Ferenc pápa ezekben a napokban az amerikai kontinensen turnézik. A nagy hírügynökségek könnyed kézzel nevezik az utat „történelminek”, de sebaj, a magyar sajtóban eddig maximum annyi szűrődött át az egészből, hogy Fidel Castro volt kubai elnök egyszerű kék mackóruhában fogadta a pápát, aki pedig szép fehér ornátust viselt.
Hogy mit mondott a pápa a kubai-amerikai kapcsolatokról, az sajnos itthon kevéssé derült ki, hiszen elhomályosították olyan jelentős hírek, mint hogy Csepreghy Nándor helyett cserélt L. Simon Lászlóval – vagy fordítva, de ez tkp. semmi. Hiszen
ha a 0+0=0 számtanpélda első két nulláját megcseréljük, a végeredmény akkor is csak egy nagy nulla marad.
Szóval, a pápa most az Egyesült Államokban jár éppen.
Ferenc kevésbé teátrális, mint II. János Pál volt, aki megérkezvén mindenütt letérdelt és megcsókolta a földet.
Ferenc inkább egy kis FIAT 500L típusú autóba préseli be magát – bár kétségtelen, hogy azért testőrök óvják és előtte, mögötte jókora biztonsági kocsik haladnak. De akkor is. Nem egy óriási, nagyképű és fennhéjázó autóval megy be a városba, hanem egy hétköznapi olasz kocsival, amelynek nemcsak az emissziója felel meg valószínűleg a szabványnak, de amelyből kedélyesen integethet a reá várakozóknak.
Aztán befelé a városba egy olyan „pápamobillal” megy, amelynek nincs oldala, ahonnan kiintegethet, kezet foghat híveivel.
Csak úgy mondom, washingtoni bevonulásakor ezrek köszöntötték a kihúzott vaskerítések mögül. Egyszercsak egy elszánt szülő kisgyerekét átemelte a kerítésen, és már majdnem behajította a betonra, amikor a biztonságiak elkapták. Megmarkolták a kisgyereket, és odaemelték a pápának, aki megsimogatta, talán meg is csókolta, miközben a tömeg ujjongott.
- Hajléktalanok társaságában misézett, majd fehér ruhás apácák társaságában szelfizett.
- Talán a kongresszus felé menet kezet fogott a rá várakozók sorával, gyerekeket simogatott, ez nála munkaköri kötelesség. Egy felhevült hívő pedig nemes egyszerűséggel megragadta a fejét, magához húzta és jobbról-balról megcsókolta a mindezt békésen tűrő katolikus egyházfőt.
- Látogatásának eddigi politikai csúcsa az amerikai törvényhozás két háza előtt, a kongresszusban elmondott beszéde volt.
- A kongresszus tagjai felállva és hosszú, lelkes tapssal köszöntötték a pápát, akit mint egy szuverén állam, Vatikán, államfőjét jelentették be.
- Az emelvényről a pápa angolul – őrületes spanyol akcentussal – lassan és sokszor szót tévesztve olvasta fel a beszédét, ám a képviselők többször helyükről felállva tapsolták meg.
A pápa mögött ült nem csak Kerry alelnök, aki e minőségében a Szenátus elnöke is, és John Boehner, a képviselőház – mint a tudósítások megjegyzik: katolikus – elnöke, aki többször elsírta magát a pápa beszéde alatt, s folyamatosan a könnyeit törölgette. Később magyarázólag hozzátette, húsz éve dolgozik politikusként azon, hogy megszervezze, a katolikus egyház feje felszólaljon a Capitoliumon.
De miről is beszél Ferenc? Ahogy az első beszámolókban jellemezték,
anti-Trump beszédet mondott.
A milliárdos Trump republikánus színekben indulni szeretne az elnökválasztáson, s programjának egyik fontos eleme, hogy az Egyesült Államokban tartósan élő, egyes számítások szerint vagy tízmillió, illegális bevándorlót deportálni kellene az országból.
A pápa – persze Trumpra még utalást sem téve –
határozottan kiállt a menekültek mellett,
kijelentve, hogy ezt egy olyan országban mondja, amelynek polgárai maguk is nagyrészt bevándorlók leszármazottai, hozzátéve, ő is bevándorlók gyermeke az amerikai kontinensen.
Beszédében nyilvánvaló párhuzamot vont az amerikai, dokumentumok nélkül élő bevándorlók és a szíriai, illetve más közel-keleti menekültek sorsa között. Értse, akinek értenie kell.
Nem a menekülők számán kell szörnyülködni. Látnunk kell, hogy emberek, saját arccal, személyiséggel, történetekkel – s nekünk a lehető legjobb válaszokat kell adnunk nekik
– mondta a menekültekkel kapcsolatban.
Beszélt a meglévő rasszista erőszakról, illetve a muszlimok és a társadalom többi része között létező, sokak által gerjesztett vitáról. Martin Luther Kinget idézte a törvényhozóknak, „akinek volt egy álma, hogy egy nap valamennyien testvérek leszünk”. Kiemelve az amerikai polgárjogi harcos örökségéből még azt, hogy a szabadság a pluralizmusban nem lehet kizáró jellegű. A közel-keleti konfliktussal kapcsolatban felemlegette a fundamentalizmus és a brutális atrocitások veszélyét, amelyeket nem egyszer éppen a vallás nevében követnek el. De újra óvott a leegyszerűsítéstől, hozzátéve, hogy különbséget kell tenni a jók és a bűnösök között.
Megdicsérte Obamát amiért erőfeszítéseket tesz régi, történelmi viták lezárására, például Iránnal vagy Kinával kapcsolatban.
Bírálta a modern kapitalizmust, amely milliókat hagy ki a javak elosztásakor. Hozzátette, a business nemes hivatás, hiszen ez teremti meg a jólét alapjait és fejleszti a világot. Ugyanakkor azt is mondta, a javakat úgy kellene megosztani, hogy munkahelyeket teremtsenek általuk, és a közös jó alapjait képezzék.
- Hosszan beszélt a klímaváltozás elleni küzdelemről,
- kiállt a halálbüntetés eltörlése mellett,
- különösen veszélyesnek ítélte meg a nemzetközi fegyverkereskedelmet, főleg, ha háborús gócpontora történik mindez.
A CNN szerint bár politikai beszéd volt, mégsem dorongolta le azokban a kérdésekben a képviselőket, amelyek többségében valószínűleg nem értenek egyet, inkább stílusában, hangnemében szentbeszédre hasonlított mindez.
Aztán New Yorkban, ahol az ENSZ közgyűlésre is ellátogat, s ahol a Fifth Avenuen – amikor kis FIAT-jával beautózott, megint ezrek köszöntötték.
D. J.