Több adót fent, és abból több iskolát mindenkinek – ezt mondta a B1 blognak Kunhalmi Ágnes. Az MSZP budapesti elnökét arról kérdeztük, szerinte leváltható-e a kormány, hogyan nyerhetik meg a választást, mit ígérnek a választóknak, és mit kezdenének az oktatással, vagy egyáltalán: az országgal.
– Az elmúlt hetekben megjelent felmérések szerint az MSZP már megelőzte a Jobbikot, illetve, miután a Kúria átengedte a vasárnapi boltbezárásról szóló népszavazási kezdeményezésüket, a Fidesz-kormány sietve eltörölte a boltzárat. Ezek után milyen a hangulat most az MSZP-ben?
Motivált. Egy boxmérkőzés 12 meneten keresztül tart, és mindvégig állva kell maradni. Az ellenfelet egy adott ponton ki is lehet ütni, de sosem tudhatod, mikor billen meg, mikor gyengül meg annyira, hogy van annyi erőd, hogy kiüsd. A mérkőzés végét viszont látjuk: tudjuk, mikor van választás. A vasárnapi boltnyitás elérése fontos jelzés, de nem véletlen, hogy Lázár János és Balog Zoltán bejelentette, hogy tovább fognak küzdeni érte. Ezért is kezdeményezte az MSZP, hogy az Országgyűlésben a Fidesz is szavazza meg, hogy három évig nem javasolják ők sem a boltbezárás helyreállítását. Azóta is nagy a hallgatás kormányoldalon. Ugyanezért megyünk tovább a többi népszavazási kezdeményezéssel is: továbbra is az utcákon várjuk a lopásgátló szavazás támogatóit.
– Ezzel együtt, még a teljes baloldali (nemjobboldali) összefogást tekintve sem érik el a Fidesz támogatottságát. Milyen alternatívák között lehet választani?
Én máshonnan közelítek. Egy ország választóit mindig lehet tetszőlegesen kategóriákba rendezni: korcsoportokra, településtípusokra, iskolázottsági csoportokra osztani az embereket és azon matekozni, hogy melyik üzenet kinek szól inkább. Én abban hiszek, hogy mélyebb dolgok kötnek össze minket. Mindannyian, akik ebben az országban élünk jobban élni, tanulni, dolgozni, haladni akaró emberek vagyunk, közös kultúrával, azonos nyelvvel. Boldogulni akarunk, lakni, megélni a szokásainkat, azt, amit szeretünk és jobb életet teremteni utódainknak. Kiszámíthatóságot, biztonságot, normális feltételeket tanulásra, gyógyulásra, lakásvásárlásra – az életre. Az a politika sikeres, ami ehhez ad utat és intézményeket, és
az a politika ítéli magát és a hazáját bukásra, amelyik e helyett ellopja az erre való pénzt,
amelyik kizárja a magyarok egy részét az iskolából, vagy épp hagyja meghalni a nagyszüleink nemzedékét. Az alternatíva ez: egy normális, az emberekre figyelő kormányzás, ami az embereknek esélyt ad és lehetőséget a munkára, vállalkozásra, tanulásra. Ebben szerintem semmi különbség a baloldali ellenzéki pártok között.
– A felmérések szerint az MSZP leginkább az alacsony képzettségű, idős szavazók pártja. Miközben tragikusan alacsony a támogatottsága a fiataloknál. Van elképzelés, vagy egyáltalán lehetőség arra, hogy ezen változtassanak, vagy inkább az eddigi, a meglévő bázisukat akarják szállítani, és a fiatal kormánykritikusokat gyűjtse be más, akivel majd koalícióra lehet lépni?
