azért ebben se legyünk már egész biztosak.

Alig ért véget ugyanis a sajtótájékoztató, és a világ egyik legjelentősebb orgánuma, a The New York Times már gyorshírben kürtölte szét, hogy minden valószínűség szerint az Egyesült Államokban

szövetségi nyomozás indult Blatter ellen.

Nem is túl burkolt üzenetként az áll a lapban, hogy FIFA-béli kollégái szorgalmasan vallanak rá, és lesznek bizonyítékok, csak egy kis türelem.

AZ ABC News már azt is tudni vélte, hogy a letartóztatott FIFA-vezetők azonnyomban megpróbáltak vádalkut kötni, s ennek reményében

vallottak Blatterra.

Ezek után az már valóban csak fityfirity, hogy a Reuters szerint az FBI nyomoz az ügyben gőzerővel. Ami, az álmoskönyvek szerint, sok jót nem ígér a gyanúsítottaknak.

Közben napvilágot látott egy értesülés, mely szerint Jérome Valcke FIFA-főtitkár, korábbi marketingigazgató, gyanús tízmillió dollárokat utalgathatott, amelyeknek esetleg köze lehet a focivébé helyszíneinek a kiválasztásához.

Az ügy tehát halad a maga normális útján. A tanulságokat érdemes azoknak is ízlelgetniük, akik maguk is szeretnek mindenféle sötét, korrupciós ügyekben működni. Nem túl nagy felismerések ezek, de még hasznos lehet átismételni itthon is néhányaknak.

Amíg fut a szekér, van pénz, lehet osztogatni a klienseknek belőle, addig népszerűek vagyunk, sőt határozottan állítják a tőlünk függő szavazók, hogy talán még becsületesek is.

Vagy ha mégis történtek visszaélések, bizonyára nem tudtunk róla.

Aztán elkezd dőlni a dominósor, – Amerika!! –  mind többen hátrálnak ki, a már lebukottak pedig előszeretettel próbálják bemártani a többieket, hogy a bőrüket mentsék.

Blatter néhány napja még újraválasztatta magát mamelukjaival, akik minden további nélkül nagy többséggel megszavazták. Pedig csak az egyenlito.blog.hu-t elég lett volna elolvasniuk, hogy értesüljenek róla, baj lesz ebből.

Mi szóltunk.

Azt persze nem tudjuk, hogy ma szégyellik-e magukat. Mint ahogy azt sem, hogy mit gondol például Orbán Viktor, aki az elsők között gratulált Blatternek újraválasztása alkalmából. (Na jó, Putyin is, meg az orosz sportminiszter is, de ők a pénzük, azaz a vébéjük után futnak.)

Mindenesetre Orbánnak csak javasolni tudjuk, hogy figyelmesen tanulmányozza a Blatter-sztorit.

D. J.