- Ha valaki csak felületesen figyeli, akkor onnan tudhatja meg, hogy választások voltak, hogy a vereség miatt dühös kibicek az Országgyűlés bojkottjára szólítanak fel.
- Az meg onnan tudható tűpontosan, hogy közelednek a választások, hogy a gondolkodással különösebben nem bíbelődő megmondók a választások bojkottját javasolják.
Ezúttal Haraszti Miklós, az SZDSZ egykori képviselője és ügyvivője, az EBESZ volt médiafelelőse tette ezt a 168 órában:
Haraszti szerint az ellenzéknek egyetlen döntő kérdésben össze kellene fognia: követelniük kell az arányos választási rendszert. Ez azt jelenti: bár a Fidesz nyerhet, csak annyit kap, amennyije valóban van. Negyven százalékkal tehát szó sem lehet kétharmadról.
De mi történik, ha a hatalom erre nem lesz hajlandó?
Haraszti válasza: „Ha a Fidesz ismét diktátumos törvénnyel akar nekimenni a választásoknak, akkor valóban jönnie kell a bojkottnak. Ebből európai botrány lenne.”
Tehát az ellenzék csak akkor induljon a választáson, ha a Fidesz belemegy egy számára kedvező választási rendszerbe.
Ezzel csak néhány apró probléma van (már amellett, hogy teljesen abszurd).
1. Milyen európai botrány?
És mit érdekelné az Orbánt? Már így is Trump és Le Pen mellett emlegetik, mint a szélsőjobb vezéreit, a populizmus prominenseit. Máskor meg Erdogannal, Putyinnal és Lukasankával kerül szóba, mint az európai diktátorok egyike.
Orbánnak már nincs európai vagy nemzetközi renoméja a szélsőjobbon kívül. Eltűrik, de lenézik. Az EB elnöke kedélyesen pofozgatja és diktátorozza. Egy újabb botrány nem tudna se neki, se rendszerének ártani.
2. Nincs lehetőség a beavatkozásra.
Érdemben a külföld 2010 óta nem avatkozott be a magyar politikába, pedig lett volna rá alkalma elég. Médiatörvény, új alkotmány, korrupció, választási csalás: ezek mind magyar ügyek.
- 2012-ben is tőlünk, magyaroktól várták a rendszer elleni fellépést.
- 2014-15 fordulója volt az egyetlen alkalom, amikor az amerikaiak és a németek megállították (vagy csak egy időre lefékezték) a putyinizálódást.
De hatalomváltás ekkor se történt. Nem is volt cél. Orbán eddig mindig megállt azon a határon, amit a külföld még éppen csak el tudott fogadni, és megőrizte saját táborát is. 
A külföldnek nincs semmilyen eszköze, hogy beavatkozzon a magyar viszonyokba. Kizárhatják ugyan az országot az Unióból, de ez éppen nem volna Orbán ellenére. Meg Putyinéra sem. Egy esetleges beavatkozással csak a medve mancsai közé löknék az országot. Ezt nyilván Berlinben, Párizsban, Brüsszelben és Washingtonban se akarják.
3. Miért volna botrány egy szabad választás?
A választási rendszer kétségtelenül a Fidesz pillanatnyi érdekeinek szolgálatára van formálva. A győztest aránytalanul túljutalmazza. De ezt a mindenkori győztessel teszi, ami nem kell hogy feltétlenül a Fidesz legyen.
Még akkor se, ha a kisegítő rendszerek, a határon túli levélszavazatoktól a kamupártok indulásának bátorításán át az állami pénzből meg intézményekből ömlő propagandáig mind a hatalmon lévők esélyeit javítják.
Ezzel együtt abszurd elvárás egy kormánypárttól, hogy az ellenzék érdekeire tekintettel szabja át a választási rendszert.
4. Még akkor is a Fidesz nyerne.
Ha a Fidesz mégiscsak belemenne ebbe a teljesen arányos rendszerbe, a jelen állás szerint még mindig megnyerné a választást. (Még akkor is, ha tekintetbe vesszük a tendenciózus túlmérést.) Önállóan kormányt ugyan nem tudna alakítani, és vagy koalícióra kényszerülne, vagy kormányozhatatlanná válna az ország.
Esetleg Haraszti addig tervezne választásokat kiírni, amíg egyszer nem a baloldal (a nemjobboldal) nyer? Tartunk tőle, az ismételt választások éppen nem az ellenzék esélyeit javítanák.
5. Orbán erről álmodik.
Ha a baloldal bojkottálná a választásokat, az nem vezetne európai botrányhoz, vagy ha igen, akkor a botrány nem számítana sokat.
Mert a Jobbik mindenképpen elindulna.
Amit Haraszti javasol, az azt eredményezné, hogy a kormánnyal elégedetlenek, a protestszavazók számára csak egyetlen választási lehetőség maradna. És az a mérésekből jól látszik, hogy
- a kormánykritikusok többségben vannak a kormánypártiakkal szemben
- nem derogál számukra baloldalról a Jobbikra, vagy fordítva szavazni; a szavazók között már megvalósult a technikai koalíció.
Tehát egy baloldali bojkott Jobbik-kormányhoz vezetne.
Ha meg a Jobbik is belemenne a bojkottba, akkor megvalósulna Orbán álma, aki másra se vár, mint hogy ne legyen ellenzéke. Tizenpár évvel ezelőtt az akkori MDF-esek bonmot-ja volt, hogy
Orbán egy pártot akar a jobboldalon, a baloldalon meg egyet se.
Ez ugyan hosszas küzdelem után se valósult meg, de van már centrális erőtér, amelynek a logikája hatalomban tartja. Ha ezen az ellenzék változtatni akar, az csak úgy működik, hogy
- elindul a választáson,
- egyharmados mandátumarány alá szorítja a Fideszt.
Úgy már tetszés (illetve az alkuk) szerint tehetik arányossá a választási rendszert. De előbb a választás, és csak aztán a rendszerváltás.
A bojkottal szemben az ellenzék számára nincs más választási lehetőség, mint elindulni a választáson. Lehet, hogy a rendszer a Fidesznek kedvez, de ezt el kell fogadni.
Olyan ez, mint a bokszban, ahol csak úgy lehet címet szerezni, hogy saját közönsége előtt kell megverni a világbajnokot. És mivel a pontozók neki fognak kedvezni, a sima győzelem se elég, ki kell ütni.
Aki nem ezt teszi, hanem siránkozik a bírók elfogultságán, azt egyszerűen kiröhögik, és sose lesz világbajnok.