Nézzük, mit tudunk.
- A magvalósíthatósági tanulmány 774 milliárd forintra becsüli a költségeket.
- Ez a duplája a 4-es metróénak, amelyik több mint 10 évig épült, és amelybe majdnem belerokkant Budapest.
- A valódi költségek viszont 5000 milliárdnál is többre tehetők.
De azért a Közgyűlés, meg az emeritus bajnokok egyként állnak ki a terv mellett, hogy Csepel rendezze a 202-es olimpiát. Hiszen hol lesznek ők már akkor? Terveink szerint mi viszont még itt leszünk.
Ami érdekes, hogy Orbán ezúttal nem veszi a vállára az ötletet, noha a legutóbbi terv éppen az övé volt. (2001-ben Lausanne-ban, Samaranch elnöki szobájából kijövet dobta be a 2012-es budapesti olimpia ötletét, anélkül hogy – talán az egy Szájeren kívül – bárkit megkérdezett volna.)
Előtte Rákosi elvtársnak volt még ilyen ötlete,
de csak Sztálin halála után, mert a nagy tanítót csak nem előzhettük meg ilyen fontos dologban.
Ezek a monumentális, megalomán ügyek három dologra alkalmasak:
- valamelyest forgatják az adott város nevét a világ turistáinak tudatában,
- az adott diktátor emlékművet állít magának a népnemzet elméjében,
- csődbe viszik a nem elég nagy országokat.
Orbán ezúttal csendben várja, hogy kész tények elé állítsák: ha majd rábólint a tervre, akkor ő egyáltalán nem egy megalomán, voluntarista autokrata, csak a népnemzet nyomásának engedelmeskedik, amikor majd beáll az olimpiai mögé. A MOB közgyűlése, meg a székesfővárosé már beállt, és bár olimpiát még mindig város rendez, a kormánynak garanciát kell vállalnia a költségekre, szóval a végső szó az Orbáné.
És ő majd kegyesen rábólint a nép kívánságára.
(A 2004-es athéni olimpia létesítményeinek állapota 10 év után. Érdemes ránézni a többire, és fölmérni, mit láthatunk Budapesten majd a 30-as években.)
Ami pillanatnyilag zajlik, az a közvélemény megdolgozása (hasonlóan a bevándorlásügyi álkérdőívhez és teljesen igazi plakátkampányhoz), miközben a dolgok már eldőltek. 770 és a több mint 5000 milliárdos költségbecslések közötti eltérést az magyarázza, hogy
az infrastruktúra kiépítése fű alatt már zajlik.
Az persze váratlan volna, ha a nominális 774 milliárd nem emelkedne két, esetleg a háromszorosára. A vizes VB büdzséje például egyetlen nap alatt tudott megduplázódni, és és hol van még a vége. Remek lehetőség ez az építőipar meglódítására (lásd még: átmeneti GDP-növekedés), valamint a kormányközeli vállalkozók felhizlalására (lásd még:a nemzeti oligarchák rendszere).
Pici szépséghibája a dolognak, hogy mindez az állampolgár adójából történik. Voltaképpen semmi más, mint a jövedelmek konvertálása adók útján az egyik szociális rétegtől a másik felé. Mint az oligarchia szóból és Matolcsy 27 százalékos áfájából egyaránt következik,
ez aggregáció, a sokak felől a kevesek irányába történik.
Az orbanomics dübörög, Magyarország gond nélkül megengedhet magának egy olimpiát, hamár a nép (meg Csepel) olyannyira követeli. Ez pl. abból is jól látszik, hogy az olimpia támogatása után a Fővárosi Közgyűlés járatritkításokat helyezett kilátásba, ha nem fizeti ki valaki (főleg a kormány, tehát az állami költségvetés, tehát az adófizetők) a BKV 25 milliárdos adósságát.
Az LMP-s és a DK-s képviselőt, meg Pokornit leszámítva ettől még mindenki azt gondolta, hogy a magyar nemzet egységét nagyon jól szolgálja majd az olimpia.
A szerb határra tervezett kerítés nyilván nem viszi csődbe az országot, váratlan módon Matolcsy jegybankelnöksége se volt elég, Paks2-nek viszont már komoly esélye van erre. Az olimpiai ötlet minden bizonnyal nagy segítség lesz ehhez. De ha még így se menne, akkor tervezhetnénk Mars-expedíciót vagy egy újabb Kheopsz-piramist is.
De Paks2, meg az olimpia bizonyára önmagában megteszi majd,
Görögország utat mutat.
Valójában a Fidesz-féle politikai elitnek ez az utóbbi ötlete is annyira irracionális és komolytalan, hogy foglalkozni se volna szabad vele. És mivel ez nem netadó, hogy közvetlenül zsebbe vágóan érintse a magyar polgárokat (hiszen csak közvetve és hosszútávon érinti), át fog menni a terv, téphetjük mi a szánkat bármennyire.
Bízni, már csak abban lehet, hogy a NOB-ban nem ülnek az Orbánnak olyan cimborái, mint Blatter volt a FIFÁ-nál, és kiröhögik a magyar pályázatot. Az UEFÁ-nál vagy három EB-kandidálást röhögtek ki, így csak a vesztegetési pénzt bukta el Magyarország.
Ha itt is csak a korrumpálási költségeket kellene fizetni, és nem a teljes rendezés árát, akkor még
olcsón meg tudnánk úszni Orbán és az arrogáns, megalomán, voluntarista Fidesz-elit igen drága hobbiját.
Nem biztos, hogy jobban járnánk, ha a katonásdi volna a hobbijuk, mert a háború igen költséges dolog. De valószínűleg rosszabbul sem.