Mivel nyár van, meleg, és még a Pride is elindult, hozzászokhattunk már, hogy a jobboldalon ilyenkor kötelességünknek érzik kifejteni averzióikat a melegházassággal kapcsolatban. Némi különbség, hogy ezúttal a Mandiner egy visszafogott publicisztikát közölt, amely már érdemes arra, hogy egyáltalán elolvassuk, meg hogy kommentáljuk.
Mert bár Bencsik Gábor önmérséklete dicséretes, de álláspontja alapjaiban téves.
“A melegek házasságával kapcsolatban egy morális megfontolás áll szemben egy biológiai megfontolással – a faj önreprodukciójával. És itt következik a konzervatív következtetés: a megőrzés parancsa erősebb, mint az egyéni életek lehető legteljesebb kiteljesedésének joga. (…) ha a melegházasság elfogadása rombolja az adott közösség biológiai reprodukciós képességét, akkor és emiatt a konzervatív ember a melegházasságot ellenzi.”
Írásának ez a lényege.
Amivel jelentős mértékben kollektivistának mutatkozik: szerinte az egyén köteles alárendelni magát mindenféle fiktív és önkényes közösségek érdekeinek, még akkor is, ha esetleg nem érzi oda tartozónak magát, vagy odatartozónak érzi, de nem látja be, hogy a közösség – akár többségének – álláspontjának miért kellene hatással lennie az ő egyéni életformájára.
De ezzel mindjárt van egy jelentős probléma: – mint minden biológus tudja –
a faj fiktív és önkényes fogalom.
Csak egyedek léteznek. (Esetleg még azok se, csak mint gének kombinációi). A többi fikció. Esetleg hasznos fikció, de mégiscsak fikció.
Nem létező dolgokra hivatkozva pedig mégiscsak visszatetsző némileg, hogy bele akarunk szólni egyének egymás közti, másnak hátránnyal nem járó viszonyaiba.
Gyakorlati probléma is fölmerül azonnal. Mert tegyük fel, hogy (az iménti ellenvetést ésszerűtlenül elvetve) mégiscsak ellenezzük a melegházasságot, a fajfenntartásra tekintettel megtiltjuk a némely egyének közötti, ám utódnemzésre nyilvánvalóan alkalmatlan kapcsolatot. Ebből akkor egyenesen következik, hogy az addigi melegek jobb híján áttérnek a heteroszexuális házasságra, és azonnal
gyerekeket kezdenek nemzeni és szülni?
Elég vad feltételezés.
Bencsik amúgy nem is kívánja megtiltani a melegkapcsolatot, csak a házasság intézményét védené, mert az szerinte
“a reprodukció, a fennmaradás eszköze.”
Ebből persze az következne, hogy a házasság védelme nélkül kihal az emberiség (függetlenül attól, hogy ez érdekel-e minket egyáltalán).
De Bencsik ismét alaposan melléfog. Állításával szemben a házasság nem a reprodukció eszköze, hanem egy polgárjogi aktus két egyén (vagy akár két család) között a vagyonegyesítésre. Nem is véletlen, hogy éppen házasságnak nevezik. Az utódnemzés csak vagyonjogi tekintetben játszik szerepet benne.
A reprodukció (és nem fajé, hanem az egyedé) eszköze nem a házasság, hanem a szex. Ha a reprodukció eszköze a házasság intézménye volna, akkor – mivel nem annyira házasodó fajták – már rég
ki kellett volna halniuk a kutyáknak és a bálnáknak például.
Ezért, ha már mindenképp egy faj (nemzet, nép, osztály, vagy egyéb önkényes közösség) szaporodási érdekeinek alá kívánjuk rendelni a egyén saját vágyait, akkor magát a homoszexualitást is meg kell tiltani vagy akadályozni (bárha a föntebb mondottak szerint kétséges gyakorlati haszonnal).
Ezt viszont Bencsik sem kívánja. Szerinte
“mára már értelmes ember nem vitatja, hogy mindenkinek jogában áll azzal ágyba bújni, akivel akar. (…) Mára már értelmes ember azt sem vitatja, hogy mindenkinek jogában áll azzal tartós párkapcsolatban élni, akivel akar.”
Ha igaza volna Bencsiknek, abból meg az következne, hogy
értelmes ember nem lehet sem jobboldali, sem konzervatív.
Vagy legalábbis a magukat jobboldalinak nevezők nem értelmesek. Ugyanis ezekkel a címkékkel hivatkoznak magukra azok az emberek is, akik a poszt alatt mindjárt és azonnal megjelennek, és az ő jó ízlésükre, a természet általuk vágyott rendjére, meg a kívánatos társadalmi berendezkedésre való tekintettel továbbfejlesztik Bencsik álláspontját.
Szerintük a homoszexualitás undorító, természetellenes, fiktív lényeknek se tetszik, tehát rögvest betiltandó. Érveik (ha ezeket annak lehet tekinteni) bornírtak, fogalmazásuk primitív, gondolkodásuk inkább hőbörgés, indokaik megalapozatlanok. Viszont legalább őszinték és konzisztensek:
gyűlölnek mindenkit, akit nem pont olyan, mint ők maguk.
És eléggé úgy tűnik, ők a jobboldaliak. Nekik játszik a miniszterelnök, a homoszexuálisból lett homofób Kocsis Máté, vagy a trikolóros kormányszóvivő. Nincs okunk azt gondolni, hogy ne volna igazuk, amikor konzervatívnak és jobboldalinak tekintik magukat (és ha van olyan ma Magyarországon, hogy moderált jobboldal, az sem határolódik el tőlük). És mégsem fogadják el sem a melegeket, sem a közöttük lévő kapcsolatot, és így Bencsik definíciója szerint nem értelmesek.
Bár mind a Mandiner, mind Bencsik kísérlete, hogy közelítsék a jobboldali kollektivizmust a realitáshoz, figyelemreméltó és értékelendő, mégis kudarcra ítélt.
- Egyrészt azért, mert az érvelés lényege racionálisan nem megalapozható.
- Másrészt azért, mert azok, akiket az okfejtés másik fontos elemével meggyőzni próbálnak, voltaképpen
nem meggyőzhetők.
Nem értelmesek, ahogy Bencsik mondaná. Viszont, mivel jóval többen vannak, mint a józan racionalisták, továbbra is ők határozzák meg a jobboldali beszédmódot. Ennek a melegtéma csak egyik szimptómája, de a többit is jól ismerjük.