Itt állunk télvíz idején a legnagyobb bizonytalanságban. Kinek is drukkoljunk a legújabb Orbán-Simicska hirdetőoszlop küzdelemben?
Elméleti értelemben megoldás az is, hogy nem szurkolunk egyik lókötő csapatnak sem, csak szépen hátradőlünk, és élvezzük a küzdelem szépségét. De azért ez nem az igazi. Egy nagy focimeccs is komolyabb élvezetet jelent,
ha valaki győzelmének úgy istenigazából tudunk örülni.
Orbánénak most ugyan nem tudok, és való igaz, az igazságérzetem akkor sem billenne helyre, ha a Simicska-Mahir csatársor kergetné le lógó orral a pályáról a Tarlós vezette fővárosi aranylábúakat.
De most eszembe villant egy megoldás. Ehhez egy történelmi párhuzamot kell felhasználnom. (Kedves félkegyelmű trollbarátaink kedvéért megismétlem: ez csak egy hasonlat, a jobb megértés kedvéért, nem behelyettesíthetők a szereplők.)
A második világháború kitörésekor Hitler azt remélte, hogy az angolszászok, Nagy-Britanniával az élen nem lesznek hajlandóak a bolsevik Sztálinnal szövetkezni ellene. És akkor a németek szépen legyakják előbb keletet, aztán meg persze a baromarcú(nak vélt) angolokat, egymás után. Majd röhögnek a markukba.
Csakhogy Churchill keresztülhúzta ezt a remek számítást. Azt mondta, hogy Hitler ellen még az ördöggel is szövetkezni kell. Így aztán kéz a kézben – még ha elképesztő véráldozatok árán is –, de
legyőzték a fenevadat. Együtt.
Ám alig lett vége a közös ünneplésnek, 1946 március elején, híres fulhami beszédében Churchill már kifejtette, hogy ki az új ellenség. Az addigi szövetséges Szovjetunió.
(Félkegyelmű trollocskák, csak szólok. Közel sem azt mondtam, hogy a ti Kis Vezetőtök Hitler lenne. Ez csak egy analógia; ezt meg nézzétek meg a szótárban, mit jelent.)
- Vagyis. A csata ezen részében szerintem én a Simicska-féle csapatnak drukkolok. Az mégsem úgy van, hogy valaki gondol egyet, aztán lebontja az egykori barátja építményeit, méghozzá állami közreműködéssel, csak azért, mer’ már nem a barátja/pénzügyeinek intézője.
- Másrészről. Ha lezárult ez a szakasz, akkor a független magyar igazságszolgáltatásnak mégiscsak fel kell tenni a Simicska-vircsaftnak azokat a kérdéseket, hogy mégis miként kaphatott 25 évre kizárólagos szerződést, és bizony a körmére kell nézni mindazoknak, akik ehhez segédkezet nyújtottak. És ha szegény Simicskát – és tettestársait – ezért megbüntetik, ám legyen.
Addig is, ahogy nálunk a Bajza utcai óvodában mondták:
Hajrá, egyik, ne hagyd magad, másik!
Dési János
(Kép: atv.hu, The Guardian)