Fordítva kell csinálni a dolgot. Az MSZP ajánlata számít, az a jövőkép, amit 2025-ben, 2030-ban magyar valóságként szeretnénk itt látni. Az a feladat, hogy bemutassuk, milyen ez az ország és milyen útiterv mentén érünk el odáig. Ehhez keresünk támogatókat. Ebben a jövőképben meghatározó a biztos megélhetés, a XXI századi munkafeltételek, a digitális oktatás, a normális lakhatás és a négymillió létminimum alatt élők számára kínált új esély. Ehhez keresünk támogatókat, minden generációból. Egyébként az MSZP támogatottságát kutató elemzések kiegyensúlyozottabb állapotokat mutatnak: az MSZP minden képzettségi és korosztályi csoportban rendelkezik támogatókkal, alacsony képzettségű és értelmiségi csoportokban is, középvárosi mezőben is jelen vagyunk.
– Pedig gyakran halljuk, hogy az emberek nem programokra szavaznak. A Fidesznek állítólag nem is volt programja, és mégis.
Az emberek jövőképet választanak. Nem feltétlenül egy konkrét közpolitikai megoldást, ÁFA-kulcsot, adónemet, hanem azt a gondolkodást, azt a lehetőséget, ami összeáll abból, amit a pártoktól látnak. A Fidesz azért nyert, mert a lehetőség, amit kínáltak valamifajta vágyott rend volt, ami ha nem is túl jó, de létezik. Ehhez képest pedig a másik oldalon ilyesmit nem érzékeltek. Szerintem volt értelmezhető, jó útitervünk, de nem érzékelték, helyette káoszt láttak 2014-ben. A baloldal jövőképét azért kell újrafogalmaznunk, hogy Magyarország értse,
mi az, amit csinálni fogunk,
és ezt ne két hét, hanem két év alatt akarjuk elmondani. Értse az ország, hogy milyen lehetőséget választ velünk. Meg is mondom: a felemelkedés csatornáinak újranyitását, a korrupció felszámolását, a kiszámíthatóság helyreállítását. Olyan kormányzást kínálunk, ahol a 2+2 az 4, ahol ha egy miniszter mond valamit hétfő reggel, akkor az hétfőn 11.00-kor is igaz. A kormányzási stratégia középpontjában a tudás, az oktatási rendszer újraépítése és a 4 millió létminimum alatt élő magyar társunk felemelése áll majd.
- Ehhez fel kell számolni a Fidesz korrupciós hálózatát,
- helyre kell állítani a független jogállam kereteit,
- el kell számoltatni a 2010 óta zajló masszív lopást,
- és helyreállítani a társadalom méltányos teherviselését.
- Csökkenteni fogjuk az alacsony keresetűek adóit,
- a mindennapi életet fojtogató magas ÁFÁ-t, a hazai kisvállalkozásokat ellehetetlenítő adószerkezetet.
- A másik oldalon pedig ehhez nagyobb partnerséget kérünk a tehetősebbektől. Magasabb személyi jövedelemadót állapítunk meg a magasabb jövedelmekhez, és elérjük, hogy a nagyobb profittal dolgozó vállalatok méltányosan vegyenek részt a közteherviselésben.
Az ezáltal megjelenő forrásokat az állam a jobb élet érdekében fekteti be: jobb oktatásra, jobb egészségügyre fordítjuk. Így azok is jobban járnak, akik többet adóznak majd, mivel az egészségesebb, modern tudással bíró dolgozók több értéket képesek előállítani maguknak és az országnak. A feje tetejéről a talpára állítjuk az országot.
– Az egész európai politikai élet elcsúszott jobbra. Mi az, amit ma Magyarországon csak egy baloldali párt ígérhet vagy tehet meg, és egy jobboldali, szélsőjobboldali vagy populista nem?
