Amióta a nép jótevői, Semjén és Harrach urak bezáratták a monoszlói kisboltot, de nemcsak vasárnap ám, hanem kedden is, nálunk is alábbhagyott némiképp az elvadult, nyakló nélküli konzumvilág. A határt nem ismerő, eszetlen fogyasztásnak az is gátat vet persze, hogy a főtéri kisbolt más napokon sem hosszabbított nyitvatartási idejéről ismerszik meg, s lesz világhírűvé.
Pedig mi sem természetesebb itt falun, mint hogy a bolti nyitvatartás szigorúan alkalmazkodik a helyi fogyasztási szokásokhoz, amelyek ritmusát
- a vetés-aratás,
- a kacsolás,
- az egyelés,
- a mélyszántás,
- a peronoszpóra elleni szervezett harc,
- a krumplibogár-invázió,
- a traktorlegeltetés,
- a boron állás,
- a gereblyézés,
- a tűzelhalás,
- a kombájnugratás,
- a tyúkfelkelés,
- a birkahámozás,
- a felhőállatok,
- a hordókénezés,
- az önkéntes tűzoltás,
- a szomszédolás,
- a tojásfestés,
- a népitáncok,
- a fűnyírás,
- a flexolás,
- a gumiföldbeásás,
- a venyigekötözés,
- a homokifehérbor-import,
- az unikumozás
és az egyéb népi ékszerek házilagos hajlítgatása határozza meg.
Vegyünk például egy átlagos keddi napot, nem is kell, hogy nagy- vagy kiskedd legyen. Az ember álmában felsikolt, hajnalban egy szál slafrokban kirohan az utcára (ezzel semminemű meglepetést nem okozva a helyi bámészkodó közönség soraiban), papucsát hangosan leffegtetve, kezében szigorúan csereüvegekkel odatrappol a bolt elé, majd rezignáltan elolvassa a feliratot:
Szünnap miatt zárva.
Sunyi körsvenk, nem röhög senki, majd pár kialvatlan szemű, döbbent ábrázatú pesti bebíró karéjában nagyot ásít, rezignáltan visszafekszik. A továbbiakban csilingelő sárga villamosokról álmodik.
Más a helyzet azonban hétfőn, szerdán, sőt esetleg pénteken is. A bolt ugyanis, minden reális várakozással ellentétben, nyitva tart, az ajtó – ilyenkor, nyáridőben – szélesre tárva, odabent hihetetlenül szőkére festve a falu réme rendel, kisebb sor torlódik fel. Ilyenkor van azonban igazán baj. Mi a frászt vegyek ugyanis.
A rendkívül vonzó árucikkekkel feltöltött polcok között előre megírt lista nélkül hezitálok. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Lejárt szavatosságú Amodent fogkrém, egyrétegű szovjet vécékrepp-papír valami hihetetlen kanárisárga színben, ha mutatóujjal ráközelítünk, ijedtében kiszakad, viszont világosan olvashatóak rajta (még ha némileg haloványan is) az 1957. május 14-i vezércikk egyes elemei, szigorúan cirill nyelven, hogy aszongya: Határozottság és rugalmasság, a Központi Bizottság külpolitikai alapelvei. Különösen a határozottság.
De a boltban nem csak történelmi relikviák, hanem modern korunk elengedhetetlen mindennapi kellékei is kaphatók. Például kisüsti vegyespálinka féldecis kiszerelésben, gyártja Borsodi Vegyiművek (kínai felirattal). Homoki fehér, egyliteres üvegben, söröskupakkal, különféle fantázianevek alatt, vízkő ellen ideális. Egérirtó labodácskák, gyártja Kisfaludy lakásszövetkezet, Bátonyterenye, „Házi kedvenc” fantázianévvel. (Ezt egyszer ki is próbáltam, rendkívül hatásos, végül ideszoktak a szomszéd templom egerei is.) Van kőcukor is, de kalapács nélkül sajnos nem képvisel különösebben jelentős használati értéket. A sót tízkilós csomagolásban árulják, „Péti” fantázanévvel.
Más iparcikk nincs.
De senki se higgye, hogy a bolt ettől még üres.
Egyszer láttam egy rigai halkonzervet is, állítólag hal volt benne, persze nem túl nagy, és még így sem fért el benne rendesen. Vaj nincs, mert. Van ipari tojás is, tojásgépen készült, alakja emlékeztet is erre a kedvelt állati termékre. Tartóban árulják vagy anélkül, főképpen, amikor a tartó kifogy.
Egy csinos kis polcon a helyi termelők által eladásra kínált népi termékek sorakoznak. Szó szerint ugyanazok, mint tavaly, csak már kissé megrendültebb állapotban. Különösen a zöldhagyma veszített sokat a frissességéből, talán mert közismerten szezonális termék. Más színű hagymák is vannak, meg régi krumpli.
És van egy üveg kóla is, balkézről, elegáns gyári tartón. Olyan régi ismerősök vagyunk, hogy
már előre nem köszön.
Igaz, a szőke démon sem, se előre, se hátra. Nem azért van alkalmazva, hanem hogy a vevőket elriassza.
Vázsonyi (és semmilyen más) kifli azonban nincs, csak felírásra, de azt is eladják másnak, mielőtt az ember napfelkelte előtt nem sokkal még feleszmélne. Ugyanez vonatkozik a kenyérre, a kalácsra és bármilyen más néven nevezendő pékárura. Sebaj, felíratjuk holnapra, bár akkor sem lesz, mert az éj leple alatt kevesebbet hoznak.
A bolt előtt van a buszmegálló, igen csinos, két pad is közreveszi. Ezeken a közösségi ülőalkalmatosságokon foglalnak helyet a törzsfogyasztók, a helyi parasztság, munkásság és a velük szoros szövetségben ülő értelmiség képviselői. Kezükben elegáns dobozos sörök (ami csak annyit tesz: náluk jóval elegánsabb). Másik kezükben cigaretta, amelyet ismeretlen, adómentes forrásból szereznek be, valamint különféle műanyag pálinkák.
Sietősen fogyasztanak, egyrészt, mert csípős a hajnal, másrészt pedig a bolt hamarosan bezár, nem sokkal a kiírt nyitvatartási idő kezdete, vagyis reggel 6 előtt.
Tardos János