Lehet holokuaszttagadónak nevezni a holokauszttagadót – döntött a bíróság. Krausz Tamás történész jogerősen pert nyert Szakály Sándorral, a kormány által létrehozott Veritas Intézet vezetőjével szemben.
A dolog előzménye, hogy Szakály történész szerint a kamenyeck-podolszkiji deportálás nem volt több mint „idegenrendészeti eljárás”.
Mint az azóta elég széles körben közismert, 1941-ben több tízezer Magyarországon élő embert hurcoltak a német megszállás alá kerülő Szovjetunióba a magyar hatóságok, ahol közülük legalább 17 ezer zsidót a németek meggyilkoltak.
Krausz történész Szakály Sándor nyilatkozata után úgy fogalmazott, hogy az, aki a magyarországi deportálások első eseményeként nyilvántartott véres akciót így minősíti, az
szélsőjobboldali provokációt hajt végre, és a holokausztot relativizálja.
A jogerős ítélet szerint Krausz nyilatkozata nem sérti Szakály jó hírnévhez és becsülethez fűződő személyiségi jogait, utóbbinak
számítania kellett a heves reakciókra.
Szakály egyébként 800 ezer forintot is követelt „sérelmeiért” kollégájától.
A dolog azért is különösen érdekes, mert a Szakály vezette Veritas Történetkutató Intézetet a kormány hozta létre a Miniszterelnökség irányítása alatt áll. Már ez maga is mintha jobbikos ötlet lenne: kormányfüggő kutatóintézet.
Földes György, a Politikatörténeti Intézet vezetője egy interjúban joggal fogalmazott úgy:
„Egyetlen nemzeti hagyománnyá akarják tenni a jobboldali hagyományt, s kiszorítani abból a baloldali és liberális örökséget. Mégpedig úgy, hogy 150 évvel kiterjesztik a múltban a mai jobboldali politika illetékességét.”
Szakály rendszeres résztvevője volt jobbikos rendezvényeknek, ezeken tartott előadást a magyar csendőrségről, vagy éppen a doni hősökről. A Veritas élére ezt az embert helyezni – egy gesztus a Jobbiknak. Szakály nem sokkal azután hogy elfoglalta posztját be is bizonyította, hogy képes megfelelni a legszélsőjobbosabb elvárásoknak, is: „idegenrendészeti eljárásnak” nevezte a Kamenyec-Podolszkijban elkövetett tömeggyilkoságot, amely élénk helyeslést váltott ki a szélsőjobbos sajtóban.
Egyébként Szakály személyisége nem volt zsákbamacska.
- Ő a Horthy-kultuszt ápoló vitézi rend egyik prominens képviselője.
- 2002-ben ő avatta fel Gömbös Gyula síremlékét.
- Egy jobbikos képviselő által szervezett rendezvényen azt fejtegette, hogy Gömbös Gyula kilencvenöt pontos programjának legnagyobb része ma is vállalható.
Kétségtelen, az abban szereplő „munkaalapú” társadalomról szóló elmélkedést mostanában Orbánéktól is hallhattuk. És az sem titok, Gömbös Nemzeti Egység Pártjában a pártszervezeteknek és a tagoknak mindenben el kellett fogadniuk a vezér utasítását. A katonai hierarchiára emlékeztető rendszer csúcsán álló Gömbös mindig arra hivatkozott, ha „parancsot ad”, az a nemzet érdeke. Aki másképp gondolkodik, az nem tagja a nemzetnek. Gömbös rendszere emellett protekcionalista volt, a párt tagjainak a kérvényeit – a vezér ukázára – a hivatalnokoknak soron kívül kellett elintézniük. Ismerős?
Szakály több munkájában próbálta a Jobbik számára oly kedves csendőrség történetét elfogadhatóbbá tenni. Érdekes az a vele készült interjú, amely még 2009-ben jelent meg a Jobbik házi lapjában, a Barikádban. Idézzünk belőle egy kérdést:
„Figyelembe véve a magyar közbiztonság, a cigánybűnözés elharapózódását és a rendőrség tragikus helyzetét, sokak szerint szükséges volna a Csendőrség újbóli felállítása. A Jobbik konkrétan kiáll a felállítás mellett. Jogosak ezek a vélekedések?”
Feltesszük, aki ad magára, szakmai méltóságára valamit – ha egyáltalán szóba áll effajta szélsőjobbos orgánummal –, akkor úgy kezdi a válaszát, hogy „cigánybűnözés”, mint olyan nem létezik. De a napvilágot látott interjú szerint Szakály nem zavartatta magát, és ekképpen válaszolt:
„Úgy vélem, nem az a kérdés, hogy a rendvédelem szervezetét milyen névvel illetjük, hanem az, hogy miként képes megfelelni a feladatának. Egykoron csendőrnek lenni hivatást jelentett. Ma rendőrnek lenni már foglalkozás – de szeretném hozzátenni, ez nem az egyén döntése miatt vált azzá! A kettő között óriási a különbség, ahogy nagy a különbség a két szervezet mindenkori irányító szervezetének létszáma és szerepe között is.”
És így tovább, a tisztek arányáról a csendőrségen belül vagy a csendőrség fantasztikus eredményességéről. Mindezzel legitimálva a jobbikos felvetést – idézem fel, Melyik a Jobbik című, most megjelent kötetemben.
Lehetne a Jobbik számára megfelelőbb embert találni egy efféle állami történetkutató intézet élére? Előélete, a Jobbikkal ápolt bensőséges viszonya, történeti értékítéletének a Jobbikkal harmonizáló része, mind-mind alkalmassá tették erre a feladatra.
Nem véletlen, amikor egy zsidó szervezet felrótta a kormánynak Szakály már idézett kijelentését a kamenyec-podolszkiji gyilkosságokról, kérve eltávolítását, egy jobbikos országgyűlési képviselő így horkant fel:
„A zsidók megint zsarolják a Kormányt!”
A per egyébként sok szempontból idézi azt a nevezetes tárgyalássorozatot, amelyet David Irving, a hírhedt holokauszttagadó folytatott Deborah Lipstadt ellen, s amely végül a holokauszttagadó teljes vereségével ért véget.
D. J.