Mivel már csak a botrány mértéke volt kérdéses, valamit lépni kellett: nem lehet aktuálpolitizálni Göncz Árpád temetésén.
Ismert, hogy a volt köztársasági elnök azt kérte, ne az állami protokoll szerint temessék el a Nemzeti Pantheonba, hanem egykori bajtársai, Bibó, Litván és Vásárhelyi Miklós mellé Óbudára. Volt két további elvárása:
- a jelenlegi jobboldali állami vezetők ne vegyenek részt a temetésén.
- helyettük inkább Mécs Imre beszéljen.
Ehhez képest egyik se úgy lesz, ahogy kérte.
Orbán – és vele Áder – magánemberként részt vesz a temetésen. Ehhez ők ragaszkodtak, megtiltani nekik nem lehet. Még ha állami vezetői munkakörükben mennének el, az érthetőbb volna, de magánemberként ugyan mit keresnek a szertartáson?
Olyan nagy tisztelője volt Orbán az elhunytnak?
Oyan nagy barátok voltak Áderrel?
Nyilvánvalóan egyik se. A Fidesz se Göncz hivatali idejében nem számított a támogatói közé (egyik elnökválasztáson se szavazták meg, a másodikon ellenjelöltet is állítottak), és azt követően se méltatta rendületlenül a munkásságát. Mi több, a Fidesz és az Orbán-kormány legfőbb támogatói közé számító udvari lap, a Magyar Demokrata főszerkesztője, egyben a Békemenet (és a Magyar Gárda) egyik alapítója Göncz halála után néhány nappal azt fejtegette, a volt köztársasági elnököt árulónak tartja, és megveti a jobboldal.
Kövér házelnök már jóval korábban, még a 90-es években kifejtette averzióit Göncz pártatlanságával és munkásságával kapcsolatosan. Ezek miatt se Orbán, se Áder nem jelezte fenntartásait,
személyes viszonyt, kivált barátságot pláne nem ápoltak.
Magánemberként tehát semmi keresnivalójuk a temetésen, állami vezetői mivoltukban pedig kérve lettek, hogy ne jelenjenek meg. Megjelennek tehát magánemberként.
Igen kíváncsiak volnánk, hogy ez mit jelent. Fölszállnak a villamosra, és kibumliznak a temetőig? Előtte vesznek egy szál virágot az árustól? A testőrök otthon maradnak? (Ez utóbbi már csak azért sem lehet, mert a szertartást a TEK biztosítja.)
Olyan magánemberek lesznek ők, mint bármilyen állam- vagy kormányfő lenne:
semmilyen.
Az egyik udvari megmondóemberük ennek magyarázatául azt hozta föl, hogy Orbán egyszerűen nem tehette meg, hogy ne vegyen részt a temetésen.
De ez az indok hamis. Ez az eset más, mint két éve Horn Gyula búcsúztatása volt. Ott a Magyar Köztársaság korábbi miniszterelnökének temetésén tiszteletét tette Magyarország aktuális kormányfője. Tehát állami vezetőként jelent meg.
Ezúttal meg azért, mert nem tudja elfogadni, hogy
- az ő országában valami ne úgy történjen, ahogy ő akarja;
- ne jelenhessen meg, ahol ő akar;
- lehessen olyan hely, ahol a nemzet megválasztott vezetőjét nem látják szívesen.
A probléma ezzel azonban csak az, hogy
Orbán nem a nemzet vezetője.
Egyik miniszterelnök se az. A választók pártok listáira és képviselő-jelöltekre szavaznak, azok választják meg a miniszterelnököt, akit a Parlament nem a magyar nemzet, hanem a kormány és ezáltal az állam vezetésével bíz meg. Politikai pártokat, választók csoportját, politikai oldalt képvisel, nem nemzetet;
az államot vezeti, nem az országot.
Szó sincs arról, hogy a megválasztott miniszterelnök mindannyiunké lenne; és ezzel nincs is semmi baj. (Az alkotmányok és alaptörvények szerint a köztársasági elnök elvben a nemzet egységét képviseli, de eddig még mindegyik államfőt pártok választották meg, illúzió lett volna és lenne tőlük elvárni a nemzet egészének képviseletét.)
A Fidesz számára Göncz politikai ellenfél volt, állami vezetőként meg már nem kötelességük a részvétel, a megjelenésük tehát kegyeletsértés.
Orbán még jól jár, ha csak kifütyülik és fujjolják, mint a Horn-temetésen tették. Nagyobb probléma lesz neki, ha megalázzák és demonstrációvá válik a temetés. (Bár az udvari megmondó szerint “a társadalom elvárása”, hogy ne az legyen, hanem politikamentes és -semleges. Ezt vajon honnan veszi?)
A családnak azt kellett eldöntenie, hogy
temetést akarnak-e vagy politikai tüntetést az Orbán-rezsim ellen.
És azzal, hogy az Orbán-ellenes tüntetésekről esetenként rendőrökkel elvitetett Mécset beszédének megváltoztatására kérték, ezt el is döntötték. Mert amúgy a Göncz-temetés is olyan rendszerellenes demonstrációvá válhatott volna, mint 1956. október 6-án Rajk Lászlóé volt.
Ott még az a bonmot járta, hogy
Hej, ha Laci élne, de közénk lövetne!
Hogy tehát a halott nem értett volna egyet a rezsimellenes tüntetőkkel. Ezúttal – egy szellemileg friss Göncz Árpád esetében – ebben azért már nem lennénk annyira biztosak.
(Képek: 24.hu, MTI, Népszava)