Mást mond a törvénymódosítás indoklása, s egészen mást Matolcsy György arról, hogy miért kellett 110 százalékkal, havi 5 millió forintra, a magyar átlagfizetés 17-szeresére emelni a jegybankelnök fizetését.
Két különböző ok, és mind a kettő hamis. Mi viszont összegyűjtöttünk kilenc okot arra, hogy miért nem szabadott volna megduplázni Matolcsy bérét.
1. Mert a fizetésemelés indoklása hamis.
A törvényjavaslat indoklása szerint
A szabályozás a díjazás mértékét közelíti a piaci vezetői bérezésnek megfeleltethető az állami tulajdonú pénzügyi szektor társaságai vezető állású munkavállalóinak részére meghatározott javadalmazási keretnek.
Azaz azért kell emelni Matolcsy bérét, nehogy elmenjen a privát banki szférába. De ez gyakorlatilag lehetetlen lenne.
2. Mert Matolcsynak nincs bankszakmai múltja.
A karrierje az MSZMP-től, a tervgazdaság intézeteitől és a Pénzügyminisztériumtól az MDF-kormányon és a saját intézetén át vezetett Orbán tanácsadói testületéig, majd kormányáig, végül a jegybankelnökségig.
Matolcsy soha nem dolgozott a pénzügyi szférában, mindig a politika kitartottja volt.
3. Mert politikai kinevezettként lett a jegybankelnök is.
Formálisan ugyan választás volt, de gyakorlatilag nem: Simor mandátumának lejártakor Orbán csak kijelölte erre a posztra a miniszterét, más jelöltekkel nem kellett megméretnie magát.
Az Országgyűlésnek nem volt választása: ha nem szavaznak Matolcsyra igennel, akkor elnök nélkül marad az MNB, aminek beláthatatlan kockázatai lettek volna a forintra nézve. A kormánypárti szavazógép azonban működött.
4. Mert nincs, aki minősítse a munkáját.
A jegybankokra vonatkozó szabályozás szerint az MNB független, elnöke felülbírálhatatlan, leválthatatlan. Ezért a munkáját senki nem ítélheti meg úgy, hogy annak bármilyen relevanciája legyen. Úgy pedig könnyű jól dolgozni, ha az ember maga döntheti el, hogy jól dolgozott-e.
Ezért a függetlenségért és (elvben) példátlan szakmai szabadságért esetleg elvárható volna némi önkorlátozás, pláne
- ha ő is tiltakozott elődje, Simor túlzottnak vélt fizetése ellen,
- ha a fizetése eleve nem volt kevés,
- ha már eleve politikai kliensként került az intézménybe.
5. Mert a magyar állam nem sikeres.
Matolcsy maga is érezhette, hogy óriási kamu a piaci szektor bérnyomására hivatkozni, de ettől még nem kevésbé kamu a magyar állam sikerességével indokolni a bődületes fizetésemelést.
A magyar állam sikerességéről elég volna csak az oktatásban és az egészségügyben dolgozókat megkérdezni.
6. Mert a magyar állam sikerességéhez semmi köze.
Ha még a magyar állam amúgy sikeres volna is. A jegybanktörvény szerint
3. § (1) Az MNB elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása.
Ez annyira azért nem sikerült neki.
- Az euróért most 317 forintot kell fizetni, Matolcsy jegybankelnökké választáskor 300-nál kevesebbet kellett.
- A dollárhoz képest még nagyobb a visszaesés: 2013-ban 219, 2016-ban 280 forintba kerül.
És ehhez nem kellett jelentős gazdasági válság, elég volt az MNB kamatpolitikája is.
7. Mert saját feladatát nem tudta ellátni.
A törvény további feladatokat rendel Matolcsy alá. Például:
4. § (9) Az MNB ellátja pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét
a) a pénzügyi közvetítőrendszer zavartalan, átlátható és hatékony működésének biztosítása,
b) a pénzügyi közvetítőrendszer részét képező személyek és szervezetek prudens működésének elősegítése, a tulajdonosok gondos joggyakorlásának felügyelete,
c) az egyes pénzügyi szervezeteket, illetve a pénzügyi szervezetek egyes szektorait fenyegető, nemkívánatos üzleti és gazdasági kockázatok feltárása, a már kialakult egyedi vagy szektoriális kockázatok csökkentése vagy megszüntetése, illetve az egyes pénzügyi szervezetek prudens működésének biztosítása érdekében megelőző intézkedések alkalmazása,
d) a pénzügyi szervezetek által nyújtott szolgáltatásokat igénybevevők érdekeinek védelme, a pénzügyi közvetítőrendszerrel szembeni közbizalom erősítése
céljából.
Elég csak a Quaestor-ügyre gondolni, vagy a 2015 februári-márciusi további brókerbotrányokra, hogy megítélhessük, mennyire sikerült ez neki.
8. Mert az állam sikertelenségéhez Matolcsy maga is hozzájárul.
Itt nem is elsősorban a minisztersége alatt követett unortodox gazdaságpolitikára gondolunk, vagy arra, hogy az IMF-EU olcsóbb kamatai helyett a magyar állam a piacról vett fel jóval drágább hiteleket. Még csak nem is a jegybankelnökként követett kamatpolitikájára, hanem arra, hogy az MNB nem fizeti be a nyereségét a központi költségvetésbe.
Miközben, ha veszteséges volna, a büdzsének kellene állni a különbözetet, illetve a nyereségessége nem a saját jó gazdálkodásának következménye, hanem egyszerűen abból adódik, hogy tervszerűen és tudatosan gyengíti a forintot (amivel egyébként direktben sérti a jegybanktörvényt, és nem tesz eleget elsődleges feladatának).
Az MNB Matolcsy által létrehozott alapítványai 260 milliárd forintot kezelnek; a magyar állam sikeresebb lehetne talán, ha ezt a pénzt az egészségügyi költségvetésbe forgatnák, és nem festményeket és kastélyt vennének rajta, vagy nem uszodát és luxusborozót építenének.
9. Mert maga rendelte meg a fizetésemelést.
Ha ennek a 260 milliárdnak a sorsát nem próbálta volna eltitkolni, és ha első körben nem ugyanabban a törvényjavaslatban nyújtotta volna be az igényét a fizetésemelésre, akkor talán el tudta volna hitetni, hogy neki az emeléshez semmi köze, mások ítélték meg a számára.
Az azonban a Matolcsy terveit ellenző fideszesektől hamar kiszivárgott, hogy a törvényjavaslatot ők maguk készítették, Bánki Erikkel csak aláíratták. Ezt teljesen még Matolcsy se tudta letagadni, csak szerinte ők nem rendelték, hanem
alaposan előkészítették a törvényt.
Mivel még rendesen meg se tudták indokolni, mert nem is kellett nekik, mert nem kellett attól tartaniuk, hogy visszautasítják őket, nem kizárólag előkészítették, hanem a Fidesz-KDNP kormánytöbbségétől bizony megrendelték ezt a törvényt, és benne a fizetésemelést. És ők engedelmesen meg is szavazták.