Orbán óriási összeggel játszik a határidős áramtőzsdén

Orbán óriási összeggel játszik a határidős áramtőzsdén

Ha valóban jó hangulatú volt a Bell-Szijjártó találkozó, akkor annak nem lehetett más oka, minthogy a magyar külügyminiszter ígéretet tett, figyelembe veszik az amerikai kifogásokat.

Ezek a korrupciót, a kormánytól független szervezetek hatósági vegzálását, a bíró függetlenség csorbítását, a média tulajdonlását, ilyesmiket érintettek. Paks II titkosítása fölötti értetlenkedés a második helyen állt, közvetlenül a korrupció mögött, bizonyára attól nem teljesen függetlenül.

bell-szijjarto.jpgPaks II-ről eddig azt lehet tudni,

  1. teljesen fölösleges
  2. és iszonyú drága.

Ez lesz (vagy reméljük, csak lenne) minden idők legdrágább magyar állami beruházása. A tervek szerint 3700 milliárd forintba kerülne. Már ez is renegeteg pénz, az éves magyar GDP 15%-a, de nem volt még olyan atomerőmű-építés a világon, amelyik tartani tudta volna magát az eredeti büdzséhez.

Paks II csak akkor tudna megtérülni, ha jelentős, évi 100 milliárdos nagyságrendű állami támogatást kap, vagy ha a jelenlegi áramár megduplázódna. Az első esetben Brüsszel fogja elmeszelni a szerződést, de most úgy tűnik, nem fogja. Ha a hatástanulmányban az van odaírva, hogy 15 év múlva ekkora áramárral számolnak, akkor az Európai Bizottság nem mondhatja, hogy nem lesz ekkora. Mert ha a jelenlegi trendek folytatódnak, és a jövőt már középtávolra is csak jelentős pontatlansággal lehet megbecsülni, ők meg nem látnak a jövőbe, és ehhez tartják is magukat.

A Bizottság legfeljebb azt mondhatja, hogy 

hülyék ezek a magyarok, ha azt hiszik, a jövőbe látnak.

Paks II mögött nem állhat reális költségbecslés és üzleti terv, mert ha állna, akkor már rég nyilvánosságra hozták volna legalább az absztraktját, vagy bizonyos részeket belőle.

De nem hozzák, mert a dolgot észérvekkel védeni lehetetlen. Meg se próbálják. De ha nem hozzák, azt nemigen jelent mást, minthogy teljesen megalapozatlan, és 

Orbán közpénzen játszik a határidős áramtőzsdén.

Nem is kis összeggel. Ha bejön nekik, nagyot kaszálunk, de óriási a kockázat. Nem véletlen talán, hogy a tervgazdaságok anno nemigen mertek belevágni rizikós üzletekbe: amikor például a szovjetek megszerezték a Fiattól a keleti blokk legnépszerűbb autója, a Zsiguli/Lada licenszét, az már egy évtizeden át bizonyított Olaszországban. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy kifutó modell volt.

Az ellentmondást az innováció és az alacsony kockázat között sohasem sikerült feloldani, a tervgazdaságok fokozatosan lemaradtak a technológiai versenyben, de az irányítók legalább megőrizték a józan eszüket, és általában nem tettek minden tojást egy kosárba. (Másként a dolog megoldhatalan.)

paks-atomeromu.JPGPersze ez nem mindig volt így, mert Magyarországon például a 70-es évek közepén, az Új gazdasági mechanizmus leállítását követően az 50-es évek után ismét belefogtak a nehézipar fejlesztésébe.

Szovjet mintára az energiatermeléssel kezdték, ekkor vágtak bele az embelematikus Eocén-programba. És ekkor indult újra a Paksi Atomerőmű egyszer már leállított építése is. A KGST elszámolási modellje, és az oroszok építési monopóliuma (a helyzet változatlan) miatt azonban sosem derül ki, hogy mekkora volt a valós költsége, pontosan mekkora szerepe volt az atomerőműnek a rendszerváltásban.

Mert az eladósodást, és ezzel közvetve a rendszerváltást nem a jóléti programok (a “koraszülött jóléti állam”), hanem az iparfejlesztés okozta, amelyik ráadásul az 1985, az MSZMP XIII. kongresszusa után, a gyorsítás fázisában még új lendületet is vett.

Aztán összeomolva maga alá temette a Kádár-rendszert. 

Igen jó eséllyel ez lesz a sorsa az Orbán-rezsimnek is: egy megalomán atomerőmű-építés nem az a dolog, ahol el lehet menni a falig, majd kis veszteséggel kiszállni belőle. Ez akkor is iszonyú pénzügyi (illetve ebből következően politikai és társadalmi) költséggel jár majd, ha végül nem üzemelik be, vagy félbehagyják az építkezést.

Hacsak csoda nem történik, vagy valakinek Orbán tanácsadói közül (esetleg magának a miniszterelnöknek) nem súgták meg a hangok, hogy milyen áramár várható a 30-as években, akkor

Paks II menthetetlenül maga alá temeti Magyarországot.

Hol lesz már akkor Orbán? Még 30 évig, 2045-ig válaszolnia sem kell arra, hogy mire alapozott egy ekkora beruházást. Persze akkor meg már késő lesz.

Hacsak.

Hacsak az amerikaiak ki nem kényszerítik, hogy a kormány hozza nyilvánosságra a műszaki titkokat nem tartalmazó üzleti terveket és tanulmányokat. Ebből aztán el tudnánk dönteni, hogy tényleg a voluntarizmus mozgatja őket, a jövőbe látnak, vagy van arra valami épeszű magyarázat, hogy miért akarják az oroszoknak kiszolgáltatni, egyúttal csődbe vinni Magyarországot.

Facebook Comments