Egyenlítős kollégám nemrég írt hét problémáról, ami súlyosabb a menekültkérdésnél. Szeretném a felsorolást kiegészíteni, de csak egyetlen ponttal, ami bizonyos tekintetben súlyosabb is a többinél. Méltatlanul kevés szó esik róla annak ellenére, hogy egyre több magyar ember életét keseríti meg. Ráadásul a parlagfű-problémát semmilyen szinten nem kezeli a kormány.
Már több mint egy hónapja tart a parlagfű szezon idén.
Korábban jött és tovább tart, mint szokott.
Ezt onnan tudom, hogy idén nem tudtam elmenni augusztus 20-án a tűzijátékot megnézni, annyira szarul voltam már akkor.
Félreértés ne essék, mindent megteszek azért, hogy csökkentsem a tüneteket.
- Szedem a gyógyszert (amitől folyton fáradt és dekoncentrált vagyok).
- Próbálom elkerülni az allergén ételeket. (Nem mintha jóízűeket tudnék enni amellett, hogy taknyom-nyálam egybefolyik.)
- Gyakorlatilag egy hónapja ki se teszem itthonról a lábam (kivéve, ha dolgozni megyek.)
- A legnagyobb hőségben, a Velencei-tó helyett a zárt ajtók és ablakok mögött ülök, és nem mozdulok el a levegőtisztító berendezés mellől.
Ezek ellenére sem tudok rendesen aludni, fulladok, és úgy általában pokol az életem egy hónapja.
Nem panaszkodni akarok, hiszen tudom, hogy nagyon sokan (rettenetesen sokan) vannak ugyanebben a cipőben önök közül is. Csak felvázoltam, hogy mi az, amin konkrétan keresztül megy egy magyar, és úgy gondolom, ez kézzelfoghatóbb probléma, mint puffogni a menekültekre, Orbánra vagy a gazdaságra.
Mit tesz a kormány? Semmit.
Elvileg büntetik, ha valaki a területén nem irtja a parlagfüvet, ennek ellenére szinte mindenhol az országban szabadon virágzik. A legfelháborítóbb azonban az, hogy sokszor pont
a gondozatlan önkormányzati telkeken ér égig a parlagfű.
Nem egy ilyet láttam már. Sőt, igazából mindenhol ezt látom.
Hiába támogattam adóm egy százalékával a parlagfű elleni harcot. Tavaly cipőpucoló gépet, drága mobilokat és pogácsát vettek belőle. Pedig gondoljanak bele, mennyivel több értelme lett volna, ha az uszító plakátok helyett a parlagfű irtására hívta volna fel a figyelmet a kormány. Az én naív kis világomban sokkal jobban mutatott volna, ha “a gazdasági bevándorlókat” elutasító hölgy inkább a fűnyírásra bíztat.
Az is hatalmas probléma, hogy nincs egy olyan pollentérkép, ahonnan korrekt információkhoz juthatnánk. Higgyék el, nem egy honlapon próbáltam tájékozódni, amikor kétségbeesve igyekeztem kideríteni, mikor lesz már vége. Az egy dolog, hogy a kapott információk egyszerűen nem fedik az általam tapasztaltakat. Ám azt egyenesen viccnek tartom, hogy
hétvégén szünetel a pollenjelentés.
Pont akkor, amikor az emberek többsége ráérne kinti programot csinálni – ha az előrejelzés úgy engedi.
Mindennek tetejébe sorra jelennek meg az olyan idegesítő cikkek, amik “együtt éreznek” az allergiásokkal, de valójában fogalmuk sincs róla, milyen súlyos a helyzet. Leírják az MTI-ből, vagy tudomisén honnan szopott információkat, hogy
már lecsengőben van az allergiaszezon, én meg olvasom, miközben szarabbul vagyok, mint augusztusban.
Mi akkor a megoldás?
- Vegyek ki egy hónap szabadságot a parlagfű szezonban, és járjak kerületről kerületre, és jelentsek fel minden önkormányzatot?
- Vagy vegyek ki egy hónap szabadságot, és utazzak el külföldre, ahova nem érnek el a pollenek?
Sajnos a hosszú távollét miatt mindkét esetben kirúgnának.
Nem is kellene egyébként messzire mennem, mert bár a parlagfű a Kárpát-medencében érzi jól magát, de érdekes módon abban a pillanatban, hogy átlépem az országhatárt, már nem érzem. Valamiért csak nálunk nem képesek irtani. Ráadásul az elkeserítő előrejelzések szerint a helyzet a következő években még durvább lesz.
Nem tudom, mi a megoldás. Szeptember vége van, jó idő. Én pedig ülök a szobában vörös szemmel, fulladok, és komolyan fontolgatom, hogy elköltözzek ebből az országból. Közben pedig minden normális emberrel ellentétben azt várom, hogy végre