Úgy történt, hogy minap ültem a szerkesztőségben.
A Che Guevarra-poszter sarka kezdett lekonyulni, nem volt mit tenni, fogtam egy kis cellukszot – vörös csillag alakja volt a műanyag borításnak – , és elkezdtem visszaragasztani a sarkat, amikor megcsörrent a telefon.
Az Egyenlítő szerkesztőségének fala
A kagylóban ziháló hangot hallottam, amiből azonnal tudtam, hogy ez csak az összekötőm lehet. Nevet most nem írnék, nevezzük az összekötőmet csak Karcsinak. Karcsi még a Megyó-időkből maradt, régi mameluk volt, annak idején beépítették a Szadeszbe, hogy bomlasszon, de dolgavégezetlenül távozott, mert mire beépült, a Szadesz magától szétszakadt, mint a véres hurka. Így átkerült
az MSZP Titkos Tanácsába, amit Lendvai Ildikó vezet teljes titokban.
Ott főzik ki a nemzet elárulásának, Brüsszelnek való kijátszásának újabb és újabb zseniális terveit a szélsőséges liberálbolsevik zsidócigány-menekültpárti-kommunista álcivil emeszpések.
– Mondjad, Karcsi, kérlek!
– Titkosított a vonal?! – zihálta Karcsi, aki a Bajnai-érában sokat pénzt lopott el a libatenyésztőktől, és annyi libamájat és -nyakat zabált, hogy 150 kiló fölé kúszott a mérleg.
Néhány libatenyésztőt maga fojtott meg, önkezével,
amikor fogytak a libák, és ő még többet akart.
– Persze, titkosított. Még a Szilvásy intézte el nekünk Fletó idején.
– Óriási hírem van. A Fidesz lopta a gázt, és mesterségesen tartotta magasan a gáz árát!
Megállt bennem az ütő. Ez bizony egy ilyen,
pártközpontból iránytott, liberálbolsevik-szélsőséges-zsidótőkén hízlalt gerinctelen takonyféreg poszternek,
mint én, nagy hír. Belebukhat a Nagy Ellenfél!
– Honnan tudod? – kérdeztem és lopva körbepillantottam, nem figyelnek-e a szemben lévő irodaházból, ahonnan tudvalevőleg Lázár János titokzatos szolgálata, a Vérnarancs Kommandó hallgatta le az Egyenlítő szerkesztőségét éjjel-nappal.
– Most hozza nyilvánosságra az egyik elvtárs, hamarosan megjelenik a 168 Órán!
– Hát ti aztán nem lazsáltok ott a Titkos Tanácsban, Karcsikám!
– Ez még nem minden: sikerült a Budapest-Tel Aviv-tengelyen lévő szálakat is megpendíteni: Magyarország nem demokrácia többé! A Freedom House-os kapcsolatunknak is befűtöttünk! Most hozza le a NOL!
Elismerősen füttyentettem el az Internacionále egyik strófáját.
– Egy héten két botrány, Karcsikám, újra aktivizálják magukat az elvtársak?
– Még nincs vége, figyelj, ezt hallgasd meg: rávettük azt Energiaklub “független” közgazdászát, hogy mondja a HVG-nek, hogy Paks2 teljes gazdasági összeomlást eredményezhet! Úgy felszökik az áram ára, hogy a népharag el fogja sörpörni Orbán diktatúráját! Menjünk tovább: az Index lehozta, hogy a legtöbb “menekült” Németországból jön hozzánk és dolgozik!
A dicsőséges jövőtől megrészegedve pillantottam a Che mellett függő, rámázott Kádár-fényképre.
– Ha ezt az öreg megérhette volna… Karcsikám, szovjet pezsgőt fogok behűteni! Hát nem is tudom, hogy mint vérvörös lakájmédiának, melyik sztorit kell először megírnom. Azon gondolkodtam, hogy éppen elküldöm nektek az egyik “független” elemzőnk munkáját, amiben leleplezi a Fideszt és tanácsot ad nektek a HVG-n, hogy hogyan győzhetjük le a gonosz Viktátort.
Károly zihálása felgyorsult.
– Teljesen felesleges strapálnod magad, elvtárs. Minden el van veszve. Ezeknek semmi sem számít. Írhatsz te, amit akarsz: az embereknek elegük van a politikából, vagy el vannak foglalva a kerítéssel, meg a menekültek álproblémájával. Most beszéltem a beépített sejttel, aki Habony Árpádnak választja ki az egyénileg varrott kabátokat, és vele vitatja meg az új titkos Fidesz-terveket.
Ennek a menekültezésnek addig nem lesz vége, amíg a Jobbikot fel nem számolják, és az összes turbónáci át nem szavaz Viktorra. Jobbik-Fidesz koalíció kormányoz majd, ha a terv nem jönne be.
Az egyik mindenre elszánt libsi-balos-zsidó-cigány posztolónk éjjel veszi át a Titkos Tanács anyagait, hogy elárulhassa hazáját
Feljajdultam. Ezek szerint mindennek vége. Gyorsan kihúztam a fiókomat, hogy magamhoz vegyem az izraeli gyártmányú Skorpio-pisztolyomat: ezzel szoktam a narancsos lufikat lődözni, amikor a választások idején a gyerekek kezébe adják őket a fideszes páraktivisták.
– Akkor most elköszönünk…? Megszabadultok tőlem is…? – kérdeztem, mert tudtam, hogy a Titkos Tanácsban bármi előfordulhat. Még Mesterházy titkos tanácsnok is visszanövesztette a szakállkáját, hogy még ördögibb legyen!
Körbefordítottam a pisztoly csövét a szerkesztőségben, de csak a bedrogozott főszerkesztő-helyettes hortyogott révületben az egyik sarokban.
A többiek már mind magukkal vitték a pufajkájukat:
egyedül voltam.
A ziháló hang megnyugtató tónusba váltott:
– Dehogy, az Egyenlítőre és a hűséges elvtársakra mindig szükség lesz! Kell valami a szubhumán balos panelproliknak, meg a fideszes bérkommentelőknek! Írd csak meg a sztorikat, tudod jól, hogy vastagon fizetünk!
(A történet és a benne szereplők nem valóságosak, mielőtt bárki felháborodva a telefonért nyúlna, és feljelentene bennünket valahol – igen, ez vicc volt. A második kép pedig a Nightcrawler című filmből készült.)