Egy hiteles beszámoló szerint a budapesti XVIII. kerületben a legtöbb helyen csaknem egy méterrel keskenyebbek lettek az utcák a csatornázás utáni újra aszfaltozáskor. Így még a szabványban minimálisan előírt szélességet sem éri el az út, s ezentúl két autó nem is fér el egymás mellett. Az út szélét is pocsékul csinálták meg, a csatornafedők kiállnak, és a többi. Amikor a lakók reklamáltak, akkor a kivitelező csak annyit mondott, hogy

legalább nem fognak itt száguldozni az autósok.

Amúgy a kivitelező tud rendesen is dolgozni, abban a körzetben, ahonnan a fideszes frakcióvezető származik, szépen, derék módon elkészítették az utat. Na, ugye.

Nincs ebben a történetben semmi különös. Ugyanis rengeteg pénzt lehet azzal megspórolni, ha az út egy részét lecsaljuk. S miután azt is tudjuk, hogy a felcsúti Mészáros Lőrinc egyik cége vett részt a kivitelezésben, tulajdonképpen azt tanácsolhatjuk a XVIII. kerületieknek, hogy

örüljenek, hogy egyáltalán lett egy kis aszfaltcsík.

Mert ha Mészáros gazda csak egy kicsit is mohóbb, akkor, mondjuk, felveszi a pénzt, és azt mondja, hogy kész az út. Nyilván akadtak volna ekkor kellemetlenkedő ellenzéki, gyurcsányista-sátánista alakok, akik azt mondták volna, hogy dehogy van kész, nincs itt semmi.

De nix ugribugri, a fideszes többség nyilván megszavazta volna, hogy az út tükörsima, széles, még autóversenyzésre is alkalmas. Sőt, a CÖF felvonulást is szervezett volna rajta, hogy bebizonyítsa, ez bizony a lehető legjobb, s aki mást mond, az a keresztény Magyarország ellen tör, s bevándorlókkal akarja elűzni a dolgos népet. Ifj. Lomniczi Zoltán pedig maga fényképezkedett volna le az úttal, hogy bizonyítsa,

ott van az, legfeljebb nem látjuk.

Ettől persze még az autók tengelye kitört volna, a gyerekek nyakig sárosan értek volna be az iskolába, s az első felhőszakadás elmosta volna a fél utcát – de mindez mit sem számított volna, hiszen meg lett kérem mondva, hogy az út tökéletes. Még avatás is volt, nemzeti szín szalaggal, jutalomosztással és a többi. Tessék oszolni, nincs itt kérem semmi látnivaló.

Nos, ehhez képest tehát Mészáros gazda cége igazán nagyvonalúan járt el, hiszen csak egy részét csalta el az útnak. Azt azért senki sem vonhatja kétségbe, hogy húzódik ott egy aszfaltcsík. Igaz, nincs szegélye, keskeny és rohad – de a miénk.

Igaz, a felújítás előtt széles volt, és csinos padka díszítette – de muszáj volt feltörni, különben honnan lett volna munkája Mészáros gazdáéknak? (Na jó, egy kicsit csatornáztak is.)

Mészáros gazda cége a Mészáros és Mészáros sorra nyeri a munkákat, most olyan mazlista volt, hogy egy 3,21 milliárdos tendert i elvitt. Gondolom, referenciának bemutatta a pestszentimrei munkát. Mire a bíráló bizottság feszes haptákba vágta magát, és megmutatta Mészáros gazdának, hol kell aláírni a megbízást.

Igen, fel lehetne vetni, hogy egy normális országban, ha valaki így dolgozik, akkor többet nem nagyon kapna munkát. Csakhogy itt a cél csak másodlagosan az, hogy legyen csatorna. Mert elsődlegesen ugye munkát kell adni Mészáros gazdának, hogy kereshessen jó sok pénzt. Ha aszfaltozással, akkor aszfaltozással. És azon persze merenghetünk, hogy

a pénzzel mi lesz, kivel kell osztozni a bevételen?

Tudom, hogy népszerűek azok a nép ajakán élő legendák, amely szerint a kitűnő üzleti képességeit már gázszerelő korában is csillogtató Mészáros gazda a valóságban csak stróman, aki, aki a legfőbb kegyúrnak dolgozik – de erre az égvilágon semmi bizonyíték.

Mészáros Lőrinc azért nyer, mert irtózatosan jó, becsületes, nagy tudású, alapos, aki nem ad ki a kezéből nem tökéleteset.

Ennyi az egész.

D.J.