Különös városnézésen vehettek részt, ha elolvassátok Szerb Antal Budapesti kalauz marslakók számára című vékony kötetét.
Az író egy marslakónak mutatja be fővárosunkat, végigjárva Budapest legjellegzetesebb hídjait, utcáit, templomait. A marslakón keresztül rácsodálkozhattok a Várra, a Gellérthegyre vagy akár a Dunára, és megismerhetitek a karakteres városrészeket.
Mindezek a nevezetességek persze benne vannak az átlagos útikönyvekben is. Szerb Antal azonban úgy kalauzolja át marslakóját a téli Budapesten, hogy közben rájövünk, nem is őt, hanem minket, budapestieket
szembesít saját lakóhelyünk minden szépségével és szerethető hibájával.
Szerb Antal úgy mutatja be Budapestet, ahogy senki más. Írását megannyi versidézettel és irodalomtörténeti utalással tarkítja, költőien eleveníti fel a város történelmét. Ugyanakkor finoman gúnyos társadalomkritikát is elrejt művében. Sőt ezek a ironikus megjegyzések sok esetben ma is megállják helyüket.
“HALÁSZBÁSTYA. Giccs, de gyönyörű.”
“VÉRMEZŐ. A város gyönyörű fényűzése, egy ekkora tér kihasználatlanul a város közepén.”
“JÓZSEFVÁROS. Az egész városrész albérletbe kiadó.”
A kritikai felhang azonban ne tévesszen meg senkit. Az írás hangvételéből világossá válik, hogy Szerb Antal szereti ezt a várost minden hibájával együtt. Ahogy a könyv egyik rajongója fogalmazott: “az érzelmek, hangulatok, emlékek, színek szinte lemásznak a lapokról.” Sőt, az író majdnem mindig a szerelem felől közelíti meg a különböző helyeket. Megmutatja hol kapható pénzért, hol kezdődik és hol múlik el a szerelem.
Eddig is szerettem a fővárost, de
miután elolvastam a könyvet, szerelmes lettem Budapestbe.
A Budapesti kalauz marslakók számára című rövid, ám megkapó írást elolvashatjátok online is a MEK honlapján.