A szünidő sok mindenre alkalmas. A minap történt, hogy a házunk előtt egy Nagypapa az Unokáját okítgatta arra, miként lehet a használható dolgokat kigyűjteni a kukából.

– Szerkesztőkém, maga is odahathatna, hogy vegyék komolyan a népek a szelektív szemétgyűjtést! – szólított meg a kukaprofesszor. – Tudod az olyan – fordul a szerényen a kuka mellett meghúzódó tanítványához -, amikor a bácsi – int megvetően felém –

a szaros pelenkákat nem oda dobálja, ahova a száraz kenyeret.

A Nagypapa tanfolyama úgy indult, hogy a vakációt kihasználva az öreg felutazott Pestre az Unokára vigyázni. Már az első nap feltűnt neki, hogy itt ez a sok szép kuka, mind tele finom szeméttel, kár veszendőbe hagyni.

– Mi itt Zuglóban tartjuk a tanfolyamot – magyarázza – oktatásra kitűnő terep, mert akad itt lakótelep, villa, putri. Amikor maga megzavart éppen arról beszéltem, hogy a sörrel nagyon vigyázni kell. Egyszer találtam egy még majdnem teli üveget. Amikor meghúztam, derült ki, hogy pimpós. Igaz, az még a Kőbányai Világos korában volt.

Ezzel felcsapja a kuka fedelét. Szakavatott mozdulatokkal szedegeti ki a száraz kenyérdarabokat, a kiürült műanyag flakonokat, a szakadozott füzeteket, a krumplihajat, egy félig rohadt paradicsomot és egy használtnak tűnő kotongumit.

– A száraz kenyeret lereszelve elsőosztályú zsemlemorzsát nyerhetünk, ha már disznónk nincs, akivel megetethetjük az ilyesmit. A flakonokból rettentően sok hasznos tárgyat készíthetünk, a madáretetőtől kezdve a tolltartón át a gyerekjátékokig. Hoppá, a tejes-zacskó. Ha ezt ügyesen csíkokra vágjuk fürge kezű asszonyunk nagyszerű cekkert horgolhat belőle.

Azzal szépen visszapakolja a kukába a száraz kenyérdarabokat, a kiürült műanyag flakonokat, a krumplihajat, a rohadt paradicsomot, a tejeszacskót és az erősen használtnak tűnő kotont.

– Ez csak oktatás. Mit csináljak én itt ezekkel? Nem mondom, ha valami különlegességet találunk, azt megtartjuk. A múltkor kifogtunk egy csinos nájlon inget. 41-es nyakméret, éppen az enyém. Slankított fazon. Na, nálun ilyen falun nincs. Azért ez a nagyvárosi szemét egészen más. Ebben már már öröm turkálnia a magamfajta szegény embernek. Jaj, ha egyszer a New York-i szemétben kotorészhatnék. Szerintem az a guberálók Mekkája lehet. Itt meg ugye,

elképesztő a konkurencia, akivel meg kel tudni harcolni.

– És még azok a bevándorlók is. Hallottam a tévében, hogy csak azért jönnek ide, hogy elvegyék a munkámat. Jön a bantuja Afrikából, csak azért, hogy elhalássza előlem itt a Gizella utcában azt a  jó magyar szemetet. Magyar embernek magyar szemét.  Megmondta a Viktor, hogy Magyarország szemete a magyaroké. Mert mi van tt? Na?  Konzerveket csomóan, ha már kicsit lejár a szavatossága, kidobják. Mi ezt kimentjük. Az is fontos, hogy az embernek kérgesedjen a gyomra. Más nagypapa fagylaltozni viszi a kölköt a Zserbóba. Én meg meghívom a magunk által szerzett lejárt konzerv káposztára.

– Szerintem ez egy tök jó szünet – teszi hozzá a tanítvány -. A Nagypapa azt mondja, még hasznát veszem annak, amit itt tanulok.

– Összekötjük a kellemest a hasznossal – szól közbe Nagypapa – Nekem ez kész kikapcsolódás. Jó látni, mennyi a jószívű ember. Van, aki direkt a tetejére teszi a kidobott cipőt, vagy egy külön zacskóba a megmaradt ételt. Hogy ne kelljen végigturkálni a egészet. Jó, akad aki lelakatolja a kukáját, hogy ne tudjak belenyúlni, de akkor ott pedagógiai indíttatástól vezérelve odavizelünk vagy kaksizunk. Tanulja meg, mi mire való. Csak ne lenne ennyi konkurens. Régen alig-alig nyomtuk ezt az ipart, most meg a jobb kukáknál szinte sorszámot kell húzni, hogy beletúrhassak. De nem panaszkodom. Sokaknak még ez sem jut. Most hallom, hogy a szegény Simicska Lajos három évig nem indulhat közbeszerzésen. Lehet, hogy

ő is itt fog tülekedni a kukák körül?

Mondjuk, én hamar kitanítom, hogy lehet a szarból s aranyat csinálni. Szegény ember. De ügyes fiú, ezt is meg tudja majd jól csinálni. Eleinte nem könnyű ez, de aztán rákap az ember az ízére, és imádni fogja. Ha bele akar tanulni, szerkesztőkém, jöjjön el egyszer velünk. Ez is egy szakma. Magának sem ártana, ha végre tisztes kenyér lenne a kezébe. Tudja, hány kollégája él már ebből? És társadalmilag is lehet hogy hasznosabb, mint azt a sok buta  firkálgatás.

 D.J.