A választói elvárások és viták inkább balra csúsztak: a 2007-09-es gazdasági válság után a társadalmakon belüli egyenlőtlenségek évtizedek egyoldalúsága után újra a viták középpontjába kerültek. Teljesen megalapozottan: nagyon régen volt olyan mértékben koncentrált a társadalmak vagyona, mint manapság, és a nemzeti politikák éppen azt keresik, hogyan lehet ezt mérsékelni. E tekintetben szerintem a bal és a jobboldal között továbbra is ugyanott a törésvonal, Magyarországon pedig különösen. A jobboldaliak feudalista elitet, arisztokráciát akarnak, amelyik eldönti, ki nyer és ki veszít, ki jár egyetemre, ki jár iskolába, ki lesz közmunkás. Akarnak egy elitet, aki azonos vallást, azonos pártot követ, és aki birtokolja az erőforrások nagyrészét, és dönt mindenki más életéről, ezt hívják Fidesznek. Mobilitás sehol, ha szegénynek születtél, akkor az egyetlen lehetőséged a felemelkedésre, ha ismersz valakit az állampártban és megüresedik valahol a hely, de
a csúcsra akkor sem juthatsz el, mert ott Orbán, Matolcsy és Habony üzlettársai és gyerekei ülnek.
Ők már gazdagok a te pénzedből. Mi nagyon másként gondoljuk. Abban hiszünk, hogy mindenkinek veleszületett joga a felemelkedés esélye, az államnak pedig ehhez kell pénzt és eszközt adnia. Több adót fent, és abból több iskolát mindenkinek. Egyébként amire céloz, az is árnyaltabb: jobboldali, kereszténydemokrata pártok, élükön a németekkel a migrációs krízis megoldásán dolgoznak, nem a bajok fokozásán.
– Ön szerint milyen kifutása tanársztrájkoknak, vagy a Tanítanék mozgalomnak?
A legfontosabb, hogy újabb és újabb szeletet tesznek hozzá az emberek hétköznapi kríziseinek megértéséhez. Olyan problémákat hoznak felszínre, amiknek a bekövetkeztét évekkel ezelőtt jeleztük, de állami statisztikákkal ma elfedik.
- –
Abban hiszek, hogy azok az emberek, akik a szakszervezeteken, mozgalmakon keresztül megjelennek hozzájárulnak ahhoz, hogy nyugodtabb, kiszámíthatóbb és igazságosabb ellátórendszereket fejleszthessünk 2018 után. Tudással, támogatással, egyszerűen azzal, hogy elmondják, miért nem jó, ami ma működik.
– Ha Ön lehetne az oktatási miniszter, mondjuk holnaptól, mi az az 5 dolog, amit azonnal megváltoztatna, eltörölne vagy bevezetne?
A mai helyzettel két lépcsőben lehet kezdeni valamit. Vannak problémák, amiket egy hónap alatt rendbe lehet tenni egy gyors javítócsomaggal, és vannak rendszerszintű változtatások, amiket nem lehet hetek alatt ráerőszakolni másfélmillió gyerekre, 140 ezer tanárra és iskolai dolgozóra
Első lépésben azonnal fel kell szabadítani a tankönyvpiacot, a NAT-ból törölni kell a nácikat, helyre kell állítani a napi működéshez szükséges finanszírozást, az iskola napi életének alapvető ügyeit vissza kell adni az iskolaigazgatóknak és meg kell szüntetni az egymás feljelentésére épülő ellenőrzőrendszert, ami olyan, mintha egy iskolai III/III-as ügyosztály alakult volna. Legyen kréta, áram, papír és fűtés mindenhol, ez az alap, ezt a katasztrófaelhárító csomagot gyorsan össze lehet hozni. Így még marad a mai modell, de valamivel tűrhetőbb állapotok lesznek.
Ezután úgy egy év alatt össze kell rakni egy új oktatási struktúrát. Helyreállítani a valós oktatási párbeszédet, majd megoldani, hogy az iskolai módszertani döntések, a fenntartás, a teljes működés közelebb kerüljön az emberekhez, a kormányzati szint pedig finanszírozzon, mérjen és kontrollingot üzemeltessen, azaz valódi szabályzó legyen. Az én elképzelésem szerint kistérségi, azaz a mai járási szinten kell megtalálni a megoldást. 8-10 ezer gyerekre lehet méretgazdaságos, hatékony rendszert tervezni.
