… és bocsánatot kell kérnie.
Igen kínos.
Amikor a politikailag botkormánnyal irányított magyar kir. ügyészség sem talál semmi kifogásolnivalót az Ökotárs és a hozzá kapcsolódó civilek működésében, és ezt a Magyar Nemzet írja meg, az legalább akkora szívás, mint szíriai menekültnek lenni a debreceni menekülttáborban.
“Az a gyanús, ami nem gyanús. Az atyaúristen, az se érti!”
Akkoriban éppen nem a rendvédelmisek, a ballib média, a magánnyugdíjpénztár-tagok, a Facebook-on tüntetést szervező ellenzéki csoportocskák, az “ingyen” internet, vagy a zsidók, a cigányok, esetleg éppen a menekültek voltak soron, hanem a civilek: ők voltak a bukott ellenzéki pártok után az ellenállás utolsó szervezett csírája, akik rámutattak a kormányzati korrupcióra,a visszaélésekre, a borzalmas közállapotokra és képesek voltak mindezt hatékonyan, reprezentatívan és hitelesen előadni.
Egyértelműen veszélyforrás voltak, még akkor is, ha csupán pár hippiről volt szó.
“Az élet nem habostorta, Pelikán.”
Hát feléjük fordították a Nagy Narancsos Ágyu csövét és lőni kezdték őket: ügyészség, rendőrautóba nyomott civil vezető, törvénytelen házkutatás, vegzálás, KEHI, miegyéb: mint nem is olyan régen, a Kádár-rendszerben.
Házkutatás az Ökotársnál (Kép: Index)
Éreztük is a nosztalgiát. Kár, hogy a gumibottal nem sóztak oda egyet-kettőt, pedig néhány fideszes komcsi erről álmodott, és jó kis merevedéssel ébredtek. Apu még így csinálta! Azok voltak a szép idők! Orbán Viktor talán még emlékszik, amikor odanyomták a rendőrautóhoz… Pozsgai elvtárs (aki azóta büszkén hirdeti magáról, hogy ő nem is volt kommunista) is bizonyosan örült otthon, jól megkapják a rendszer bomlasztói.
(Mindeközben: csőbe ment a Quaestor, BudaCash, az ügy ezer szállal kötődik a Fideszhez. Valahogy egy készenlétist sem láttunk aktívkodni az ügyben olyan volumennel, mint a Norvég alaphoz kötődő civilek esetében.)
“Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell, 5 perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös! Magára is, magamra is, mindenkire!”
Kritikai hang, gondolkodó emberek – azok mindig veszélyesek!
Most, hogy a kormány talált magának újabb célpontot (azóta hány is volt…? A magánnyugdíjpénztáraktól a menekültekig hosszú a lista…) és az ágyu csövét másmerre kellett fordítani, meg azért valamennyire mégicsak be kell tartani a törvényeket – kínos lenne koholt bizonyítékokat gyártani -, kiderült, hogy nem találtak semmit.
Nem találtak semmit.
Ezért vezényeltek ki készenlétieket, forgatták fel ártatlan emberek otthonát, vittek el számítógépeket, félemlítettek meg ártatlanokat, költöttek el több százezer forintot és csoportosítottak át nyomozói erőforrást, hogy Orbán Viktor láncos kutyái vicsoroghassanak a kamerába és ígérhessenek be példás büntetést.
“Ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség.”
Most kénytelen bocsánatot kérni. Azért abban az időben nem cseréltünk volna a civilekkel.
Normális országban (tudom, tudom, mondj egy olyat, ami normális) ilyenkor a miniszter lemond.