Milyen furcsa érzés lenne, ha harminc év múlva én mennék el gyerekeimmel a Budapest Park emlékmúzeumba, és én mesélnék a lányomnak arról, hogyan buliztunk mi a 2010-es években. Ez jutott eszembe, amikor édesanyámmal megnéztük az Ifipark emlékkiállítást. Annál is inkább, hiszen a Volt egyszer egy Ifipark tárlat minden információs táblája Park-ként hivatkozott anyuék egykori kedvenc szórakozóhelyére.
Őszintén megmondom, hogy én a kiállítás fényképeit, berendezéseit és relikviáit elnézve sem tudtam igazán elképzelni, milyen lehetett az ő idejében az ikonikus bulihely. Hiszen a Várkert Bazárt én már csak a felújított, parkosított formában láttam, előtte pedig évekig néztem a szörnyen lepusztult állapotában. Velem ellentétben azonban anyu ide-oda kapkodta a fejét a kiállítás informatív, ám szegényes berendezései között:
Ó igen, a zenegép! Két forinttal működött!
Ilyen cipőm nekem is volt!
Á! Hallod? A gyöngy hajú lány szól!
Így éppen csak átfutottam a falon lógó szövegeket, és inkább őt kértem, meséljen, hogy milyen volt bulizni a 80-as években.
Anyu tizenhat éves korától kezdett eljárni az Ifiparkba a barátaival. Furcsálltam, hogy ilyen fiatalon elengedték a szigorú nagyszüleim. Ám anya felvilágosított, hogy akkoriban a buli nem éjjel tízkor meg éjfélkor kezdődött, hanem délután hatkor. Így suli után simán belefért egy-egy koncert, még az otthoni kapuzárás előtt. Abban az időben ugyanis kint sem lehettek este tíz után, a házmesterek kulcsra zárták a bejáratot.
A tárlaton korabeli kedvelt alkoholok üvegei is ki vannak állítva. Anyu is talált ismerős márkát.
Éva vermut. Ezt mi is sokszor ittuk. Könnyen be lehetett tőle rúgni.
Ő már az Ifipark kevésbé szigorú, második aranykorában járt le, az ő szoknyahosszát már nem méregették. A nála tíz évvel idősebb nagybátyámék idején azonban még szigorú dresszkód volt. Nem mehettek be hosszú hajjal és nyakkendő nélkül.
Anyukám mondjuk általában nem is szoknyát hordott. Átbogarásztuk a felpróbálható korabeli ruhákat is. Nagyon szeretett volna anno egy mellényt, de sosem volt neki. Hímzett rövidnadrágot viszont ő is hordott. Kedvenc bulizós viselete azonban a csőszárú nadrág volt. Az ő barátai ugyanis “csövesek” voltak. A választék persze közel sem volt olyan széles akkoriban, mint manapság. Ő maga szűkítette be a gatyáit nagyszülei varrógépével. Igazi farmerről pedig csak álmodoztak. Hatezer forintba került egy Levi’s akkor, amikor az átlag fizetés háromezer forint körül volt. Dolly kiállított fellépőcipője ismerős darab volt számára, hiszen ő is hordott ilyet.
Fú, a piros magassarkú és csőszárú nadrág nagyon szexi összeállítás volt!
El is hittem neki, hiszen ma is az. Ám kortársai nem mind értenének vele egyet. Volt ugyanis akkoriban egy ellentét, vagyis inkább kölcsönös lenézés a csövesek és a trapéznadrágos digók között, ami összefüggött az általuk kedvelt zenei irányzatokkal is. Anyukám azonban egyaránt szerette a Piramist, P. Mobilt és a Beatricét. A nagyok közül csak egy együttes volt, amit ki nem állhatott.
Jajj, ez a pösze Pataki Attila… de utálom.
A kívánságdobozba aztán ő is bedobta egykori kedvenc slágerének címét.
Miután kijöttünk a tárlatról, felmentünk a kanyargós feljárón az Ifipark egykori helyszínéhez is, ahol anyut újabb emlékek öntötték el.
Hányszor álltam sorba itt, te jó ég!
Hogyha anyu nélkül megyek el a kiállításra, nekem nagyjából annyit adott volna, mintha elolvastam volna egy érdekes cikket a korszakról. Vele viszont egész más élmény lett. A kiállított relikviák rengeteg emlékeket idéztek fel benne fiatalságáról, amiket most velem is megosztott.
Ha tehetitek, ti is olyannal menjetek el e kiállításra, akinek a Volt egyszer egy Ifipark nem csak múzeum, hanem az életének egy korszaka. Vagy ha ahhoz a generációhoz tartoztok, akik ott csápoltak a koncerteken, vigyétek el gyerekeiteket, és meséljétek el nekik saját élményeiteket. Ez az egyszerűen berendezett pár termes tárlat sokkal bensőségesebb és mélyebb élményt adhat így.
A Volt egyszer egy Ifipark kiállítást a Várkert Bazárban nézhetitek meg keddtől vasárnapig, 10-től 18 óráig. További információk ITT.
Képek forrása: welovebudapest.com, varkertbazar.hu