Mindennapos események.
- 130-cal mész az autópályán, egyszer csak beláll a seggedbe egy BMW, villog, dudál, jobbra-balra rángatja a kormányt, aztán kielőz jobbról, látszik, hogy a sofőr üvölt, mint a sakál, kidagadnak az erek a nyakán és 180-nal leelőz. Pár másodperc múlva látod, hogy a következő autót próbálja maga alá gyűrni ugyanezzel a módszerrel.
- Kigyúrt kidobóemberek állnak a romkocsma bejáratánál és arról diskurálnak, hogy a múltkor hárman megverték azt a szerencsétlen nyeszlett gyereket, mert nem tetszett a pofája. Annyi ujját törték el, hogy ne tudja felhívni a rendőröket. Röhögnek.
- Magyarország kormánya 22 milliárd forintért épít a szerb határra kerítést, miközben az ápolónők és a szociális szféra dolgozóinak fizetése 70 ezer nettó.
- Ha bunyó van az éjszakai buszon, az ellenőrök inkább nem szállnak fel. Ha valaki jegy nélkül utazik a metrón, a közteresek négyen térdelnek rá és bilincsben viszik el.
Folytassam? Mindennapos események.
Ezek a mindennapos események határozzák meg az életünket Magyarországon. Ezt hívják az erő kultúrájának:
az erősebb kutya baszik. A többiek meg le vannak szarva.
Az egyetemisták szeretnének erős kezű vezetőt látni az ország élén – nyilatkozza a HVG-nek Sik Domonkos szociológus-kutató. Nem is csoda: az erős kezű vezető tud csak rendet vágni ebben a bizonytalanságban és káoszban.
A bizonytalanságot és a káoszt pedig ki okozza? Mi magunk. Ez a mi kultúránk.
Nincs egy közös kód, ami mentén a magyar kulturáltan meg tudná oldani, hogy boldoguljon az életben és közös nevezőre jusson a másik magyarral.
Az embereknek nem tanította meg soha senki, hogy együtt többet érhetnek el. Hogy a közösség érték. Hogy a különbözőség érték. Hogy egymás segítésével előbbre tudnak jutni.
Egyetlen kód van: ki az erősebb. Az győz. Viszont, mint a kutyáknál,
a többiek mind veszítenek.
Le kell nyomni a többieket a víz alá, nincs mese. Mivel a többiek mind vesztenek, végső soron, aki győz, az is veszít. Mondok még példát.
- Mindenki tudja, hogy a hajléktalanok börtönbe zárásának költségeiből fel lehet számolni a hajléktalanságot. De inkább uszítunk ellenük és börtönbe zárjuk őket. Ami többe kerül és súlyosbítja a problémát.
- A melegeket meg lehet dobálni, amikor vonulnak a jogaikért. Pedig olyan intelligens emberek vannak közöttük, akik előbbre vinnék az országot – ha hagynák őket kibontakozni és nem érné őket atrocitás minden nap.
- A Városliget fáit tarvágással fogják kivágni, mert útjában vannak az ember és természet harmóniáját jelképező Zene Házának az új múzeumi negyedben.
A siker záloga ma: legyél kigyúrt, legyél erőszakos és legyél csak annyira okos, hogy neked több jusson a koncból. Előzd meg a többieket 5 centi előnyért. Törd el az ujjukat 3 fillérért. Üsd ki őket a hajuk alól. Gázolj át mindenkin a sikerért. Halj meg hülyén, de legalább gazdagon.
Magyarország átka, hogy az emberek csak az erőből értenek, képtelenek az együttműködésre.
(Ezért van nekünk Orbán Viktorunk, meg Vona Gáborunk. Meg Gyurcsány Ferencünk. Mert ezek erős emberek. akkor fel kell nézni rájuk és akkor biztos tudják, mit kell tenni. Nekünk, gyengéknek az a dolgunk, hogy kövessük őket és ne gondolkozzunk el semmin.)
Mi magyarok nem ismerjük fel, hogy mások sikere a mi sikerünk is. Csakazértse segítünk, dögöljön meg a szomszéd tehene, ha a mienk már megdöglött!
Nem ismerjük fel, hogy a cigányok iskolázása, hajléktalanok bérlakása, homoszexuálisok egyenjogúsága az ország sikere lenne – ha mindenki akarná. A menekültekről senki sem tudja az igazságot, mindenki elhiszi, amit a jobber média üvölt. Ehelyett inkább kigyúrjuk magunkat és hörögve zsidókurvaanyázunk, meg románozunk, meg bevándorlózunk.
A biciklis az autósra üvölt, az idős a fiatalra, mindenki üvölt mindenkivel.
Üvöltünk, mert azt hisszük, akkor igazunk van. A kommentelők elküldik egymást a kurva anyjába – pedig attól nem lesz igaza senkinek.
Inkább kockáztatjuk a saját testi épségünket, meg a körülöttünk közlekedőkét, hogy 5 centi előnyhöz jussunk és 3 perccel korábban érjünk oda.
Pedig a bizonytalanságok, a káosz, a sikertelenség, a mindennapos konfliktusok mind-mind legyűrhetők lennének előzékenységgel, kultúrával, műveltséggel, udvariassággal – mások tiszteletben tartásával. Ez lenne a közös kód.
De te csak nyomod neki 170-nel az M3-ason, amíg fel nem csavarodsz a fára. Üvöltve kommentelsz az Egyenlítőn.
Ezért átkozott Magyarország.