A minap komoly vita alakult ki annak a cikknek a megosztása és véleményezése kapcsán, amely a Pázmányon tanuló, érzékeny lelkű hallgatók egy csoportjának tiltakozó leveléről szólt.

Miszerint nem tartják jó ötletnek, hogy kötelező tantárgy legyen egyetemükön a holokauszt témája. A következő megjegyzést fűztem a cikk elé:

„a nagyon ostobák…miért is vannak ezek a kurvára önérzetes nyikhajok egyetemen? Lehet, hogy egy érzékenyítő tréninggel kellene kezdeni náluk, már persze ha még van mit érzékenyíteni a lelkükben a hatalmas egójuk mellett….”

Mint magánember – mert ugye nem azt írja az accountom, hogy DA pszichológus – azt és úgy reagálok gyáva nyikhajok álszent nyavalygására és úgy minősítem őket, ahogy éppen úri kedvem vagy pillanatnyi kognitív állapotom engedi smile hangulatjel

De mondok rosszabbat is:

pszichológusként ennél keményebb szavaim is voltak már,

és lehet jönni hozzám panaszra, ha valakinek ez nem tetszik.

Most pedig reagálnék a levél több problémás részletére.

• “A tantárgy témaköre nem a vallásra fókuszál (mint ahogy joggal tenné ezt egy esetleges zsidó, illetve más vallásokat bemutató hitéleti óra bevezetése), hanem olyan politikai állásfoglalást rejt magában, amellyel többségünk nem kíván azonosulni semmilyen formában.”

Kérdezem én, milyen politikai állásfoglalásról beszélnek a levélírók? Valamint ezen az alapon szociológiát meg pszichológiát sem kellene kötelező elemként tanulniuk, hiszen az sem a vallásra fókuszál.

• “Ezt a szemléletet ugyanis az izraeli külpolitika véleményformálásának is lehet értelmezni, mely sem jogszerűnek, sem humánusnak nem mondható például a palesztinokkal szembeni politika miatt.”

Na ez az érvelés, túl azon hogy egy nagy rakás bullshit, bizony tipikus példája

a sorok közötti érvelési technikát használó antiszemita közbeszédnek.

Igen, bizony leírtam és kimondtam, jelzővel illettem ennek a levelet író, arctalan tömegnek a viselkedését.

• “Bár a tárgy valóban a holokausztról szól, de ennek ellenére nem esik szó benne a cigányság, a homoszexuálisok és egyéb kisebbségek deportálásáról, illetve megsemmisítéséről. A magyarországi cigányság ugyanúgy elszenvedte a holokausztot, mint a zsidóság.”

Most keverednek először ellentmondásba magukkal. Azt hiányolják (amiről egyébként fogalmuk sem lehet, mivel nem volt még ilyen órájuk, így nem tudhatják, hogy miről fognak majd ott beszélni), ami szintén nem tartozik a vallás témakörébe – noch dazu mindig sikoltoznak az ilyen érzékeny lelkű fiatalok, ha a téma nyilvánosságot kap (pl homoszexualitás).

• “Célszerűbbnek érezzük egy ‘Népirtások az emberi történelemben’, vagy ‘Népirtások a XX. században’ nevű óra bevezetését, melyben egyenlő arányban jelennek meg a különböző nemzetek és (vallási, etnikai) kisebbségek ellen elkövetett erőszakos cselekményekről szóló tananyagok – hiszen a keresztény szellemiség az egyenlőség és tisztesség nevében ezt követelné meg.”

Erről csak az jut eszembe, hogy remek, akkor kezdjük részletekbe menően a keresztes hadjáratok technikai, népirtási részleteinek elemzésével, de elmélyedhetünk az inkvizíció humanisztikus pillanatainak analízisében is.

• “A hallgatók egy részét érzékenyen érinti az a kijelentés, mely szerint Ön az óra bevezetését a fokozódó antiszemitizmus miatt tartaná indokoltnak, hiszen egyetemünk hallgatóira nézve ez olyan, mintha antiszemitizmussal vádolnák őket és családjaikat. “

Ezt úgy nevezzük, hogy projekció. Azaz más valakit vádolok azzal a dologgal, miközben az adott dolog jócskán megvan bennem is. Szakmaiabban: a tudattalan konfliktus állandó cselekvésre készteti a projiciálót. Ez a mechanizmus a paranoid kórképekben alapvető:

a beteg ellenséget, üldöztetést vél ott, ahol nincs.

Tovább ezt nem is részletezném (lásd: Anna Freud elhárító mechanizmusok és hozzájuk kapcsolódó patológiák).

• “Problémásnak érezzük továbbá, hogy a tárgy anyagát izraeli professzorok állították össze. Véleményünk szerint egy magyar egyetemisták számára készült kurzust a leginkább magyar kutatók képesek összeállítani, hiszen ők ismerik a helyi sajátosságokat.”

Na itt megint az ostobaság ugrik elő. Mert ugye az úgy van, hogy mindenki csak a helyi sajátosságok tuti ismerője, végül is ez a szakmai kritérium a kutatókkal szemben. Ja nem.

Ez a mondat annyi ostobaságot rejt magában és olyan tudatlanságról és tájékozatlanságról árulkodik, hogy inkább azt javasolnám első körben a tisztelt levelet író többségnek, hogy olvassanak, tájékozódjanak. Hátha egyszer belőlük is válhat olyan nemzetközi szinten elismert kutató, aki nem csak saját háza tájékán ért valamihez.

Mivel a cikk ostobasági faktora pillanatok alatt túllépte az ingerküszöbömet, és még csak most kortyolgatom a reggeli izraeli neszkávémat, így bejezem a cikk további boncolgatását, meghagyva a lehetőségét annak, hogy még jobban darabjaira tudnám szedni ezt a rettentően ostoba és undorítóan gyáva kis levelet. Így legalább csak a fent említett jelzőkkel illetem a levélírókat és nem kell őket még jobban a földbe döngölni. Olvasni, tanulni sosem késő. Hátha egyszer ők is rájönnek erre.

Az érzékenység meg vagy kialakul, vagy vannak rá remek érzékenyítő technikák, amivel fejleszteni lehet.

Drelyó Ágnes, Pázmányon végzett pszichológus