A teljes átalakításnak azt kell szolgálnia, hogy továbblépjünk a kreatív iskola irányába. A jelen és a jövő embere saját sikereit és tehetségét saját kreativitásának kibontakoztatásán keresztül fogja megélni és elérni. A XXI. századi kreatív iparnak és gazdaságnak kreatív, szabad gondolkodású emberekre van szüksége, akik alkotni tudnak és boldogan kibontakoztatni saját tehetségüket egész életükben. Ehhez
a frontális oktatás ma uralkodó modelljét meg kell haladni.
A lexikális tanítást ki kell egészíteni a gyerekekhez igazodó sokféle csoportos foglalkozással, ahol az együttműködést és az egymásra figyelést megtanulhatják gyerekeink. A gyerekeknek új készségeket, tanulás, differenciált gondolkodást, nyelvtudást, algoritmikus gondolkodást – programozási készségeket –, megbízható írástudást és digitális képességeket adjunk. Ehhez pedig a tanároknak is segíteni kell: normális fizetést, eszközöket, módszertant és lehetőségeket kell kapniuk. A mai oktatás úgy tekint a tanárokra, mintha szakmunkások lennének, ennek véget kell vetni. Így léphetünk tovább együtt. A világban nagyon sok országban már konkrét programozási ismereteket vezettek be 6 éves kortól, nálunk is el kell idáig jutni. Ez a jövő, ami már itt van.
– Ön szerint mi a jelenlegi magyar oktatási rendszer legnagyobb problémája?
Ma már a kormány. Ezek az emberek 1980-ban ragadtak, tervgazdasági szövegekkel és megoldásokkal próbálnak boldogulni a harmadik évezredben. 2016 van, idén az első olyan generáció megy iskolába, akik fiatalabbak, mint az iPad. Ehhez képest a Fidesz ott tart, hogy központi tankönyvvel akarják a saját képükre formálni egy ország gyerektársadalmát. Ez egyszerre undorító, nevetséges és végtelenül káros.
– Korábban volt Lendvai, Szili vagy Lamperth, mostanra egyedül maradt nőként az MSZP vezetésében. Végleg férfiközpontúvá vált a párt?
Tüttő Kata, Gurmai Zita, Laskovics Dia, Móricz Eszter, Bangóné Ildi, Heringes Anita, Demeter Márta… Ők mindannyian az országgyűlési frakció vagy az elnökség tagjai, és mindannyian kiváló munkát végeznek, formálják az MSZP működését és politikáját. Ildikó és Anita, együtt Szabó Timivel a PM-ből rákényszerítették a kormányt, hogy emelje a gyermekéhezésre jutó forrásokat, ami még mindig nem elég, de nélkülük semmi nem történne. Kata egymaga nyilvánosságra kényszerítette a XII. kerületi önkormányzatot, miközben a fővárosi közgyűlési munkában és az elnökségben is fontos munkát végez. Márta és Harangozó Tamás munkája nélkül pedig nem tudna az ország semmit az elképesztő pénzeket emésztő helikopter-beszerzés körüli ügyekről. Szóval nem, az MSZP egyáltalán nem férfiközpontú párt, sőt, nagyon is előremutató politikát folytat az egyenjogúság terén.
– A női választóknál van esélye az MSZP-nek, vagy ők is inkább az Orbán-féle erős vezetőre vágynak?
Szerintem minden normális ember azt szeretné, hogy ugyanazért a munkáért ugyanannyit keressen mindenki függetlenül attól, hogy milyen nemű, hogy a gyermekvállalást könnyítse a jogi környezet és a társadalmi, hogy az egy nőnek se jelentse a karrier megroppanását, hogy a nőket érő hátrányos megkülönböztetés eltűnjön.
Orbán és a Fidesz kirekesztésre és megosztásra alapozza a kormányzását,
miközben a legretrogádabb előítéleteket erősíti meg és legitimálja. Nem hiszem, hogy bárki vágyna arra, hogy másként kezeljék, lenézzék csak azért, mert nőnek született.