Forrás: Index / MTI
Az egyik déli határvárosunk közrendőre mesélte nekem nemrég (igen, ott, ahol sokan lépnek át a zöld határon a menekültek): a rendőrautókban a hónap felénél kifogy a benzin és nem tankolják meg őket, mert nincs rá keret. A hónap második felében üres tankkal állnak a rendőrség udvarán.
Könnyedén belátható, hogy a kormány, ha valóban tenni akarna a menekültek ellen, és ez akkora probléma lenne, mondjuk adhatna pénzt a rendőrautókba, benzinre, ahelyett, hogy gyűlöletkampányt folytat a menekültek ellen.
De nézzünk meg két másik esetet.
Hajnalban arra ébredtünk, hogy pakolják ki a szomszédot. Talán fél kettő lehetett. Markos emberek cipekeltek bútorokat a lépcsőházban, a ház előtt teherautóra pakoltak, teherautóról pakoltak. Amikor felhívtuk, a rendőrség válasza egyszerű volt:
amíg nem lövik át az ajtónkat, nem tudnak mit csinálni;
az egész kerületben két (kettő darab) rendőrautójuk van, mindkettő gyilkosságnál helyszínel.
Amikor egy csavarhúzóval betörtek hozzánk, felfeszítették az ablakot. A betörőnek megcsúszhatott a keze, mert nagy vérnyom maradt az ablakpárkányon; de a lábnyoma is ott maradt a padlón. A helyszínelők öt (igen, öt, azaz: 5) órával a bejelentés után megjelentek, két flegma, nyúzott rendőr körülnézett, széttárták a kezüket, szöszmötöltek a papírokkal, majd közölték: ne sok jóra számítsunk, ezek nem lesznek meg. (Nem is lettek.)
Mutogattuk nekik a vérnyomot, a lábnyomot, nem érdekelte őket. Nem vártunk volna semmi olyasmit, mint a CSI-ban: csak azt, hogy komolyan vegyék az eltűnt laptopot és azt a pár családi ékszert, ami otthon volt.
Egy hónap múlva azonban kaptunk egy papírt a rendőrségtől, hogy a nyomozást lezárták és nem találták meg az elkövetőket. Valószínűleg nem is nagyon keresték.
Mindkét esetben az volt a végtelenül sokkoló, hogy rádöbbentett bennünket:
a rendőrség teljesen tehetetlen, ha egy hétköznapi bűnesettel találkozik.
Gondolhatunk a múltkori perkupai esetre is, amiből a 444 készített zseniális cikket: a rendőröket úgy küldik le a Blaha aluljáróba, hogy bilincselni alig tanulnak meg; ha pedig többen támadják meg őket, menekülésre fogják. Ha a fegyverüket kellene használni, még rájuk verik a balhét.
Arra azért jók, hogy félig magatehetetlen és fagyott hajléktalanokat igazoltassanak a mínuszban, Tarlós Pityu perverz örömére.
Rendőrállamról beszélni tehát aligha lehet: ahhoz kiképzett, jól felszerelt, megfizetett, motivált rendőrségre lenne szükség. (Kivéve persze a TEK-et, akik gyakorlatilag Orbán magánhadserege.) Magyarországon pedig a rendőrség – mint közszolgálat – alig működik, a feladatát szinte képtelen ellátni; kizárólag arra jó, hogy megfigyeljék vele, hogy a kormány uszító, gyűlöletkeltő plakátjait rongálják-e az ellenzéki aktivisták.
Ilyenkor arra a laptopra gondolok, amit elvittek a lakásból, amin rajta volt minden személyes adatom, képek, dokumentumok, minden. Nem is keresték.
- Viszont a Royal Wedding után képesek voltak milliókért egy telefont kerestetni, felvonult az egész hazai nyomozati munka krémje, Totó kutyussal, DNS-vizsgálattal, mindennel együtt.
- A rendőrséget valamiért nem érdekli Mészáros Lőrinc vagyonosodása sem, vagy az ötödik kerületi ingatlanpanama (de, bocsánat, az ötödik feljelentés és fél év után az ügy kirobbanása után az ügyészség hajlandó volt elrendelni a nyomozást, ez is vicces, ahogy az egész működik).
Ezek csak azok az esetek, amik elsőre az eszembe jutottak. Kis kereséssel kijönne még ezer másik.
Mindenesetre nagyon szurkolunk, hogy a plakátrongálós esetben kapcarongynak használt rendőrségnek sikerüljön elfognia a közveszélyes plakátrongáló bűnözőket, és sújtson le rájuk a törvény legnagyobb szigorával.
UPDATE: arról hallott már, hogy Rogán szomszédja nyomja az óriásplakátokat?